Afrika fent, Ázsia lent

A világbajnokság első szakaszának lezárultával – amelyben a kezdeti 48 csapatból 32 maradt versenyben – a FIFA új lebonyolítási rendszerének legfőbb tanulsága Afrika felemelkedése. Vagy legalábbis úgy tűnik.

A tíz afrikai válogatottból meglepetésre kilenc – Tunézia kivételével valamennyi – túljutott a csoportkörön.

Az új rendszer legnagyobb nyertese kétségkívül az afrikai szövetség lett, amely a 2022-es vb-hez képest megduplázta résztvevőinek számát.

A kieséses szakaszban Afrika immár a második legnagyobb képviselettel rendelkezik Európa mögött, amely 13 csapatot juttatott tovább – éppen annyit, ahány válogatottal négy éve megkezdte a katari tornát. A legjobb 32 mezőnyét továbbá öt dél-amerikai együttes (eggyel több, mint Katarban), a három CONCACAF-házigazda (eggyel kevesebb), valamint mindössze két ázsiai csapat – Japán és az ázsiai zónában szereplő Ausztrália – alkotja. Ázsia tehát visszaesést könyvelhet el, nem is akármilyent:

míg 2022-ben hat válogatott jutott el a legjobb 32 közé, a mostani tornán nyolc ázsiai csapat kezdte meg a szereplést, közülük azonban csupán Japán maradt talpon.

Szenegálnak szerencséje is volt, egy győzelem is elég volt a legjobb 32-höz
Fotó: Epa/OLGA FEDOROVA/Agerpres

Miközben Európa létszáma változatlan maradt, Észak- és Dél-Amerika közötti elmozdulás pedig csupán jelképes, a legfigyelemreméltóbb fejlemény az afrikai futball előretörése, amelyet már évtizedek óta előrevetítettek. Más sportágakhoz hasonlóan ezúttal is a fekete-afrikai országok tették meg a döntő lépést, annak ellenére, hogy a kontinens modern futballjának két meghatározó nemzete, Nigéria és Kamerun ezúttal nem jutott ki a tornára.

A mostani eredmények korántsem a véletlen művei.

Az afrikai labdarúgás évtizedek óta folyamatosan építkezik, és ez a világbajnokság jelentette azt a pillanatot, amikor a felhalmozott potenciál végre versenyképes formában is megmutatkozott.

Azt azért el kell mondani, hogy az elmúlt három évtizedben Afrika ontotta és mai napig ontja a jobbnál jobb labdarúgókat. A korábbi tornákon is láthattunk olyan válogatottakat, ahol a keretet csupa európai topligás játékos alkotta, a csapat azonban képtelen volt egyről a kettőre jutni. A szakemberek szerint a fekete-afrikai sztárok a sporttal kikerültek a kontinens mélyszegénységéből, felküzdötték magukat egy európai topcsapathoz, és már csak az onnan származó pénz érdekelte őket – nem annyira a válogatottjuk sikeressége. Az pedig külön gondot okozott az afrikai csapatok szövetségi kapitányainak, hogy taktikailag és fegyelem szempontjából mennyire tudták egyben tartani a pályára lépő sztárokat.

Egyiptom csak rosszabb gólkülönbséggel maradt le a csoportgyőzelemről
Fotó: Epa/BOB FRID/Agerpres

Úgy tűnik, hogy mára változott a helyzet. Az Európában játszó feketék hozzászoktak az elitfutball sebességéhez, nyomásához és követelményeihez. Számukra már nincs különbség a klubjukban megszokott intenzitás és a világbajnokság elvárásai között. Kivételt jelent Dél-Afrika, amelynek válogatottjából 19-en a hazai bajnokságban szerepelnek, illetve Egyiptom, amely a kontinens legerősebb nemzeti bajnokságára támaszkodik, és 17 hazai játékost nevezett.

Ugyanakkor fontos tényező a szakmai munka átalakulása volt.

Az afrikai válogatottak korábbi szövetségi kapitányai gyakran ugyanazt a hibát követték el: egyszerűen összegyűjtötték a legnagyobb neveket, és különösebb taktikai elképzelés nélkül pályára küldték őket. A jelenlegi edzők azonban új szemléletet honosítottak meg: nem a legismertebb, hanem az adott posztra legalkalmasabb játékost küldték a pályára. A válogatott többé nem az egyéni sztárok kirakata, hanem egy jól működő gépezet, amelyben minden játékosnak meghatározott feladata van. A taktikai fegyelem végérvényesen megérkezett az afrikai futballba, ennek eredményei pedig egyértelműen láthatók. Eklatáns példa a szinte ismeretlen Zöld-foki Köztársaság esete.

A fekete-afrikai futball többé nem a világ labdarúgásának nagy ígérete, hanem annak egyik meghatározó valósága.

A FIFA 48 csapatosra bővítette a világbajnokságot, és a plusz helyek elosztásából Afrika nyert a legtöbbet. Sokan ezt politikai engedménynek tekintették, az eddigi eredmények azonban inkább azt mutatják: szakmailag is megalapozott. Igaz, a kieséses szakaszban talán Marokkó és Egyiptom számít esélyesnek saját párharcában.

Dél-Afrika okozta a vébé eddigi egyik legnagyobb meglepetését
Fotó: Ju Huanzong/Xinhua/Agerpres

A konföderációk szerinti megoszlás jól érzékelteti az új világbajnokság hatását. Afrika az első szakasz egyértelmű győztese: tíz résztvevőjéből kilenc továbbjutott, ami 90 százalékos sikerarányt jelent. Dél-Amerikának szintén kiváló mérlege van, hiszen hat csapatából öt versenyben maradt (83,3%), míg Európa megőrizte megszokott súlyát 13 továbbjutóval a 16 indulóból (81,3%). A legnagyobb vesztes ugyanakkor Ázsia: az öt arab ország kiesett (Katar, Szaúd-Arábia, Jordánia, Irán, Irak), hasonlóan Üzbegisztán és kisebb meglepetésre Dél-Korea.

Ebből is látszik, hogy Ázsiában a foci elsősorban az Arab-félszigeten fejlett, de itt sem annyira, hogy a csapatok felvegyék a ritmust egy vb-n.

A nagy ázsiai országoknak (India, Kína, Indonézia, Pakisztán stb.) pedig még rengeteget kell fejlődniük ahhoz, hogy utolérjék a világot. Az ázsiai zászlóvivő tehát csupán Japán maradt, Brazília ellen azonban rendkívül nehéz dolga lesz.