Az ország élmezőnyéhez tartoznak a székelyföldi íjászok

Őseink kiváló íjászok voltak, a székelység kiváló íjásznépnek számított évszázadokkal ezelőtt. Az íjászat sportként már az 1900-as párizsi olimpián szerepelt, de 1920 (Antwerpen) után hosszú időre kikerült a műsorból, és csak 1972-től, a müncheni ötkarikás játékok óta szerepel rendszeresen teljes jogú versenyszámként.

Rangos versenyen, a bukaresti fedettpályás országos íjászbajnokságon vettek részt az Alsósófalván bejegyzett, Csíkszentkirályon is szakosztállyal rendelkező Szirtisas Íjász Sportegyesület tagjai, akik remek eredményeket érte el a fővárosban. A szentkirályi íjászok vezetőjével, Russu-Bors Tiborral beszélgettünk.

– Színfoltja a székelyföldi sportéletnek az íjászat. Hogyan alakult, honosodott meg Csíkszentkirályon a sportíjászat?

– Az anyaklub Alsósófalván alakult meg 2015-ben. Az alapítók között volt pár csíki íjász, akik átjártak az edzésekre Sóvidékre. Idővel felvetődött, hogy itt, Csíkszeredában is tartsanak tréningeket. A városban a terembérlés sokba került, Csíkszentkirályon viszont a község vezetése, a polgármester felkarolta az íjászatot, és így 2022-ben a helyi sportcsarnokban is elkezdődtek az íjász edzések. Én az egyik falunapi bemutatón találkoztam velük.

– Hány tagja van a klubnak, kik járnak az edzésekre?

– A klubnak több mint 60 tagja van, fele Alsósófalván, a másik fele pedig Csíkszentkirályon tartja a foglalkozásokat. A szentkirályi edzésekre Csíkszentdomokostól egészen az alcsíki falvakig járnak sportolók, akiknek – nagy örömünkre – fele gyermek.

– Miből áll a felszerelés, drága sport az íjászat?

– A felszerelés legfontosabb része nyilván az íj és a hozzá tartozó vesszők. Vannak a védőkesztyűk, karvédők, aztán vannak a fogyóanyagok, mint a céltáblák, a pannók, a lőlapok. Ha összeadjuk, nem olcsó sport. Van egy szimbolikus edzésdíj, ami 5 lej a gyermekeknek. Ezen felül meg kell vásárolni a felszerelést, el kell utazni a versenyekre. Egy vessző ára 50 lej körül van. A pannók is drágák, az 1x1 méteres ára 250 lejtől kezdődik, aztán vannak a 3D-és céltáblák, amelyek állatokat imitálnak, azok viszont méregdrágák, például egy egyszerű rókát ábrázoló legalább 300 lejbe kerül, egy medveméretű pedig 5000 lejbe. A fegyverek, az íjak ára 500 lejtől kezdődik, a felső határ pedig a csillagos ég…

– Hogyan zajlanak az edzések?

– Az edzések hetente kétszer zajlanak, a kezdőknek pedig nem kell különösebb erőnlét. A bemelegítést a technikai rész követi, majd a lövészet. A foglalkozások végén pedig játékokat iktatunk be, hogy a gyerekek számára érdekesek legyenek.

– Van szövetsége az íjászoknak?

– Nemzetközi szinten három nagy világszervezet van. Az Íjász Világszövetség, a World Archery, amelyiket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) is elismer, az IFAA (International Field Archery Association) és van a budapesti, történelmi íjászokat tömörítő világszervezet, a HDH-IAA, amely 3D-s vadászversenyeket szervez. Magyarország szerencsés helyzetben van, mert a szövetség elnöke mindhárom szervezetben magas szinten van benne. Elérték, hogy a Magyar Íjász-szövetség keretén belül mind a három szervezet tud tevékenykedni.

Romániában más a helyzet: van a hivatalos szövetség, az FRTA (Federația Română de Tir cu Arcul), ők a World Archery-hez tartoznak. De vannak, akik az IFAA-val tartják a kapcsolatot, mások pedig a történelmi íjászok világszervezetével. Ezért három fele kellene menni, fizetni tagdíjat stb. Egy másik romániai szövetség, az FRAI (Federația Română de Arc Istoric) elérte a sportminisztériumnál, hogy a történelmi íjászatot külön sportként kezeljék. A történelmi íjászatra alapozva létesült egy második szövetség. Mi mindkét szövetség eseményére elmegyünk, mert végül az számít, hogy sportolóinknak minél több versenye legyen – így évente összejön legalább 15 szereplés. A hivatalos romániai szövetség, az FRTA mostanig főleg az olimpiai íjászattal foglalkozott, tavaly viszont a hagyományos íjászat felé is nyitottak. A sófalvi klub elérte, hogy az FRTA idei versenyeiből hármat átadott nekünk szervezésre, ami nagyon jó hír!

– A sportág iránt érdeklődők hol és mikor találják meg önöket?

– A téli edzéseket tornatermekben, sportcsarnokban tarjuk, a nyáriakat pedig egy erre kijelölt speciális pályán, az egyik csíkszentkirályi domboldalon. Egyébként a Büdösfürdő felé vezető út mellett tavaly szeptemberben megrendeztük a Kövesdomb-kupával díjazott íjászversenyünket, amely idén sem marad el. Az edzéseink Alsósófalván kedden és pénteken is 18 órakor, Csíkszentkirályon hétfőn 16.30-kor, pénteken pedig 18 órakor kezdődnek.

– Hogyan sikerült a bukaresti fedettpályás országos bajnokság?

– A sófalvi klubtól eddig páran vettek részt már FRTA-versenyeken, mi, a többiek azonban először szerepeltünk ilyen kaliberű versenyen. Volt egy kvalifikációs rész, majd következett az egyenes kieséses szakasz, 18 méterre elhelyezett céltáblákra kellett lőni.

Több kategóriában, korosztályban, illetve az íj típusa szerint zajlottak a versenyek: hagyományos íj, reflex íj, a vadász kategória, amelyikben mi vettünk részt, illetve csigás íjak, itt két sófalvi íjászunk indult. Összesen tizenegyen képviseltük Székelyföldet és nagyon jó eredményeket értünk el.

A női kategóriában Tămîrjan Zita második lett, a veteránoknál Tămîrjan Eugeniu Viorel első lett, illetve az utánpótlás korosztályokban szintén első helyen végzett Russu-Bors Barabás, Kacsó Gergő és Bors Bence. A felnőtt kategóriában Bors Zoltán, Lukács Zoltán és én kerültünk be a kieséses szakaszba. Bors Zoltánt én győztem le a második körben, így a 3. helyért kisdöntőzött, amit végül meg is nyert. Én ezüstérmes lettem, a döntőben 6:4-re kaptam ki a kisjenői Ciprian Baicantól. A csigás íjak kategóriában Kovács László és Bíró Milán szerepelt, mindketten túljutottak a kvalifikáción, ahol Bíró kiesett az első körben, Kovács pedig a másodikban búcsúzott, így az 5–8. helyeken végzett.