– Hogy van egy ilyen megterhelő időszakot követően?

– Köszönöm, jól vagyok. Nyilván kicsit savanyú a szőlő egy ilyen szezon után. Vannak az ember életében magas és mély pontok, ez most egy mélyebb, de ebből is lehet tanulni és építkezni.

Söpréssel jutott az elődöntőbe a Gyergyói HK, véget ért a Sportklub szezonja

– Milyen a hangulat a csapatban, az öltözőben a korai szezonfinálét követően? Hogy éli meg a csapat ezt a szokatlan helyzetet?

– Csapatként, közösen zártunk egy szezont, néhány mélyebb beszélgetés, egy-két tüske, egy-két ilyen-olyan dolog felszínre kerül ilyenkor, de minden elrendeződik, aztán mindenki megy a maga útjára.

Fotó: Borbély Fanni

– Hogy látja, miért ért ilyen korán véget az idei szezon?

– Ennek több összetevője van: lehetne latolgatni a légiósok minőségét, vagy azt, hogy három edzőnk volt a szezon során stb. Én ezúttal sem szeretnék senki ellen beszélni.

– Milyennek élte meg ezt a szezont a csapat vezéreként? Mekkora kihívás volt vezetni a csapatot a hétfőn véget ért szezonban?

– Csapatkapitányként vagy vezérként nyilván nehéz. Akkor jó annak lenni, mikor egy győztes csapat tagja vagy és egy jól menetelő, jól koncentrált társaságé. Úgy gondolom, hogy a tavalyi szezon volt talán a karrierem ezen részének a csúcspontja, amelyben sikerült egy, a fentebb említett összekovácsolt brigádot összerakni.

Ehhez képest idén olyan behatások meg olyan tényezők voltak, amelyek sajnos nem tették lehetővé azt, hogy ezt összerakjuk. Voltak olyan játékosok is, akik ebben szintén nem voltak partnerek.

Fotó: Borbély Fanni

– A Kárpát-medence legnagyobb jégkorong-szurkolótáborával rendelkeznek, joggal csalódottak a szurkolóik?

– Nem tudom, hogy joggal csalódottak-e a szurkolók, hisz egy jó szurkoló akkor is szurkoló marad, ha veszít a csapata, nem csak ha nyer. Keveset lát a szurkoló ebből az egészből, a benti légkörből, a döntésekből. Az természetes, hogy a szurkoló akkor elégedett, amikor nyer a csapata, de igazából örüljünk, hogy van kinek és minek szurkolni.

Vannak jó helyi játékosaink, és a most zárult szezonban is voltak jó mérkőzéseink. Reméljük, hogy azért a sok negatívum közepette volt egy kis öröm is az ürömben, hogy azért idén is a helyi játékosok szerepeltek jobbacskán, vagy adott esetben sokkal jobban, mint a légiósok. Ha más nem is, ez mindenképpen lehet egy kis fájdalomdíj.

Fotó: Borbély Fanni

– Az elmúlt időszakban egyre világosabb, hogy a klub korábban nem tapasztalt mélyponton van. Mekkora szerepe van ebben ön szerint a játékoskeretnek a stábbal, és mekkora a fenntartónak, menedzsmentnek a kialakult helyzetben?

– Ez valóban egy mélypont, nehezen működik ez az szervezet. Hogy miért? Szerintem nem nekem kell ezekre válaszokat adnom. Én úgy gondolom, hogy a saját munkámmal kell foglalkozzak. Nyilván, hogy minden játékosnak profinak kellene lennie, és úgy élje a hétköznapjait, ami többé-kevésbé meg is valósul, meg nem is.

– Amikor leigazolták Nicholas Ritchie-t, a csapatmenedzsment egyik tagjától elhangzott egy olyan kijelentés, hogy ő majd megnyeri a bajnokságot a Sportklubnak. Ön mit gondol erről?

– Nyilván nem nyerte meg a bajnokságot, ez tény, tehát nem volt igaza, bárki is tette ezt a kijelentést.

Söprés, csalódás és kérdőjelek – Helyzetbe hozunk!

– A többi légiós idei teljesítményéről mit gondol?

– A légiósokat látták a szurkolók, látta a sajtó, és mi is, hogy mire képesek...

– Hogy látja a jövőjét a klubnál? Tavaly beszéltünk róla, de lesz szerződése jövőre?

Fotó: Borbély Fanni

– Végezetül, amennyiben szeretne üzenni a szurkolóknak...

– A szurkolóknak üzenném, hogy ne csüggedjenek, a Sportklub volt és lesz, akár velem, akár nélkülem. Ez egy autentikus klub, Székelyföld egyik brandje, és persze mellé párosul a liga legjobb szurkolótábora, akik ti vagytok, úgyhogy a továbbiakban is: Hajrá, Sportklub! És köszönjük, amit értünk tettetek egész szezonban. Tudjuk, hogy nektek sem volt könnyű, higgyétek el nekünk sem, de jövőre újult erővel, kipihenten érkezünk, és megpróbálunk valami maradandót alkotni.