Gierling György, az utolsó mohikán

A jelenleg is szűlővárosában élő, jó egészségnek örvendő Gierling György, a minap a Főtéri lakása szomszédságában mesélt labdarúgói, majd edzői pályafutásáról, az egykori marosvásárhelyi futballéletről, ugyanakkor a volt szovjetunióbeli Urálban lévő köbányában letöltött 4 év és 9 hónapi deportolási időszakáról és nem utolsó sorban népes családjáról.

Gierling György 1941-ben a marosvásárhelyi MTE-csapatában (Munkás Testegyző Egylet) ismerkedett meg a futballal, majd 1942-ben a szintén helyi MNMKTE (Marosvásárhelyi Nemzeti Munkaközpont Testedző Egyesület) második együttesének lett a tagja, aztán 1943. október 17-én 16 évesen bekerült a felnőtt alakulatba azon időszakban, amikor az 1940-es második bécsi döntést követően a visszacsatolt országrész többi együtteséhez hasonlóan, Marosvásárhely csapatai is integrálódtak a magyar labdarúgás bajnoki rendszerébe.

Zsenge korban szerzett tapasztalatot, de korabeli ikonok ellen futballozott. Az 1943/1944-es idényben, az NMKTE a magyar nemzeti bajnokság második ligájában szerepelt olyan csapatok mellett, mint többek közt a Hungária Budapest, a Törekvés Budapest, a Bethlen GSE Budapest, a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club), a SZAC (Szentlőrinci Atlétikai Klub), a MÁV (Magyar Államvasutak), továbbá a SZMÁV (Székelyföldi Magyar Államvasutak), az NSE (Nagybányai Sportegyesület), KEAC (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club), a Bástya Kolozsvár, viszont Vásárhelyt az NMKTE, a Marosvásárhelyi SE (MSE) és az Attila SE képviselte – mélyedett bele a beszélgésbe a hajdani labdarúgó, majd így folytatta:

„Az NMKTE-vel abban az idényben a 6. helyen végeztünk, 14 győzelmet, 4 döntetlent és 8 vereséget ért el az alakulat (gólarány 51-47), 32 pontot gyűjtve, akár az 5. helyezett Székelyföldi MÁV, így két ponttal megelőztük a Marosvásárhelyi SE csapatát, viszont a 6/81-es gólkülönbséggel záró Attila SE sereghajtó lett, azaz a 14-ik. Azon szezon élvonalában bajnok a Nagyváradi AC lett – melynek soraiban szerepelt a Pecsovszky-Perényi József, Lóránt Gyula és Bodola Gyula is -, viszont a Rudast, Csikóst, dr. Sárosi Györgyöt is felsorakoztató Ferencvárosi TC lett a második” – mondta el a Maros megyei labdarúgás rangidőse, Gierling György, aki azt is megjegyezte, hogy egy budapesti kiszállásra eljutva (Volán busszal és három vasúti szerelvénnyel) 44 óra utazás után, emberfeletti teljesítmény volt pályára lépni és futballozni.

Gierling György csapatkapitányként pécsi ellenfél ellen az ötvenes években
Fotó: Gierling György magángyűjteménye

Gierling azt is elmesélte, hogy azon években a magyar futball korabeli ikonjai ellen is futballozott bajnoki mérkőzésen, vagy felkészítő találkozón, így ellenfele volt többek közt Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Zakariás László is, akik idővel az egykori Aranycsapat tagjai voltak.

„A marosvásárhelyi Locomotiva labdarúgójaként szűlővárosomban 1952-ben az Illovszky Rudolfot, Bundzsák Dezsőt, Berendi Pált is felvonultató Vasas ellenfeleként 1:4 arányban alul maradtunk, 1957-ben pedig a marosvásárhelyi Energia futballistájaként farkasszemet néztem hazai pályán a Buzánszky Jenővel felálló Dorogi Bányásszal (0-5), sőt 1949 őszén, a Grosics Gyulát és Zakariás Józsefet is felsorakoztató, akkoriban híres budapesti MATEOSz ellen 1–1-es döntetlent értünk el a Ratával szintén Vásárhelyen” – elevenítette fel az emlékeket Gierling György, aki hat évig a vásárhelyi együttes csapatkapitánya volt.

