Szerdától vasárnapig a városi sportcsarnokban közel háromszáz fiatal sportoló állt asztalhoz, a hazaiak, a Székelyudvarhelyi ISK együttese 24 sportolóval a rajtnál címvédésre készültek – ez részben sikerült.
Előbb a csapatok mérték össze erejüket. Itt a a Toró Dávid, Sebők Márton, Bărdaș Márk és Gelei Kristóf alkotta ISK a negyeddöntőben ádáz küzdelemben maradt alul a Slatina ellen, összesítésben az ötödik helyet szerezte meg.
Toró Dávid rögtön vigasztalódhatott a párosok csatájában. A kolozsvári Alexandru Pop az oldalán nem találtak legyőzőre, így akárcsak tavaly, idén is aranyérmes lett párosban az udvarhelyi asztaliteniszező. Ezen szakágban még született egy hazai érem: a Sebők Márton–Ianis Grigoraș (utóbbi Marosvásárhelyi ISK) duó a harmadik helyen zárt.
Egyéniben Toró Dávid jutott a legtovább, őt az elődöntőben múlták felül, így bronzérmet akasztottak a nyakába.
Az ISK két edzője, György István és György Szilárd úgy foglalta össze, hogy ezúttal is szép eredmények születtek, az egy arany- és a két bronzérem nem szorul magyarázatra, akárcsak a rekord számú udvarhelyi kvalifikációs hely sem a döntő tornán. Egyszóval, jó úton van a az udvarhelyi asztalitenisz utánpótlása.
Tovább tart az ünneplés a Sepsi OSK-nál, amely szombaton matematikailag is kiharcolta a visszajutást a Szuperligába. A sorsdöntő összecsapást követően a háromszékiek saját nevelésű játékosa, Batzula Hunor, valamint a gólgyáros, Ignacio Heras is értékelt.
A Sepsi OSK feljutásától hangos a magyar és a román sportsajtó, a híradások középpontjában a klub közismert elnöke, Diószegi László áll, aki nem tudta palástolni abbéli örömét, hogy másodszor is sikerült kiharcolni az élvonalbeli tagságot.
A fejlesztési minisztérium 2024-es kimutatása szerint Székelyföldön Borszék áll a legjobban a szegénységi index alapján, miközben több településen jóval nehezebbek a mindennapok. Az interaktív térkép a jelentős különbségeket is láthatóvá teszi.
Legalább egy hónapot tartó útfelújítási munkálatok kezdődtek az A1-es dél-erdélyi autópálya „medvealagutas” szakasza híján terelőútként használt országúton, ami rendszerint óriási dugókat okoz az amúgy is túlterhelt, szerpentines aszfaltcsíkon.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!