Válogatott szünet: átok a nagyoknak, áldás a kicsiknek?

Különösen igaz ez azokra az együttesekre, amelyeknek új játékosok beépítésével vagy edzőváltás után kell összerázódniuk. A kolozsvári CFR példája azonban azt mutatja, hogy a több mint kéthetes szünet önmagában még nem jelent megoldást a problémákra.

Az európai szövetség úgy döntött, hogy a Nemzetek Ligája első válogatott szünete az eddigi két forduló helyett az első négy játéknapot foglalja magában.

Ennek következtében a játékosok a korábbi évekhez képest kétszer annyi időt töltöttek távol klubcsapatuktól, ráadásul az idény elején, amikor az együttesek még csak keresik a megfelelő ritmust.

Ez a helyzet elsősorban a nyugat-európai bajnokságokat, azon belül is a topligákat – például a német, az angol és a spanyol pontvadászatot – érinti, hiszen ezek a sorozatok augusztus végén rajtoltak. Kelet-Európában más a helyzet: errefelé a futballidény már július közepén elkezdődik. A különbségnek több oka is van, ezek közül a legfontosabb az időjárás. A téli hideg miatt a térség bajnokságaiban december közepétől általában február közepéig tart a kényszerszünet.

Nyugaton tehát alig kezdődött el a bajnokság, a klubok játékosai máris szétszéledtek a különböző válogatottakhoz. Ráadásul nem két mérkőzést kellett lejátszaniuk néhány nap alatt, hanem négyet, több mint két hét leforgása alatt.

A nagy klubok vezetői szerint mindez a csapategységnek, a játékosoknak és végső soron a bajnokság színvonalának sem tesz jót.

A kelet-európai együttesek és a kisebb klubok ugyanakkor nem szembesülnek hasonló nehézségekkel. Egyrészt azért, mert a bajnokságok itt jóval korábban kezdődnek, másrészt pedig azért, mert a szerényebb költségvetésű csapatokból jóval kevesebb játékos kap meghívót az európai vagy más kontinensek válogatottjaiba.

A probléma tehát elsősorban az öt legerősebb európai bajnokság élcsapatait érinti. Ezek kereteiben ugyanis szinte kivétel nélkül olyan futballisták szerepelnek, akik rendszeresen pályára lépnek hazájuk válogatottjában is.

A szünet különben más szempontból is gondot jelent: egyesek szerint fokozza a sérülésveszélyt. Egyes játékosok ugyanis nincsenek hozzászokva a nagyméretű sorozatterheléshez.

A válogatottaknak Európában a Nemzetek Ligájában 11–12 nap alatt négy meccset kellett háromnaponta lejátszaniuk, s közben több ezer kilométert utazniuk. Ez a lebonyolítási mód pedig – egyes szakemberek szerint – hozzájárulhatott több játékos sérüléséhez. És ilyenkor jönnek azok a „furfangos megoldások” egyes sztárjátékosok részéről, amelyeket nehéz bebizonyítani. Vagyis sérültet „kiáltanak” azért, hogy kihagyják a válogatott összetartást. Vagy nemes egyszerűséggel „összeszednek” annyi sárgalapot, hogy az utolsó válogatott meccseket kihagyják.

Akárhogy is nézzük, az UEFA által bevezetett újdonság igencsak felkavarta az állóvizet.

Egyrészt a klubok sem tartják jó ötletnek, másrészt a nemzeti szövetségek sem rajonganak iránta. Az első klub, amely nyilvánosan bírálta az UEFA-t a változtatás miatt, a Bayern München volt.

A német bajnok tiszteletbeli elnöke, Uli Hoeness meglehetősen kemény szavakkal illette a kialakult helyzetet. „Katasztrófa, hogy a bajnokság kezdete után mindössze négy héttel máris kéthetes szünet következik. Tizennyolc játékosunk utazott el a válogatottjához. Teljesen természetes, hogy elveszítettük a ritmusunkat. A kluboknak fel kell emelniük a szavukat és meg kell védeniük az érdekeiket, hiszen mi fizetjük a játékosokat, nem a válogatottak. Mindezt egy olyan ostoba sorozat miatt, mint a Nemzetek Ligája. Ez az év vicce” – jelentette ki Uli Hoeness.

A bajor klub vezetőinél az Augsburg elleni 2–2-es döntetlen tette be a kaput, a mérkőzésre múlt hét végén, szombaton került sor. A válogatott szünet előtti utolsó mérkőzésén ugyanakkor a Bayern München hazai pályán valósággal kiütötte az Union Berlint: a bajorok 7–0-s győzelmet arattak.

Fotó: Facebook/Sportul Ilustrat

A kisebb bajnokságok szerényebb lehetőségekkel rendelkező klubjai a nagyokkal ellentétben akár építkezésre is felhasználhatják a több mint kéthetes szünetet. Ez különösen azoknál az együtteseknél lehet hasznos, amelyeknél edzőváltás történt, vagy amelyekhez a nyári átigazolási időszak végén több új játékos érkezett. Ilyenkor a szakmai stáb végre több időt fordíthat az új futballisták beilleszkedésére és a csapatjáték kialakítására.

Erre jó példa a kolozsvári CFR. A vasutasokhoz az átigazolási időszak utolsó napján, szeptember elején mintegy tíz új játékos érkezett.

Marius Șumudică vezetőedző is arról beszélt, hogy a szünetet a csapat felkészítésére és az összecsapásokra való alaposabb ráhangolódásra szeretnék felhasználni. Ehhez képest a fellegvári együttes a múlt hét végén hazai pályán 3–1-es vereséget szenvedett az U-tól egy korábbról elhalasztott, most pótolt mérkőzésen. Ráadásul éppen ez volt a CFR első találkozója a válogatott szünet után.

„Talán túl hosszú volt a szünet” – jegyezte meg az egyik CFR-játékos. A kérdés tehát továbbra is nyitott: vajon kinek kedvez igazán a Nemzetek Ligája miatti hosszabb válogatott szünet? A nagy klubok a kieső játékosokat és a megtört lendületet kifogásolják, a kisebb együttesek pedig az építkezés lehetőségét látják benne. A CFR példája mindenesetre arra figyelmeztet, hogy a pluszban kapott idő csak akkor ér valamit, ha a csapat valóban képes értelmesen és hatékonyan kihasználni.