Majd így emlékezett vissza élete mérkőzésére: 1944-ben 17 évesen az egykori marosvásárhelyi ligeti salakos pályán, ahol idővel a gyepesített stadionban Bölöni László által fémjelzett AS Armata sikerteit érte el, futballoztunk az akkor világhírű Újpest ellen, ahol az első félidőben az én két gólommal 2–2 volt az eredmény, aztán Szusza és Zsengellér vezérletével 6–2-re nyert a budapesti alakulat”.

Gierlingnek az évek során Marosvásárhelyen csapattársa volt többek közt Vakarcs I., Vakarcs II., Szőllősi L., Szőllősi J., Kajlik Öcsi, Bocsárdi M, Józsi Dezső (aki mindenkori legjobb barátja volt) és Incze József (Tuka) is, viszont edzői közül pedig megemlíthetjük Dobay Istvánt (Locomotiva), Csiki Ferencet (CFR Rata) és Kiss Árpádot (NMKTE) is.

Felelevenítette labdarúgói pályafutását
Fotó: Czimbalmos Ferenc

Deportálás törte meg a futballkarrierjét

Az utazási nehézségek miatt a Magyar Labdarúgó Szövetség 1944 augusztusában területi beosztásokat hozott létre, az NMKTE a Székelyföldi körzet Hargita csoportjába került, viszont a versengésnek hamar véget vetett a front közeledése, a szovjet előretörés.

A háborús helyzet súlyosbodásával, 1945 februárjában a 17 éves Gierling sportkarrierje egy időre kettétört, hiszen őt is, annyi más embertársával együtt, az egykori Szovjetunióba, az Urálba (az Orszk melletti táborba, a rikityankai ércbányához) deportálták kényszermunkára, ahová tizenöt napi utazás után került és ott 4 évet és 9 hónapot dolgozott. Neki sohasem mondták meg, hogy miért vitték el szovjet fogságba, de nyilvánvaló volt, édesapja német származása miatt került oda.

Családjának sokáig még üzenetet sem küldhetett, aggódó édesanyja három évig azt sem tudta, hol van, él-e egyáltalán a fia. Legboldogabb pillanatai közé tartozik azon évekből, amikor 1949 decemberében a marosvásárhelyi vasútállomáson átölelhette édesapját, aki helyében őt vitték el, mivel az elhurcoltatás időpontjában az apa nem volt otthon.

Gierling György balra sorkatonaként, jobbra fogolyként
Fotó: Gierling György magángyűjteménye

A deportálás után folytatta a labdarúgást, majd edzősködött is

Hazautazása után a volt labdarúgó – aki évekig bal szélsőt játszott, csak a pályafutása végén lett védő játékos –, befejezte tanulmányait, s persze folytatta a labdarúgást is a város csapatában, amely az évek során több néven szerepelt: Locomotiva, Recolta, Avântul, Energia, s végül, 1963-ban, amikor abbahagyta – Mureşul. Az együttes 1955-ig az A osztályban szerepelt, a B-be való kiesésük után egy évre, azaz 1956-ban sikerült ismét feljutniuk az élvonalba, de egy idény után újra kiestek, majd 1963-ig a másodosztályban játszottak Gierling visszavonulásáig.

Aktív játékoskarrierje után, Gierling György két évig az akkor megalakult ASA ifjúsági csapatánál edzősködött, aztán a Metalotehnica csapatánál, amellyel megnyerték a tartományi bajnokságot 1968-ban. Idővel Nyárádszeredában, majd a Cukorgyárnál is megfordult, végül pedig a szintén helyi Gloria Marosvásárhelynél, azaz a megyei bajnokságban volt edző.

A Maros megyei labdarúgás egyetlen élő és egyben kimelkedő alakját mintegy 85 (!) év köti a labdarúgáshoz, hiszen díszmeghívottként jelenleg is részt vesz teremtornákon, öregfiúk baráti találkozókon.

Gierling nem csak a labdarúgó karrierjére, de népes családjára is büszke, hiszen három lányától 6 unokája és 11 dédunokája született. Mi több, az idén július 2-án nejével, a 92 éves Klárával a 70-ik házassági évfordulójukra készülnek…