Szerdán délután a Kárpát-medencei Sport Hagyományőrző Egyesület Korond önkormányzatával együtt a Páll Lajos Művelődési Otthonban Lőrincz Márton emlékére megszervezte a 62. Nemzetközi Sporttörténeti Konferenciát.
A résztvevőket Ravasz Ferenc, Korond alpolgármestere, illetve az egyesület elnöke, Horváth Vilmos köszöntötte. Utóbbi kiemelte,
az elmúlt húsz évben nagyon sok helyre elértek a sportkonferenciákkal, ezzel a magyar–magyar barátságot ápolták a sporton belül.
A korondival az olimpia szellemét hirdetik, egyben egy ünnep, hogy a helyi birkózó hamvai hazatérnek szülőföldjére.
A székelyudvarhelyi Balázs Árpád író, újságíró éveken át kutatta, kereste az 1936-ban olimpiai aranyat szerző Lőrincz Mártonról megjelenő cikkeket, mindenféle sajtóanyagot.
Ennek kapcsán mutatta be a róla készült fotókat, melyek a kor újságjaiban, magazinokban, illetve a családi emlékkönyvekből származnak.
„Igazából nincs nagyon gazdag képtár róla. Az anyakönyvi kivonat szerint 1911-ben született Vajda Anna és Lőrincz Mózes voltak a szülei.
– vezette fel a képkockákat.
Előkerültek az 1934-ben a Stockholmban szerzett Európa-bajnoki aranyérem fotói, az első címeres mezben szereplő Lőrincz Márton, egy szivaras kép is a sportolóról. Aztán ezeket követte az 1936-os berlini ötkarikás játékok, a Világ Lapja címoldala, amelyen a többi aranyérmessel együtt ott van a korondi birkózó is.
Lőrincz Márton életútja Argentínában folytatódott, Buenos Airesben. Erről viszont roppant kevés fotó maradt fenn az utókornak.
Egy olyan, amelyiken egy személygépkocsi áll a háttérben – a fővárosban egy autószerelőműhelyt vezetett, aztán egy utolsó hivatalos levél, melyen közlik, hogy 1969-ben gégerák következtében távozott az élők sorából.
A sportkonferencia második előadója Csíki András, a Hargita Megyei Sportigazgatóság nyugalmazott vezetője volt. Azokat a sportolókat sorolta fel, akik Hargita megyében születtek, vagy itt voltak leigazolva, részt vettek az olimpiákon – mind a nyári, a téli, vagy a paralimpián.
A sort az 1924-es párizsival indította, ahol az alsósófalvi születésű Keresztes Lajos ezüstérmet szerzett, aztán ezt követte négy évvel később az amszterdami arany.
Igazi időutazás volt ez a jelenlévők számára, egyben betekintést engedett, hogy
ez a kis megye összesen 123 főt küldött az ötkarikás játékokra, 97-en román, 24-en magyar és ketten német színeket képviselve.
Keresztes és Lőrincz mellett adott még olimpiai dobogóst: Molnár Endre gyergyószentmiklósi vízilabda kapust, aki négy ötkarikás játékokon szerepelt, 1976-ban Montrealban felért a csúcsra, ekkor aranyéremmel tértek haza. A tornász, Marius Urzică, aki Maroshévízen született, Gyergyószentmiklóson nevelkedett, Sydneyben pedig lólengésben a dobogó legfelső fokára állhatott.
Novák Károly Eduárd 2012-es londoni paralimpaiai elsősége Hargita megye legutóbbi aranyérme az ötkarikás játékokról.
Becze Zoltán a Korondi Herkules című dokumentumfilmmel még közelebb hozta Lőrincz Mártont hozzánk. A csíkszeredai tanár, újságíró a vetítés előtt kifejtette, 1991-ben kezdte el kutatómunkáját a sportolóról, számára pedig egy álom valósult meg azzal, hogy
azóta emléktábla került a szülőházára, a helyi sportcsarnok a nevét viseli, évente emlékversenyt szerveznek az ő tiszteletére, illetve, hogy most hamvai hazatérnek, itthon végleg megpihenhet.
Bepanaszolta a szervezőket és a rendfenntartó erőket a Bukaresti Dinamo a Hivatásos Labdarúgóligánál és a Román Labdarúgó-szövetségnél. Szerintük a hétfő esti Szuperliga mérkőzésen nem megfelelően bántak a szurkolóikkal és hivatalos képviselőikkel.
Folyamatban van a játékoskeret véglegesítése a Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK-nál. Égető kérdés egy befejező csatár leigazolása, jelenleg ezen dolgoznak. Hadnagy Attila sportigazgatót kérdeztük.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!