Sportolás és tanulás között az udvarhelyi asztaliteniszező, akit díjaztak a sportgálán

A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) az elmúlt év decemberében az Év Egyetemi Sportolója Díjátadó Gálát tartotta Budapesten, amelyen a székelyudvarhelyi Jenei Barnabás is elismerésben részesült.

A fiatal asztaliteniszező a Pécsi Tudományegyetem férfi csapatával a nyáron a csehországi Olomucban az egyetemisták Európa-bajnokságán ezüstérmet szereztek.

Jenei a Székelyudvarhelyi ISK-SZAK leigazolt játékosa, a fiókegyüttessel a másodosztályban játszik. Egyetemi tanulmányait a tavaly kezdte el, akkor Pécsett járt – idén már Budapesten folytatja.

Fotó: László Ildikó

Az egyetemista csapatversenyen a Pécsi Tudományegyetemet Kovács Sebestyén, Molnár Dávid és Mihaljovics Dominik képviselte a székelyudvarhelyi asztaliteniszező mellett, a küldöttséget Orosz Gábor és Varga László kísérte el.

Jenei Barnabás a karácsonyt szülővárosában töltötte, jó alkalom volt, hogy felidézzük, milyen is volt az elmúlt időszak.

– Egy sportoló karrierjében meghatározó esemény, amikor egy gálán díjazzák. Valamiféle visszacsatolás ez az ő munkájáért. Hogy tekintesz erre az elismerésre?

– Onnan indítanám, hogy a középiskolai tanulmányaim utolsó évében megkeresett a Pécsi Tudományegyetem egyik karának dékánja, hogy mit szólnék ahhoz, ha náluk egyetemista és sportoló is lehetnék. Jómagam magyarországi továbbtanulásban gondolkodtam, így jól jött nekem ez a felkérés. A 2022–2023-as idény kiteljesedett azzal a Sportgálával. A csapattagokkal tudtuk, hogy fogunk valami díjazásban részesülni az elért eredmény alapján, de azért meglepetésszerű volt az egész. Az EUSA, az Egyetemista Sportolók Európai Szövetsége szervezte meg július elején Csehországban az asztalitenisz Eb-t. Jó kaliberű játékosok vettek részt, olyan sportoló is volt ott, aki a Bundesligában, vagy a lengyel első osztályban játszik. Színvonalas megmérettetés volt, ahol ezüstérmet szereztünk.

Fotó: László Ildikó

– Ezzel a csapattal nem csak az Eb-re utaztatok ki, hanem hétről-hétre játszottatok a magyar asztalitenisz-bajnokságban.

– Az egyetemnek a klubja a pécsi csapat. A sportolónak egy nagyon jó rendszer van kiépítve, hogy gördülékenyen menjen minden a tanulás és az asztaliteniszezés között. Lehetőség volt játszani minden szinten, van együttes az Extraligától le a harmadosztályig. Az Eb-n 24 egyetem gárdája mérte össze erejét, voltak mindenhonnan. Volt egyéni, páros és csapatverseny. Én az egyéniben elég rossz sorsolást kaptam, így gyorsan kiestem.

– Játszottál mind a magyar, mind a román bajnokságban. Hogy látod, mi a különbség a kettő között, melyik az erősebb?

– Játékszintben nincs nagyobb különbség. A magyar bajnokság fizikailag és szellemileg is jobban leterhel, főképp azért, mert az fordulós rendszerű. Romániában a másodosztályban, ahol játszom, tornarendszer van. A magyar bajnokságban több meccsen szerepelsz a szezonban, versenyszerűbb az egész. Itthon, ha épp rossz formában vagy, akkor azon a tornán kikapsz mindenkitől, és azon elmehet a csapat egész idénye.

Fotó: László Ildikó

– Gondolom, a gálát követően többen gratuláltak. Amolyan pozitív visszajelzés lehetett számodra, hogy amikor lementél az első edzésedre, akkor azt jól tetted.

– Ezzel a díjjal visszajelzést kaptam az élettől. Kiemelném a családomat, ők mindenben mellettem álltak, a közeli ismerősöknek, akik támogattak. Székelyudvarhelyen nagy múltja van az asztaliteniszezésnek, mindenképp meg szeretném említeni Nagy Ferencet, az edzőt, aki elindított az úton. Aztán György Szilárdnak és György Istvánnak is köszönök mindent, ők nagyon sokat segítettek, hogy asztaliteniszező legyek.

– Idén ősszel egyetemet váltottál, egyben hoztál egy döntést a sportolással kapcsolatosan.

– Budapestre tettem át a székhelyem, a Műszaki Egyetemen járok most. Örülök, hogy váltottam. Egyben döntöttem is, hogy most a tanulásra teszek fel mindent. Amit megtartottam, az az itthoni másodosztály. Aztán az élet elhozza, hogy ez mennyire volt jó döntés. Én abban gondolkodom, hogy hazajövök, itthon szeretnék dolgozni, aztán elválik, hogy az asztaliteniszezés marad vagy elmarad.