Hegedűs János átérezte, milyen székely magyarnak lenni

A piros-feketék szezonkezdése döcögősre sikeredett, de a csapat lelkesedése töretlen. A magyarországi elsőosztályból az előző szezonban Csíkszeredába igazolt rutinos hátvéd a Székely Sportnak elmondta egy győzelem elég lenne, hogy szikrát adjon a csapatnak.

– Hogy érzi magát, hogy van mostanában mind emberileg, mind játékosként?

– Köszönöm szépen, nagyon jól. Bár az eddigi szuperligás mérkőzéseink nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna, de összességében a tavalyi szezon elejétől a végéig jó volt minden. Az eredményeket leszámítva most is jól érzem magam.

– Most már életvitelszerűen Csíkszeredában él a családjával. Sikerült megszoknia az itteni létet a csapaton belül és a közösségben?

– Én is, a családom is jól érezzük magunkat. Nemrég voltam egy iskolai beszélgetésen, ahol elmondtam, hogy sokat köszönhetek a klubnak, az elnök úrnak és a stábtagoknak is, hiszen nem a karrierem legjobb formájában érkeztem, mégis kaptam lehetőséget bizonyítani, hogy élvonalbeli játákos vagyok. Ezért nagyon hálás vagyok Csíkszeredának.

– Mi az, amit a legjobban megszeretett, és mi az, amihez nehéz alkalmazkodni?

– A nagy távolságok és az infrastruktúra hiánya miatti hosszú utazások a legnehezebbek. Magyarországon nem szoktunk 7-8 órákat utazni a mérkőzésekre.

A pozitívum az emberek segítőkészsége és befogadó képessége. Olyan kedvesek velünk a stadionban és az utcán is, mintha tíz éve itt lennék. Már átérzem, milyen székely magyarnak vagy határon túli magyarnak lenni.

– Bő egy hónapja tart a szuperligás szezon. Milyen újból az élvonalban futballozni?

– Nagyon jó. Most is kirázott a hideg, amikor mondta. Erősebb a liga, mint Magyarországon. Ha többet kihoztunk volna az első meccsből, talán másképp alakultak volna a fordulók, de így egy picit megtorpantunk. A sorsolásunk sem könnyű.

Voltak olyan periódusai az eddigi meccseknek, amikor tetszetős focit játszottunk. Erős ligának tűnik, de helyünk van itt, még ha a tabela nem is ezt mutatja jelenleg.

– Ön hogyan élte meg az FK-val való feljutást?

– Talán életem egyik legnagyobb elismerése. Jutottam már fel más csapatokkal is, de mivel ez történelmi volt, sokkal nagyobb dicsőségnek számít. Szeretem azt az ellentétet, ami felénk irányul az ellenfeleinktől, akik nem akarják, hogy sikeresek legyünk.

Motivál, amikor egy 5000-es stadionban 4800-an ellenünk szurkolnak, még nagyobb sikerre ösztönöz az, hogy ütnek minket hátulról, hogy ti rosszak vagytok, ti nem idevalóak vagytok, és én ezt szeretem. A 100-200 saját szurkolónk – akik elkísérnek minket – az erősít.

– A múlt szezonból mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok, illetve mit lehetne abból a pozitív irányból, töltetből átmenteni erre a szezonra?

– A legemlékezetesebb, amikor a buszon megtudtuk, hogy feljutottunk. Elmondhatatlan érzés volt. Nekem a három Steaua elleni 0–0 is kiemelkedik, mert ellenünk nem tudtak gólt lőni.

Sokszor emlegetjük az Argeș elleni 1–0-át is, amikor kapuralövés nélkül nyertünk Csűrös fejes szögletgóljával. Onnantól kezdve mindent hősiesen kivédekeztünk. Nyilván vannak ilyenek a futballban: amikor mi focizzuk le az ellenfelet, máskor ők nőnek fölénk.

Azt a küzdőszellemet kéne átmenteni. Azt érzem, hogy minden megvan bennünk ahhoz, hogy maradandót alkossunk az első osztályban, és úgy írjuk tovább a történelmünket, hogy csináljunk még egy, vagy akár több szezont az első ligában.

– Mennyiben más a Szuperliga, mint elképzelte?

– Nem lepődtem meg, de sokkal gyorsabb a foci, mint Magyarországon. Otthon inkább taktikai harc folyik. Számítottam rá, hogy gyors lesz, és lesznek olyan játékosok, akik topligákban is megállnák a helyüket. Nem megállíthatatlanok, de van bennük kvalitás.

– Egyelőre döcögős a szezonkezdet, még nem sikerült megszerezni az első győzelmet. Rutinos játékosként hogy éli ezt meg?

– Személy szerint nagyon nehezen. Szerencsére a csapatban vagyunk néhányan, akik tudják kezelni ezt, akik már voltak ilyen helyzetben, de szerintem beszélhetek a csapattársaim nevében is, hogy minden edzésen mindent megteszünk. Az elnök is olyan játékosokat próbál igazolni, akik mind emberileg, mind szakmailag megfelelnek. Egy győzelemmel tudnánk egy kis szikrát adni, és azt meg tudnánk lovagolni, akkor végre el tudnánk indulni felfelé.

– Min múlnak ezek a meccsek?

– Ha nem teszel meg mindent, szerencséd sem lesz. Tavaly a másodosztályban olyan focit mutattunk, hogy tiszteltek minket. Most az a legfontosabb, hogy ne úgy jöjjenek ide, hogy „az FK utolsó, biztos nyerünk”. A hazai pályának egy katlannak kell lennie. Minden eddigi hazai mérkőzésünk teletházas volt, amit nagyon köszönünk a szurkolóinknak.

– Ön miben tud segíteni ebben a helyzetben?

– A játékon kívül a kommunikációmmal, ami fontos egy védőnek. A játékban stabilitást kell adnunk hátulról, hogy ne legyen az, ami mostanában, hogy egyszer eljönnek és gólt rúgnak, mi pedig vért izzadunk egy gólért. Magabiztosságot és kommunikációt tudok adni a hátsó négyesnek-ötösnek.

– Ha egyetlen dolgot kiemelne, mi az, amit mindenképpen szeretne még elérni a futballkarrierjében?

– Ezen nem nagyon kell gondolkodnom, szerintem mindenki ezt válaszolná: magyar válogatott legyek. Ezt mindenképpen szeretném elérni.

Ha viszont a focin kívülit is szabad, akkor azt mondanám, hogy jó apuka szeretnék lenni.