Inkább a háttérben maradna a Székelyudvarhelyi FC korábbi mestere

A kolozsvári származású Mészáros Alpár szakvezetői pályafutását a német ETSV Weiche II. Flensburg csapatánál kezdte, majd rendszerint Kolozs megyei kluboknál (Aranyosgyéres, Torda, Kolozsvári U, Szászfenes, Nemeszsuk, Dési Unirea és Someșul) dolgozott.

2018 januárjában érkezett a Székelyudvarhelyi FC-hez, és 2019 szeptemberéig a csapat vezetőedzője volt a 3. Ligában. Személyes okokra hivatkozva elhagyta a klubot, azonban néhány hónap elteltével visszatért Székelyudvarhelyre, irányításával pedig az együttes kiharcolta a bennmaradást. Ezt követően ismét távozott, majd a 2020–2021-es bajnokság végén újra visszajött az SZFC-hez, Mitra Szilárd megbízott edzővel közösen megint sikerült megőrizniük helyüket a harmadosztályban.

A 2021–2022-es idényben szakmai igazgatóként vezette a klubot, az udvarhelyiek megnyerték csoportjukat és a rájátszást is, a 2. Ligába jutásért zajlott osztályozón pedig a döntőben büntetőkkel maradtak alul a CSM Slatinával szemben. Ezt követően szerződése lejártával elhagyta a Székelyudvarhelyi FC-t,

mivel úgy látta, hogy a megfelelő sportinfrastruktúra és városi támogatás nélkül nem lehet többet kihozni a klubból.

Mészáros Alpár idén október elején csatlakozott a Marosvásárhelyi SE-hez, amikor a csapat az utolsó helyen állt a 3. Liga 9-es csoportjában. Az 58 éves sportember szakmai igazgatói feladatokat lát el, de a háttérből ő vezette az együttest, amely érkezése óta jelentős formajavulást mutatott, Flavius Sabău vezetőedző irányításával sorozatban négy mérkőzést nyert meg, ezzel reális esélye van a felsőházi rájátszásba jutásra.

– Nehéz időszakban érkezett a Marosvásárhelyi SE-hez. Hogyan sikerült felrázni a csapatot, amely rövid időn belül felzárkózott a középmezőnybe?

– Azt tapasztaltam, hogy egy jó keret van Vásárhelyen, amely nem érdemli meg azt, hogy sereghajtó legyen. Sepsi László tulajdonossal közösen megpróbáltunk több dolgon változtatni, mivel a játékosok mentális szinten le voltak blokkolva. Én már a fociban annyit láttam és átéltem, hogy ez a helyzet nem volt újdonság számomra.

– Korábban már dolgozott Székelyföldön, hosszú időt töltött a Székelyudvarhelyi FC-nél, ahol vezetőedző, majd szakmai igazgató is volt. Hogyan emlékszik vissza arra az eredményes időszakra, hiszen nagyon közel voltak a másodosztályba való feljutáshoz?

– Majdnem öt évig voltam Székelyudvarhelyen. Kolozsvár után a második városom, nagyon jól éreztem ott magam. Az elején olyan is volt, hogy csak tizenhét játékos szerepelt a keretben, és Zsocival (László Zsolt, a Székelyudvarhelyi FC csapatmenedzsere – szerk. megj.) úgy számoltuk, hogy hátha meglesz a tizennyolc labdarúgó.

Utána viszont Berkeczi Attila klubelnök segítségével az utolsó évben egy nagyon jó csapatot hoztunk össze, és örömöt tudtunk szerezni azzal, hogy majdnem feljutottunk a másodosztályba. Sajnos az osztályozó döntőjében tizenegyesekkel kaptunk ki.

– A klubtól való távozása óta figyelemmel követte a székelyudvarhelyiek teljesítményét és hogyan vélekedik erről?

– Minden mérkőzésüket követem és mindenkivel tartom a kapcsolatot, úgy, mintha továbbra is én lennék ott az edző, vagy a technikai igazgató. Ilyen közel került hozzám a székelyudvarhelyi foci. Gyönyörű szép időszakot éltem át a klubnál.

– Mit gondol a többi székelyföldi csapatról a 3. Ligában, például a Kézdivásárhelyi SE-ről, amely az előző szezonban kiesett ugyan, de mégis folytathatta ezen a szinten?

– Ilyen a harmadosztály, hogy ha kiesel, mégis megvan a lehetőséged, hogy visszavegyenek, amennyiben vannak olyan csapatok, amelyek nem vállalják az indulást. Nagyon örvendek, hogy Rancz Lajos elnök újra megtalálta a módját annak, hogy Kézdin megmaradjon a felnőtt csapat. De ahhoz, hogy ütőképesebb együttes legyen, amely akár a felsőházért legyen versenyben, kicsivel többet kell tenni.

– Hogyan látja a romániai labdarúgás első két osztályában szereplő székelyföldi klubok helyzetét, a Sepsi OSK és az FK Csíkszereda is a felsőházért küzd az élvonalban, illetve a másodosztályban?

– A Sepsiről csak jót lehet mondani, mert amit ott Diószegi László klubtulajdonos összehozott, az egy fantasztikus dolog. Megmutatták, hogy egy egészséges klubvezetéssel rövid idő alatt mekkora eredményeket lehet elérni.

Csíkszeredában hasonló a helyzet, csak kicsiben, Szondy Zoltán elnök vezetésével a romániai fociban egy magyar csapat nagyot alkotott, mert nem könnyű a helyzetük.

– Elérhetőnek látja az esetükben a felsőházban való szereplés kiharcolását?

– Abszolút lehetséges, mivel, ha zsinórban három, vagy négy meccset megnyersz, akkor az ezeken összegyűjtött pontszám már olyan sok, hogy rögtön ott vagy a felsőházban. Ez mind a két csapatra érvényes, hiszen a keretükben több minőségi játékos szerepel.

– Milyen személyes tervei vannak a jövőben, még visszatérhet az edzősködéshez, vagy inkább a háttérből szeretné igazgatni a klubok tevékenységét?

– Mind a négy ligában tevékenykedtem már. Most hagyom a fiatalokat, hogy dolgozzanak. Még beugorhatok egyes klubokhoz, mint ahogy tettem Marosvásárhelyen, hogy segítsek a csapat felemelkedésében. De inkább a háttérben szeretnék maradni, mert úgy érzem, ezt a feladatot rendesen el tudom végezni.