Egy sportfotós, aki az álmait éli – interjú Pál Zoltánnal

Pál Zoltánnak minden napja be van táblázva, de így is örömmel és készségesen ajánlotta fel szabadidejét, hogy ez az interjú megvalósulhasson. Őszintén, mindvégig lelkesedéssel avatott be a hétköznapok titkaiba.

Magát maximalistának tartja, akinek sosincs megállás az életében. Mint mondja: ,,A Szépvíz Fm-en híradással foglalkozom, délután műsort vezetek, miközben az FK Csíkszeredánál is végeznem kell a munkám, fotókat, videó anyagokat készítve. Mindemellett a Csíkszeredai Sportklub mérkőzésein is fényképezek és interjúkat készítek. A két gyerekem is belevágott az asztaliteniszbe, a nyomdokaimba lépve, így velük is edzésekre kell járni. Ezen felül én is aktívan űzöm ezt a sportot, immár 24 éve, noha jelen pillanatban még kezelésekre, fizioterápiára járok, ilyen-olyan sérülések okán. Tehát pörgős az életem.”

Ha már szóba került az asztalitenisz, kíváncsi voltam, milyen eredményeket sikerült elérni a több mint két évtizede tartó pályafutás során. Az Amatur nevű országos bajnokság felső kategóriájában, az akkori Open csoportban sikerült behúznia az első helyet. Noha a pontos évre nem emlékezett Zoltán, mégis ezt tartja sportolói karrierje csúcsának. Nyilván voltak az életében rosszul eső elveszített döntők is, de legutóbb januárban, Gyergyószárhegyen ismét aranyérmet szerzett, úgyszintén országos szintű megmérettetésen.

A sportról a fotózásra terelve a szót, megtudtam, hogy a fényképezés világába az édesapja által cseppent, aki minden családi eseményt megörökített.

,,Megéltem azt is, amikor reggel úgy keltem fel, hogy a fürdőkád tele volt fényképekkel. Annak idején a fotók úgy készültek, hogy egy sötét szobában elő kellett hívni, amit nálunk, otthon a konyha jelentett, majd a folyamat utolsó része a fürdőszobában zajlott (szárítás).”

Pál Zoltán mindig mosolygósan végzi munkáját
Fotó: Forrás: Pál Zoltán archívuma

A gyerekkori rácsodálkozást felváltotta a hobbifotózás, amikor az ajándékba kapott fényképezőgépet kattogtatva, mélyebben belecseppent ebbe a világba. A tudás elmélyítése érdekében, 2010-ben, a Hargita Megyei Kulturális Központban elvégzett egy tanfolyamot, majd végigjárta a fotózás minden területét. ,,Valamikor 2013-ban vettem meg az első komolyabb fotógépemet, és mivel szeretem a sportot, elmentem egy hokimecsre. Akkor még fent a nézőtérről, a korlátról tudtam fotózni, mert nem úgy működik, hogy van egy gépünk, bemegyünk rögtön a palánk mellé, és kattogtatunk, hanem ehhez engedély is szükséges. Aztán valaki feldobta nekem, hogy miért nem megyek be a vezetőséghez engedélyt kérni.

Először a 2013–14-es idényben kaptam meg a Sportklubtól az engedélyt, majd rögtön a szezon végén megkerestek, hogy a 2014–15-östől nem dolgoznék-e a csapatnak.

A jégkorong világában szerzett tapasztalat és referencia újabb sportágak felé repítette Zoltánt, aki időközben, az akkor első osztályban szereplő Imperial Wet futsalcsapat mellett is dolgozhatott, majd pedig az FK Csíkszereda is igényt mutatott munkája iránt. Így tehát három különböző sportág profi fotográfusaként állhatott helyt karrierje során.

Ez a mondat már egyből sejteti, hogy a legnehezebb dolga a jégkorong esetében van, ugyanis a korong jelentősen kisebb, egy focilabdához viszonyítva, meg hát gyors, pörgős, intenzív a játék, ami tovább bonyolítja az ő dolgukat. ,,A futball esetében vannak olyan pillanatok, amikor nem kötelező, hogy a labda ott legyen, de akkor annak a fotónak olyannak kell lennie, hogy mutasson valamit, történjen rajta valami nem szokványos.”

Fotó: Pál Zoltán

A sportfotózás nem egy könnyű feladat, hisz miként Zoltán is kifejtette: ,,Nagyon fontos, hogy értsd, szeresd az adott sportot, tudd elkapni a fontos pillanatokat, tudatosan nyomva a gombot. Nem mindegy, hogy csak egy lövés miatt száll a korong, vagy előre gondolkodok, hogy lesz egy passz, érkezik egy ütközés. Egy kapuralövés esetén nem a lövőt nézem, hanem a kaput, mert akkor van esély eltalálni a gólt.

Csíkszeredaiként az FK-ra és Sportklubra nyilván nemcsak munkaként tekint, hisz mindkét csapat kedves számára, éppen emiatt nem mindig sikerül kizárni a szurkolói szerepkört. Erről is nyilatkozott: ,,Teljesen más nézni egy meccset a nézőtérről és megélni egészen a pálya mellől, még akkor is, hogyha dolgozol, és elsősorban mentálisan azon kell ott lenned, hogy a munkádat végezd jól.

Egyébként, sajnos még mindig van egy olyan betegségem, hogy sokszor elengedem a gépet akkor, amikor van egy nagy helyzet, és azt nézem, hogy mi fog történni. Persze, van, amikor ezt félre tudom tenni, és akkor természetesen sikerül egy-egy gólt is elkapni.

