– Gondolta volna valaha, hogy egyszer majd Romániában fog hokizni?
– Nem. Néha gondoltam arra, hogy váltsak és Európában játsszak, de most örülök, hogy itt lehetek.
– Szerződéskötése előtt mit tudott a román bajnokságról és az Erste-Ligáról?
– Mindössze annyit tudtam, hogy Romániában is van hokiélet, illetve azt, hogy a Sportklubnál játszott évekkel ezelőtt az orosz szuperligás Gyenyisz Svidkij. Ám mielőtt idejöttem volna, beszéltem a Sportklubnál légióskodó Andrej Taratuhinnal, és ő világosított fel a román bajnoksággal és az Erste Ligával kapcsolatban.
– És most, fél évnyi játék után mit gondol erről a két bajnokságról?
– Nagyon jól érzem magam, jó a társaság, érdekes, hogy a csapatban magyar és román játékosok mellett cseh és szlovák társak is vannak. A nemzetközi Ertse Liga színvonala jónak tűnik.
– Ön is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy nehéz időszak után a Sportklub ismét látványosan és eredményesen játszik.
– Először is nem én, hanem az egész csapat jól játszik, ez nagyon fontos tény. Ugyanakkor itt több mint húsz srácról van szó, a kollégáimról, akik kimennek a jégre és azt teszik, amihez értenek. A játékostársaimtól kapom és adom a passzokat, tehát csakis együtt tudunk játszani. Hát nem?
– Egyetértek. Amúgy meglátása szerint miben kell fejlődnie a Sportklubnak?
– Nem én vagyok az edző, én játékos vagyok, erről a trénert kell kérdeznie.
– Ez igaz. Csíkszeredában nagyon sokan járnak hokimeccsekre, ez biztosan motivációval tölti el a csapatot. Milyen érzés telt ház előtt játszani?
– Itt érdemes megemlítenem, hogy karrierem során először láttam olyant, hogy mennyire odaadóan dolgoznak az edzők a négy, öt és hatéves gyerekekkel, akik minden nap jönnek korcsolyázni. De visszatérve a kérdésre: első csíkszeredai mérkőzésemen, novemberben a Ferencváros ellen játszottuk, amelyet megnyertünk. Nos akkor hihetetlenül nagyszerű érzés volt számomra hallgatni, ahogy egy telt csarnok énekli a székely himnuszt.
– Milyennek látja Csíkszeredát, amely az utóbbi napokban hasonló – legalábbis az időjárás és a temérdek sok hó tekintetében – Szibériához.
– Higgye el, össze se lehet hasonlítani a kettőt, ugyanis az én szülővárosomban (Vihorevka város Kelet-Szibériában) jelenleg mínusz negyven fok van, Csíkszeredában viszont most mínusz öt fok van, és napsütés. Tehát két külön világ.
– Rendkívül sikeres a pályafutása, karrierje. Árulja el, melyik díjának örül a legjobban?
– Kétségtelenül az első helyen szerepel a 2011-es KHL-győzelem, tehát a Gagarin-kupa megnyerése az Ufa Szalavat csapatával. A második helyre sorolnám a CSZKA Moszkvánál töltött időt, mert, mint tudják, az egy nagy hagyományokkal rendelkező orosz klub. Abban a csapatban sokan játszottak és játszanak, akik világbajnokságot és olimpiát nyertek. Számomra nagy öröm volt az ott eltöltött időszak, emlékszem, amikor apám azt mondta, hogy írjam alá a szerződést.
– Február kilencedikén kezdődnek a téli olimpiai játékok. A világeseményre azonban Oroszország a doppingügyek miatt furcsa körülmények között fog kiutazni, ez mennyire fogja befolyásolni mondjuk a jégkorongtornát?
– Oroszország helyzete ismert, azonban azt is tudjuk, hogy az NHL-bajnokságban játszó világsztárokat, például a legjobb finn, svéd srácokat sem engedik el a saját klubcsapataik a dél-koreai olimpiára. Tehát tulajdonképpen sok nemzeti együttes hasonló helyzetben lesz, legalábbis a hoki terén, mint az orosz.
– Visszatérve Csíkszeredába, milyen tervei vannak a Sportklubbal kapcsolatban?
– Most az Erste Liga következő szakaszára fókuszálunk, ez a legfontosabb, a szezon végén majd beszélhetünk a következő idényről.
Nem múlt el botrány nélkül a román médiában az FK Csíkszereda történelmi bemutatkozása az élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban. A székely alakulat értékes döntetlennel kezdett a Dinamo ellen, és azonnal magyarellenes támadások érték.
Bepanaszolta a szervezőket és a rendfenntartó erőket a Bukaresti Dinamo a Hivatásos Labdarúgóligánál és a Román Labdarúgó-szövetségnél. Szerintük a hétfő esti Szuperliga mérkőzésen nem megfelelően bántak a szurkolóikkal és hivatalos képviselőikkel.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Kizárólag román nyelvűre cserélték két Temes megyei település, Magyarszentmárton és Szerbszentmárton eddig kétnyelvű helységnévtábláját.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!