Habár Székelykeresztúron született (1945-ben), gyermekkora Farcádhoz és Székelyudvarhelyhez kötődött, óvodába Udvarhelyen, elemibe Farcádon járt, a felső tagozatot az udvarhelyi gimnáziumban végezte, a tanítóképzőben pedig 1964-ben tanítói oklevelet szerzett.
Még diákként tartományi bajnok volt magasugrásban (1960-ban, ifjúsági 2-es korosztályban), a hatvanas években kézilabdázott, az A-osztályba jutásért lezajlott két selejtezőn is pályára lépett, futballban ifjúsági szinten a Fásokban játszott, majd a felnőtt megyei bajnokságban szereplő Hargita játékosa, később edzője volt.
Tanítóként Hargitafürdőn és Zetelakán dolgozott, 1966 és 1970 között Bukarestben labdarúgóedzői szakképesítést is szerzett a Testnevelési Főiskolán és a létrejövő udvarhelyi Sportiskola futball-szakos tanára lett. 1972-től több mint tíz évig a Municípiumi Sporttanács vezetője volt, gyakorlatilag a város sportéletének irányításáért volt felelős. 1985-ben került vissza a sportiskolához, ahol a sportlétesítmények adminisztrálása lett a feladata, 1985-től pedig egészen 2009-es nyugdíjba vonulásáig, majdnem negyed évszázadig a városi sportcsarnok igazgatója volt.
Nyugdíjasként 2010-től több évig a Rákóczi Sportcenter adminisztrátoraként is tevékenykedett. Többször kitüntették, díjakat kapott, 2009-ben a Hargita Megyei Sportigazgatóság Életmű-díját, 2010-ben a Székelyudvarhelyért Alapítvány fődíját, 2016-ban pedig a Príma Rádió Legprímább Sportoló-díját vehette át.
Temetéséről később intézkednek.
Egy jó első félidőt követően csak négy gólt lőttek a másodikban a románok a dánoknak a bukaresti női kézilabda Eurokupa elődöntőjében. A bronzmeccsen így a magyarokkal csapnak össze.
A svédek szerint jelentős károkat okoztak a román szurkolók a Strawberry Arena vendégszektorában a Nemzetek Ligája-mérkőzésen. A történtek miatt rendőrségi feljelentés készül, az eset pedig az UEFA fegyelmi bizottsága elé is kerülhet.
Nem énekelte Románia himnuszát a labdarúgó-válogatott egyik kezdő játékosa a péntek esti Svédország–Románia mérkőzés előtt. A román sajtó utánajárt, mi lehet a háttérben.
Lassan eltűnik a magyar üzletekből a valódi parajdi só: a 2025-ös bányakatasztrófa előtt kitermelt készletek a gyártóknál lényegében elfogytak, és már a kereskedőknél is egyre kevesebb maradt. A kieső mennyiséget részben dési sóval pótolják.
Egy márciusi athéni vacsorán Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok görögországi nagykövete a The Wall Street Journal értesülése szerint a román kormány várható bukására utalva azt mondta: „Bármelyik országgal megtehetjük ezt, amellyel csak akarjuk.”
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!