Az U13-as korosztályú asztalitenisz-világkupa első állomásán, Szombathelyen Toró játéka hullámzó volt, a csoportból kijutott, a főtáblán összekerült a franciák egyik legjobbjával, akitől vereséget szenvedett el, így kiesett.
A kedden este zárult olasz tornán már sokkal jobban ment a játék a székelyföldi játékosnak. Csak egyetlen szettveszteséggel ott volt a főtáblán, ahol két válogatott társával is meg kellett küzdenie, hogy a döntőbe kerüljön. Itt egy újabb francia asztaliteniszező volt az ellenfele, Dávidnak két meccslabdája is volt, ezeket nem használta ki, Sandona megfordította az állást, így az ISK versenyzője ezüstéremmel vigasztalódhatott.
„Ebben az idényben ez volt a harmadik döntője ifi világkupán. Most állt a legközelebb, hogy megnyerje.
Van, amikor hiába játszol jól, mégis kicsúszik a kezed közül a találkozó. Ezzel a versennyel zárult az idényünk, jövőre már az U15-ösök mezőnyében folytatjuk” – összegzett Toró Dávid edzője, a romániai válogatott trénere, György István.
Toró Dávid még nem utazik haza, csatlakozik a Székelyudvarhelyi ISK-SZAK keretéhez, a fiúk péntektől a férfi asztalitenisz Bajnokok Ligája csoportkörében érdekeltek, lengyelországi tornán szerepelnek.
Tovább tart az ünneplés a Sepsi OSK-nál, amely szombaton matematikailag is kiharcolta a visszajutást a Szuperligába. A sorsdöntő összecsapást követően a háromszékiek saját nevelésű játékosa, Batzula Hunor, valamint a gólgyáros, Ignacio Heras is értékelt.
A Sepsi OSK feljutásától hangos a magyar és a román sportsajtó, a híradások középpontjában a klub közismert elnöke, Diószegi László áll, aki nem tudta palástolni abbéli örömét, hogy másodszor is sikerült kiharcolni az élvonalbeli tagságot.
A fejlesztési minisztérium 2024-es kimutatása szerint Székelyföldön Borszék áll a legjobban a szegénységi index alapján, miközben több településen jóval nehezebbek a mindennapok. Az interaktív térkép a jelentős különbségeket is láthatóvá teszi.
Legalább egy hónapot tartó útfelújítási munkálatok kezdődtek az A1-es dél-erdélyi autópálya „medvealagutas” szakasza híján terelőútként használt országúton, ami rendszerint óriási dugókat okoz az amúgy is túlterhelt, szerpentines aszfaltcsíkon.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!