– Ön volt a csíkkarcfalvi világkupa szervezőbizottságának első embere. Bírta a terhelést a felcsíki létesítmény jege, megfeleltek az elvárásoknak az öltözők, a szálláshelyek, az éttermek, voltak panaszok a külföldiek részéről?
– Kezdjem azzal, hogy volt egy kellemetlenség a jéggel, az egyik kompresszor meghibásodott, de hála Istennek végig tudtuk vinni a rendezvényt. Igaz, a jégminőség nem volt mindig a legmagasabb szinten, de elég volt ahhoz, hogy az összes meccset normális körülmények között le lehessen játszani. A többi része, a jégpálya és a kollégium, illetve az összes szállásadó magas szinten teljesített.
Bárhonnan el lehetett gyalog jutni a jégpályához. Ebből profitált az egész csíki és székelyföldi társadalom, mert a legfontosabb az volt, hogy tegyük fel Székelyföldet hoki szempontjából a jégkorong világtérképére. Nagyon meg voltak elégedve a csapatok az étkeztetéssel, és hadd mondjak el érdekes történetet: az észak-amerikai csapat az utolsó este bement a konyhára a szakácsnőkhöz, és ajándékot vitt nekik, megköszönték mindazt, ahogyan, és amit nekik főztek.
– Figyeltek fel az ügynökök a játékosainkra?
– Ezzel kapcsolatban visszajelzést nem kaptunk. Én nem hiszem, hogy e torna után nagy átigazolások fognak történni. Egyik célja az volt ennek a rendezvénynek, hogy a székely hokislegények önbizalom szempontjából tudjanak fejlődni, és úgy gondolom, hogy ez sikerült.
– Ön szerint hogyan, hány százalékban teljesített a romániai, többségében székelyföldi játékosokból álló egyetemista válogatott a világkupán?
– Felülmúlták azt, amit reméltünk, százalékban nehéz ezt meghatározni, de ami nagyon fontos, hogy láttam, nincs már önbizalomhiány. Láttam a szikrát a szemekben, láttuk azt, hogy mindent képesek kitenni a jégre, és eredményeket tudnak hozni. Nagyon fontos, hogy ezt az állapotot megtapasztalták, és erre lehet építeni.
Vannak olyan játékosok, akik kimaradtak a keretből, rosszul érintette őket ez, hiszen soha nem jártak még életükben olyan rendszerben, ahol komoly versenyhelyzet van, és az utolsó pillanatban dőlt el, hogy ki játszik a válogatottban és ki nem. Ez is egy folyamat, ezt is meg kell tanulni.
– Miben volt jobb a romániai válogatottnál az Egyesült Államok, illetve Szlovákia, akiktől a legjobb négy között vereséget szenvedtünk?
– Azt gondolom, hogy technikailag sokkal képzettebb játékosokról van szó. Ennek a magyarázata is viszonylag egyszerű, a képzés is fejlettebb náluk, mert nem véletlenül A csoportos hokinemzet a két ország, de a létszám is nagyobb, tehát azoknak a csapatoknak a száma sokkal nagyobb, amelyekből válogatnak.
– Lesz-e folytatása az egyetemi világkupának?
– Elindultak már az egyeztetések, két év múlva tervezik a következő tornát. Erre Lengyelország pályázik, de én az utolsó sajtótájékoztatón jeleztem az európai-, illetve az észak-amerikai egyetemi liga vezetősége felé, hogy mi nagyon szívesen megszervezzük két év múlva is, ha nem lesz olyan jelentkező, aki ezt komoly szinten meg tudná rendezni. Az is elhangzott, hogy Kína is beszáll, ők is érdekeltek lesznek.
– Ön a szövetség új elnöke, pár nap múlva következik egy felnőtt vébé. Mi a helyzet a romániai válogatottal?
– Egy tudathasadásos állapot van. Normálisan ezt már nekünk, az új vezetőségnek kellene menedzselnie, de látván azt a nagyon kétes helyzetet, azt gondolom az a legjobb, ha most hagyjuk, hogy akik neki fogtak ennek a projektnek, vigyék végig. Próbálnak egyeztetni a játékosokkal, tudom, hogy feszültségek vannak, mert több jégkorongozó nem akarja vállalni a válogatottságot. Én erre azt mondom, hogy mindenki döntse el, mit akar. Attól a pillanattól, amikortól mi kezdjük majd menedzselni ezt a részt, akkor egy más fajta hozzáállást szeretnénk.
Ahogy az sem jó, hogy a Brassó kapusa, Patrik Polc felhívta a Sapientia U23 játékosait, hogy akarnak-e menni a válogatottba. Egy dolgot szeretnék, azt, hogy a válogatott bent maradjon ebben az értékcsoportban. Az esélyek nem nagyok, de megvannak! Amikor lejár a vébé, minden központot meg fogunk keresni azzal kapcsolatban, hogy milyen problémák vannak, mit kell megoldani, hogy egy normális felkészülés legyen a válogatottaknál.
Egy jó első félidőt követően csak négy gólt lőttek a másodikban a románok a dánoknak a bukaresti női kézilabda Eurokupa elődöntőjében. A bronzmeccsen így a magyarokkal csapnak össze.
Az egy nappal korábbi parádés Sportklub-győzelem után ezúttal a miskolci DVTK Jegesmedvék látogattak a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályára, az Erste Liga alapszakaszának keretében. A Hargita megyei együttes ezúttal is nagyszerű játékkal rukkolt elő.
Nem énekelte Románia himnuszát a labdarúgó-válogatott egyik kezdő játékosa a péntek esti Svédország–Románia mérkőzés előtt. A román sajtó utánajárt, mi lehet a háttérben.
Lakossági ellenállásba ütközött Szeben megyében egy bányászati és feldolgozóipari beruházás. A Mineral Proiect Invest Rt. Resinár közelében nyitna külszíni fejtést, a szerpentinitet pedig Szelistye térségében dolgozná fel magnéziumalapú termékekké.
Lassan eltűnik a magyar üzletekből a valódi parajdi só: a 2025-ös bányakatasztrófa előtt kitermelt készletek a gyártóknál lényegében elfogytak, és már a kereskedőknél is egyre kevesebb maradt. A kieső mennyiséget részben dési sóval pótolják.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!