Megújult a borszéki sportbázis: régi emlékek, új remények

Bölöni László, a romániai futball egyik ikonikus alakja, sokszoros válogatott, illetve BEK-győztes labdarúgó, valamint Európa-szerte híres edző többször is kifejezte háláját és elkötelezettségét Székelyföld iránt. Többször elmondta – és Borszéken is nyomatékosította –,

hogy adósa Székelyföldnek, mert az ottani emberek mindig mellette álltak, hátteret biztosítottak számára.

Ez az érzés különösen abból fakad, hogy noha pályafutása során főként Románia más részein és külföldön futballozott, majd edzősködött, mindig érezte a székelyföldi közösség erkölcsi támogatását. Bölöni identitása szorosan kötődik Székelyföldhöz: Marosvásárhelyen született, és gyakran nyilatkozik büszkén magyar gyökereiről, az otthonról hozott értékekről. A borszéki pályaavatóra egy teqballasztalt adományozott a fürdővárosnak.

Az ASA, a Bánffy-fürdő és Fánics emléke

Bölöni Lászlót a borszéki sportlétesítmény átadó ünnepségét követően a Mélik szálló vendéglőjébe hívta meg ebédre Mik József, Borszék polgármestere. Az ebéd végén Bölönit régi borszéki, illetve csíkszeredai élményeiről kérdeztük. Elmondta, hogy másodjára van Borszéken. Gyerekkorában, az 1960-as évek elején bátyjával, Istvánnal pionírtáborban járt itt, s emlékei közül élénken él benne, hogy bátyja „szinte szomjan halt, mert nem szerette a szénsavas ásványvizet”.

„Emlékszem egy régi ASA-ás edzőtáborra (Marosvásárhelyi ASA – szerk. megj.), amely Maroshévízen zajlott. A Bánffy termálfürdőre, és hát körülbelül ennyire. De nem felejthetem el a drága jó csapattársunkat, a maroshévízi születésű Fánics Andrást (Andrei Fanici – a korabeli sportújságokban), a kiváló csapattársunkat, aki egy csodálatos, rendkívül jólelkű fiú volt, de aki, sajnos, már régóta nincs köztünk” – mesélte.

Díszvendégek a borszéki pályaavatón. Jobbról a második Ioan Hintea
Fotó: Borbély Fanni

Szilveszter a csíki jégpályán

Csíkszereda kapcsán leginkább egy szilveszterezés jut eszébe Bölöninek. „Ott töltöttem az egyik legszebb szilveszteremet. Basa Jancsi, a csíki hokicsapat akkori vezetőedzője ideadta a jégpálya bejárati kulcsát, ott korcsolyáztam az akkori szerelmemmel, a mostani feleségemmel (Bölöni Zakariás Klára színművésznő – szerk. megj.). A jégpálya egyik alkalmazottja éppen összeveszett a feleségével, ott aludt benn, és ő hozta nekünk a forralt bort” – nosztalgiázott Bölöni, aki hozzátette, hogy többször részt vett a csíksomlyói pünkösdi búcsún. „Többször voltam Csíksomlyón – nem sokszor, azt nem merem állítani –, de amikor tehetem, elmegyek” – hangsúlyozta.

A sport mindig jelen volt Borszéken

Farkas Aladár nyugalmazott testnevelő tanár élete összefonódik Borszékkel. Azt kértük tőle, vázolja tömören a város sportéletének múltját és jelenét. „1897-ben megalakult a Gyergyói EKE (Erdélyi Kárpát-Egylet) borszéki osztálya, amelynek Urmánczy Nándor volt a tiszteletbeli elnöke. 1920-ban kialakították az első labdarúgópályát, 1921-től volt sportegyletünk, játszottunk Maroshévízzel, Gyergyószentmiklóssal. 1948-ban alakult meg az állami sportegyesület, amely évtizedeken át szerepelt a megyei bajnokságban. A 2000-es években két évig a román másodosztályban is szerepeltünk” – sorolta.

Szalagvágás Bölöni Lászlóval és Farkas Aladárral
Fotó: Gergely Imre

Ezután kiemelte, hogy nemcsak a labdarúgás, hanem más sportágak is jelen voltak a városban. „Főleg iskolaszinten: kézilabda, röplabda, atlétika, torna. A téli sportok közül az alpesi sí és a szánkó fejlődött. A tenisz már a múlt század elején is divat volt itt, volt tekepálya is. 2008-ban sportcsarnok épült, 2010-ben három sípálya, most pedig ez a sportkomplexum készült el” – büszkélkedett.

Arra is rákérdeztünk, van-e elegendő fiatal ahhoz, hogy újra focicsapat alakuljon Borszéken? „Sajnos nagyon megcsappant a gyereklétszám. Abban az időben, amikor aktív tanár voltam, közel 500 gyerekünk volt, ma 200 fő alatt van a létszám. És a másik gond, hogy a nyolcadik osztály után – annak ellenére, hogy van középiskola Borszéken – a jobb tanulók elmennek rangosabb középiskolákba.

– hangsúlyozta Farkas Aladár.

A Brassói Steagul Roșu labdarúgócsapatának kerete az 1982/83-as szezonra. A nyolcadik sorban Ioan Hintea
Fotó: Dobos László gyűjteménye

Ioan Hintea: „Én is innen indultam”

Ioan Hintea Borszéken született, és a városból labdarúgóként ő vitte a legtöbbre: a brassói Steagul Roșu, majd a Tractorul játékosa volt közel két évtizeden át.

Hinteával románul kezdtünk beszélni, de ő kérte, hogy hadd gyakorolja a magyar nyelvet.

„Nagy dolog, hogy ilyen pálya épült Borszéken. Egész Hargita és Kovászna megyében látszik, hogy foglalkoznak a sporttal, mert megcsodáltam Szentgyörgyön azt a szép stadiont és a csíkszeredait is. Én is innen indultam, játszottam a megyeiben, majd katonaként Csíkszeredában 1974–76 között, ott figyeltek fel rám. Az élvonalban, Brassónál Clipa volt a kapusunk, én középhátvédként játszottam, csapattársam volt – többek között – Naghi, Șulea, Batacliu, Mandoca, Paraschivescu és az akkor még 18–19 éves Marius Lăcătuș, akit később elvitt a Bukaresti Steaua. Később a Tractorulnál játszottam, 36 éves koromig. Edző is voltam Botfaluban, ma is ott élek” – mesélte.

Farkas Aladár a Székely Sportnak nyilatkozik
Fotó: Czirják Károly

Hintea hozzátette,

Tamás Zoltán: „A pálya megvan, csapat is lesz”

A pályaavatón részt vett Tamás Zoltán, a Hargita Megyei Labdarúgó-egyesület (HMLE, AJF Harghita) elnöke is.

„A pálya megvan, még hiányzik a csapat, de úgy látom, van akarat. Megkerestek, hogy ifjúsági és felnőtt szinten is indítanának együttest. Én hoztam ajándékba hálókat, labdát, ősszel partjelző zászlót is küldünk. Ez a pálya nemcsak a megyei, de akár harmadosztályú mérkőzésekre is alkalmas. Kiváló helyszín edzőtáborokra is” – hangsúlyozta Tamás Zoltán.