Habár Székelykeresztúron született (1945-ben), gyermekkora Farcádhoz és Székelyudvarhelyhez kötődött, óvodába Udvarhelyen, elemibe Farcádon járt, a felső tagozatot az udvarhelyi gimnáziumban végezte, a tanítóképzőben pedig 1964-ben tanítói oklevelet szerzett.
Még diákként tartományi bajnok volt magasugrásban (1960-ban, ifjúsági 2-es korosztályban), a hatvanas években kézilabdázott, az A-osztályba jutásért lezajlott két selejtezőn is pályára lépett, futballban ifjúsági szinten a Fásokban játszott, majd a felnőtt megyei bajnokságban szereplő Hargita játékosa, később edzője volt.
Tanítóként Hargitafürdőn és Zetelakán dolgozott, 1966 és 1970 között Bukarestben labdarúgóedzői szakképesítést is szerzett a Testnevelési Főiskolán és a létrejövő udvarhelyi Sportiskola futball-szakos tanára lett. 1972-től több mint tíz évig a Municípiumi Sporttanács vezetője volt, gyakorlatilag a város sportéletének irányításáért volt felelős. 1985-ben került vissza a sportiskolához, ahol a sportlétesítmények adminisztrálása lett a feladata, 1985-től pedig egészen 2009-es nyugdíjba vonulásáig, majdnem negyed évszázadig a városi sportcsarnok igazgatója volt.
Nyugdíjasként 2010-től több évig a Rákóczi Sportcenter adminisztrátoraként is tevékenykedett. Többször kitüntették, díjakat kapott, 2009-ben a Hargita Megyei Sportigazgatóság Életmű-díját, 2010-ben a Székelyudvarhelyért Alapítvány fődíját, 2016-ban pedig a Príma Rádió Legprímább Sportoló-díját vehette át.
Temetéséről később intézkednek.
Tovább tart az ünneplés a Sepsi OSK-nál, amely szombaton matematikailag is kiharcolta a visszajutást a Szuperligába. A sorsdöntő összecsapást követően a háromszékiek saját nevelésű játékosa, Batzula Hunor, valamint a gólgyáros, Ignacio Heras is értékelt.
A Sepsi OSK feljutásától hangos a magyar és a román sportsajtó, a híradások középpontjában a klub közismert elnöke, Diószegi László áll, aki nem tudta palástolni abbéli örömét, hogy másodszor is sikerült kiharcolni az élvonalbeli tagságot.
A fejlesztési minisztérium 2024-es kimutatása szerint Székelyföldön Borszék áll a legjobban a szegénységi index alapján, miközben több településen jóval nehezebbek a mindennapok. Az interaktív térkép a jelentős különbségeket is láthatóvá teszi.
Legalább egy hónapot tartó útfelújítási munkálatok kezdődtek az A1-es dél-erdélyi autópálya „medvealagutas” szakasza híján terelőútként használt országúton, ami rendszerint óriási dugókat okoz az amúgy is túlterhelt, szerpentines aszfaltcsíkon.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!