Az első meccsnap eseményeit még itthon néztük, hüledezve szlovének sokkoló vereségén a Dél-Korea ellen, nagyot fújva a megkönnyebbüléstől miután Magyarország legyűrte a japánokat és elkönyvelve Románia nem túl meglepő zakóját Olaszországgal szemben.
Hétfőn utaztunk, a Bergamóban landoló gépen már találkozva székely szurkolókkal. Az út Verona érintésével folytatódott, ahol Júlia erkélyére mi is kíváncsiak lettünk volna, de miután megnéztük a Ponte di Castelvecchio hidat és a Piazza delle Erbe érintésével eljutottunk a híres balkon közelébe, épp akkor jöttek ki az aznapi utolsó turisták a kapun. Mi már nem jutottunk el a dráma és szerelem kultikus helyéhez.
Lehet, hogy Rómeó is jobban járt volna így... Mennünk kellett, mert a Frecciarossa gyorsvonat sem vár.
Szürkületben jutottunk a hegyek közé, de azok így is lélegzetelállítóak. Mondhatni, olyan a környék, mintha Balánbányán lennénk, egy szűk völgyben, csak épp az arányok, a hegyek magassága és a gazdasági fejlettség más. De ezek nagyon.
Bozenben (a németül beszélő Dél-Tiroliak így szeretik nevezni Bolzanót, és akkor már nevezzük így, mert mi sem vagyunk oda a Miercurea Ciuc vagy Gheorgheni nevekért) már sötétben szállunk le, így nem sokat látunk elsőre a városból. Erre még visszatérünk. Kedden már nem a túristáskodás a fő szempont. Jönnek a második játéknap mérkőzései.
A Sparkasse Arénában és környékén magas szintű szervezést tapasztalunk, a jó hangulatú szurkolói zónában mintegy száz szlovén, székely és magyar drukker fogyasztja a Forst sört 4 euróért poharanként. A déli csend bent a csarnokban már eltűnik. Sok, legalább 400 szlovén iskolás gyerek kelti a jó hangulatot.
Szép számban vannak jelen a romániai válogatott mezében szurkolók is, mintegy ötvenen, ami sokkal nagyobb szám, mint amit az utóbbi években megszokhattunk.
Ők sem hittek a szemüknek, amikor Zagidullin mindjárt az elején megszerezte a vezetést Romániának. A szlovének egyénileg jobbak, de a mieink hősiesen blokkolnak, és ami eljut a kapuig, azt Adorján védi bravúrok sorozatával. Aztán megtörténik az elkerühetetlen, egy megpattanó lövéssel egyenlít Szlovénia. Döntetlen 20 perc után. Aki erre fogadott, az jól járt...
A szünet után már az eredményjelző is igazolta a nagyobb szlovén tudást. Időnként bejött a jégre 10–15 fiatal és összegyűjtötték a korcsolyák alatt keletkezett havat. A romániai védekező harmadban jóval több a munkájuk. 6–1 lett ez a meccs is.
Góga Attila másodedző a Székelyhonnak nyilatkozva elmondta, hogy az első két mérkőzés volt számukra a felkészülés, mostantól kell megmutatni, hogy többre is képesek lehetnek. Kedden még lesz egy parázs meccs ahol Sofronék Del-Koreával csapnak össze, az olaszok pedig Japánnal mérkőznek meg. Szerda pedig a derbik napja: Magyarország–Románia, Japán–Dél-Korea és Olaszország–Szlovénia. Ott leszünk ezeken is és beszámolunk az olvasóinknak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.