Ha már megtudtuk, emberileg mik jelentik a nehézségeket ebben a szakmában, kíváncsi voltam, technikailag mit tekint legnagyobb kihívásnak ezen a területen. ,,Technikailag a jégkorong mérkőzéseken nincsenek nehézségek, mert itt nálunk, a Vákár Lajos Műjégpályán szerencsére adottak azok a pozíciók, ahonnan jól lehet fotózni. A fociban kihívás, mikor esik az eső, hisz a technika annyira nem szereti a vizet. Még akkor is, ha az ember tudja, hogy vízálló a gép, próbál egy olyan helyet keresni, ami inkább födött, hogy védje saját magát, védje az eszközeit. A futballmeccsek során megtapasztaltam azt is, hogy milyen, amikor köd van. Volt olyan élményem, akkor már az FK-nak a fotósa voltam, hogy egy Kolozsvári U elleni másodosztályú mérkőzésen fotós pozícióban, a kapu mellől nem láttam a másik kaput, akkora köd volt.

Fotó: Pál Zoltán

Egy fényképésznek az adott esemény után sem ér véget a munka, hisz azokat a képeket fel is kell dolgozni, esetleg egy kis utómunkával feljavítani. Zoltán az évek során megtanulta, mikor hogyan állítsa be a gépet, és mire kell mindenképpen odafigyelnie, hogy az utólagos teendőket lerövidíthesse, így ma már csak egy ellenőrzés, kis vágás, szín-, esetleg fénykorrekció szükséges, és máris megosztásra kerülhetnek a fotók. Ez kiemelten fontos, hiszen már a mérkőzések ideje alatt fel kell dolgoznia néhány képet. ,,Az Erste Liga esetében a második harmad kezdetéig van idő az első fotók leküldésére, az FK Csíkszeredánál, a férfi és női felnőtt csapatnak a mérkőzésein is már szünetben posztolunk a közösségi média felületekre, miként a meccsek végén is, tehát folyamatosan olyan állapotban kell legyenek a képek, hogy azzal ne kelljen sokat babrálni.”

A különleges tapasztalok kapcsán megtudtuk, még a profik esetében is akad olyan, amikor sikerül elcsípni a kulcspillanatot, csak éppen a fókusz elszáll, nem lesz elég éles a fotó. Ugyanakkor, főként a labdarúgás esetén arra is figyelni kell, hogy a munka során ne takarja el a reklámokat és ne legyen útban a játékosoknak, stábtagoknak.

Nem könnyű tizenegy év munkásságából néhány kedvencet kiválasztani, de a kedvünkért megtette Zoltán, és hogy miért nem egy bombagól pillanatát vagy egy jól eltalált lövést megörökítő kép lett a favorit, így indokolta:

Mivel korábban esküvők, különböző események megörökítésén is dolgozott, rálátása van, melyek a legnagyobb különbségek egy lakodalom és egy mérkőzés során, szakmai szempontból: ,,A sport mozgás, a lagzi és események sokszor beállítottak, sokkal statikusabbak, a portréfotózásnál meg egyszerűbb a történet, hiszen ott te mondod, hogy az alany mit csináljon, majd pedig nyomod a gombot, tehát ott nincsen intenzív mozgás. Nagyon sok munkába és évbe telt, hogy megszokjam, hogy folyamatosan kövessem, mi történik a pályán. Ne az legyen, hogy most lekövettem valamit, kicsit megpihenek, nézem, mi történik, hanem folyamatosan rajta vagyok ezeken a pillanatokon.

A csapatok portréfotóit is Zoltán készíti, amely tevékenységről a következőket osztotta meg: ,,A sportolók portréfotóit nagyon könnyű elkészíteni, mert úgy mész oda, hogy megvan előre az elképzelésed. Egyedül a gólörömös fotók azok, amik a játékoson múlnak, az ő kreativitásukon. Ugyanakkor megvannak a sablonpozíciók, minden ligának megvan a saját kérése, az FK-nál úgyszintén vannak elvárások, hogy miből akarunk dolgozni az év folyamán.”

Fotó: Pál Zoltán

A fényképész szerep mellett a média világa is megfér, hisz Zoltánnak éppúgy álma volt a mikrofon, mint a fényképezőgép, így büszkén jelenti ki, hogy nap mint nap azzal foglalkozhat, amire már gyerekként vágyott.

Ahhoz pedig, hogy az összes fronton helyt állhasson, a családjára is számíthat, akik mindvégig mellette vannak. ,,A párom, amikor szükséges, akkor besegít, főleg az interjúk rögzítésekor, hisz ekkor komplex feladatköröm van, kérdezni, figyelni az interjúalanyra, és még tartani a kamerát is. Én tanítottam be, együtt szoktuk meg ezeket a tevékenységeket, és szerintem még jó néhány évig együtt is fogjuk csinálni. Sőt, a párom, amikor megismertem, nem igazán volt sportkedvelő. Most pedig már minden alkalommal várja, hogy mikor megyünk akár egy hoki-, akár egy focimeccsre, és sokszor azt látom, amikor mellettem van, hogy jobban izgul, mint én.”

Beszélgetésünk során mindvégig érződött, hogy Pál Zoltán szívből végzi minden feladatát, és hálás azért, hogy a hobbija lehet a munkája.

Éppen ezért kértem meg rá, hogy fogalmazzon meg egy üzenetet azon fiatalok számára, akik ezt a szakmát szeretnék választani. ,,Elsősorban, az legyen sportfotós, aki szereti a sportot, és nem csak a pénz miatt csinálja. El kell végezni egy tanfolyamot, hogy megtanuld a gép működését, viszont te vagy a saját tanárod. Végig kell járni a lépcsőfokokat, és arra törekedni, hogy meccsről meccsre sokkal jobb legyél. Sok tapasztalt fotós azt mondja, hogy te vagy önmagad tutoriálja, te tudod magadat legjobban fejleszteni.“