Gierling György a 100. életévébe lépett – azaz egy évszázad számokban kifejezve

Gyuri bácsi – akit mintegy 85 év köti a labdarúgáshoz –, előrehaladott kora ellenére még jó egészségnek örvend, habár érzi az évek múlását, viszont reméli, hogy a 93 éves feleségével, Klárával júliusban megünnepelhetik a 71. házassági évfordulójukat.

Gierling György már serdülőként futballozott helyi szinten, aztán 16 évesen ifiként már pályára léphetett az egykori marosvásárhelyi, akkor még másodosztályú NMKTE (Német Munkás Kultúr- és Tornaegyesület, amely 1942. március 22-én alakult, a PMTE – Polgári Munkás Testedző Egylet utódjaként) együttesének felnőtt alakulatában, mely csapattal a második bécsi döntést követő időszakban, pontosabban az 1943–1944-es idényben a magyar nemzeti bajnokság II. ligájában is bemutatkozott. Tette mindezt olyan csapatok mellett, mint a Törekvés Budapest, a Bethlen GSE Budapest, a Hungária Budapest, MÁV (Magyar Államvasutak), a KASC (Kábel Sportklub Budapest), a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club), a SZAC (Szentlőrinci Atlétikai Klub), továbbá a SZMÁV (Székelyföldi Magyar Államvasutak), a KEAC (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club), a Bástya Kolozsvár, az NSE (Nagybányai Sportegyesület) és az Attila Marosvásárhely.

Az NMKTE azon idényben a 6. helyen végzett – 14 győzelmet, 4 döntetlent és 8 vereséget elérve (gólarány 51-47) és 32 pontot teljesítve –, akár az 5. helyezett Székelyföldi MÁV Marosvásárhely. Akkor a másik marosvásárhelyi alakulat, az Attila SE volt a sereghajtó, azaz a 14-ik.

Fotó: Gierling György személyes archívuma

Sajnos a második világháború kettétörte Gierling György sportkarrierjét, ugyanis egy huzamosabb időre őt annyi más embertársával együtt, az egykori Szovjetunióba, az Urálba – pontosabban az Orszk melletti táborhoz tartozó rikityankai ércbányához –, deportálták kényszermunkára édesapja helyett, ahol 4 évet és 9 hónapot dolgozott nehéz körülmények között.

Fél évtízednyi hazatérése után befejezhette iskolai tanulmányait, ezzel párhuzamosan folytatta persze a futballt is Marosvásárhely akkori városi együttesében, amely az évek során szerepelt Locomotiva, Recolta, Avântul és Energia néven is, de végül, 1963-ban Mureşul névre keresztelődött.

A csapat Gierlinggel a soraiban az 1954–1955-ös évadban még az élvonalban szerepelt, viszont az idény végén kiesett a B divízióba. Az 1955–1956-os szezonban sikerült ismét felkerülniük az A osztályba, de egy év után újra búcsúztak az élvonaltól, így Gierling György visszavonulásáig, azaz 1963-ig a B osztályban szerepeltek.

Gierling György és Florea Ispir, az AS Armata egyikori ikonja
Fotó: Czimbalmos Ferenc Attila

Idővel Gierling edzősködni kezdett az 1962-ben megalakult AS Armata katonai sportklub ifjúsági alakulatánál, aztán a megyei bajnokságban szereplő Metalotehnicánál – amellyel megnyerték a tartományi bajnokságot 1968-ban, de az osztályozón kikaptak Székelyudvarhelytől (2–1-re és 1–0-ra), majd a helyi Cukorgyárnál, továbbá Nyárádszeredában, végül a Gloria Marosvásárhelynél.

Az 1943-1944-es szezonban játszott többek közt Grosics Gyula (Teherfuvar SE), Rudas Ferenc, Csikós Gyula, dr. Sárosi György (Ferencváros), Zakariás József (MATEOSZ), Lóránt Gyula, Bodola Gyula (Nagyváradi NAC) ellen is. Élete egyik legjobb mérkőzését viszont 1944-ben játszotta szűlővárosában, az akkor Szusza Ferenc és Zsengellér Gyula által is erősített Újpest ellen, mely találkozóra így emlékezett vissza:

Fotó: Czimbalmos Ferenc Attila

„A hajdani ligeti salakos pályán játszottunk az Újpest ellen 1944. július 30-án (azaz mintegy 82 éve – a szerző megjegyzése), az első játékrészben az én két gólommal 2–2 volt az eredmény, aztán Szusza és Zsengellér közreműködésével 6–2-re diadalmaskodott a budapesti csapat.

Ma már kuriózumnak számíthat, hogy annak idején 1–3–2–5-ös felállásban játszottunk. Ez a mérkőzés labdarúgókarrierem legszebb emléke, hiszen az Újpest akkor világhírű csapat volt”– emlékezett vissza Gierling György.

Fotó: Czimbalmos Ferenc Attila

A 100. életévét taposó Gierling György a 99. születésnapján elmondta e sorok írójának, hogy az utóbbi hetekben elég gyengének érezte magát, ezért is ritkábban sétált le a negyedik emeleti tömbházlakásukból, de ugyanakkor reméli, hogy a tavasz közeledtével feljavul az egészségi állapota. A családtagjaival a világhálónak köszönhetően tartja a kapcsolatot, viszont nagyon büszkék feleségével a hat unokájukra és a tizenegy dédunokájukra. Arra a kérdésre, hogy mit kíván még az élettől a 100. életévét taposva, a kedves és szimpatikus Gyuri bácsi így válaszolt:

„Népes családunk tagjainak és magunknak is sok egészséget és boldogságot kívánok!” – mondta el Gierling György, aki Románia talán egyetlen, máig élő volt labdarúgója, aki a két világháború közötti magyar világban is játszott a magyarországi bajnokság második vonalában, igaz, akkor 16 évesen kezdő játékos volt.