Valami gyanúsnak tűnt a dolgok körül, és mielőtt kimondtam volna, hogy „ez is csak Romániában történhet meg”, kissé utána olvastam az esetnek. És lám, ezúttal a blamázsért nem az itthoni szervezők a hibásak. A stadion ugyan a fővárosi polgármesteri hivatal tulajdona, ám a kontinentális labdarúgó-bajnokság idején a Nyonban székelő UEFA rendelkezik felette. Ahogy az összes többi felett, ahol mérkőzéseket rendeznek az Európa-bajnokság idején.
Ők döntenek tehát arról, hogy a tetőt be kell húzni vagy sem, és ebben az esetben úgy határoztak, hogy az esélyegyenlőség nevében maradjon fedetlen a bukaresti pálya.
Merthogy vannak küzdőterek, melyek nem csukhatók le, a csapatoknak pedig egyforma körülményeket kell biztosítani a mérkőzések lejátszásához.
Ennél nagyobb képmutatással, vagy egyenesen butasággal ritkán találkozunk. Még a labdarúgás szintjén sem. Az UEFA korifeusaitól az utóbbi időben megszokhattuk a blőd döntéseket, értelmetlen szabálymódosításokat, ám ezzel a határozattal önmagukat is sikerült alulmúlniuk. Mert másképp nem jellemezhető az, hogy az UEFA szerint, ha van is behúzható tető, nem élünk a lehetőséggel, mert egy Európa másik végében lévő stadionnak lehet, hogy nincs.
Ha már esélyegyenlőséget emlegetünk, az UEFA-nak is feltűnhetett volna, hogy a torna első fordulójában csupán három mérkőzést játszottak semleges pályán. Kilenc nemzet válogatottja – köztük a mienk – gyakorlatilag hazai pályán, saját szurkolóik előtt szerepeltek, ellenfeleik idegen pályán. Budapesten történetesen telt ház előtt zajlott a portugálok elleni csata.
Akkor hol van itt az egyenlőség? Olaszország az összes csoportmérkőzését Rómában játssza, míg például Svájc a Baku–Róma–Baku útvonalon ingázik. A svédek Sevilla és Szentpétervár között utazgatnak, ami nem éppen egy pihentető kirándulás.
És mi van akkor, ha mondjuk Budapesten zuhog az eső, de Londonban hétágra süt a nap? Az esélyegyenlőség nevében nekifogunk szárítgatni vagy locsolni a füvet? Ahol meleg van, ott hűtjük a levegőt, ahol meg hideg van, ott melegítjük?
Az UEFA-féle „egyforma esélyek” szlogenje csak duma. Olyan, mint a labdarúgó-kapusokon végzett kísérlet: a szerencsétlen hálóőr nem mozdulhat el az alapvonalról csak jobbra vagy balra, miközben a vele szemben álló ellenfél minden trükköt bevethet, hogy gólt érjen el. Ezt a szabályt is valószínűleg az esélyegyenlőség nevében hozták…
Tovább tart az ünneplés a Sepsi OSK-nál, amely szombaton matematikailag is kiharcolta a visszajutást a Szuperligába. A sorsdöntő összecsapást követően a háromszékiek saját nevelésű játékosa, Batzula Hunor, valamint a gólgyáros, Ignacio Heras is értékelt.
A Sepsi OSK feljutásától hangos a magyar és a román sportsajtó, a híradások középpontjában a klub közismert elnöke, Diószegi László áll, aki nem tudta palástolni abbéli örömét, hogy másodszor is sikerült kiharcolni az élvonalbeli tagságot.
A fejlesztési minisztérium 2024-es kimutatása szerint Székelyföldön Borszék áll a legjobban a szegénységi index alapján, miközben több településen jóval nehezebbek a mindennapok. Az interaktív térkép a jelentős különbségeket is láthatóvá teszi.
Legalább egy hónapot tartó útfelújítási munkálatok kezdődtek az A1-es dél-erdélyi autópálya „medvealagutas” szakasza híján terelőútként használt országúton, ami rendszerint óriási dugókat okoz az amúgy is túlterhelt, szerpentines aszfaltcsíkon.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
