Tuzson Ágnes nem ismer lehetetlent – út a fogorvosi praxistól a hawaii-i világbajnokságig

A kézdivásárhelyi születésű, jelenleg Székelyudvarhelyen élő Tuzson Ágnes triatlonista elképesztő sportteljesítménnyel írta be magát a romániai triatlon történetébe. A szeptember 19-én megrendezett olaszországi emilia-romagnai Ironmanen 9 óra 52 perc 52 másodperces idővel új országos rekordot állított fel,

ő lett az első romániai nő, aki 10 órán belül teljesítette a 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42,2 km-es szaladásból álló teljes Ironman-távot.

Ezzel a női 30–34-es korosztályban a 2. helyen, a 353 női induló között pedig összesítésben a 8. helyen végzett. Maratoni ideje különösen kiemelkedő: 3 óra 16 perc 42 másodperc, ami a teljes női mezőny második legjobb futóideje és saját korosztályának legjobb eredménye lett.

Teljesítményével kvalifikálta magát a 2027-es hawaii-i Ironman-világbajnokságra.

Ezt megelőzően Nagyváradon a 2026-os X-Man Románián is országos csúccsal diadalmaskodott (10:15:21).

Románia leggyorsabb női Ironmanje
Fotó: Tuzson Ágnes személyes archívuma

A rendkívüli szezon mögött álló kőkemény munkáról, a célvonalon átélt katarzisról, a példaképpé válásról és a profi sport határairól beszélgettünk a csúcstartóval.

– Mikor és hol kezdődött a sport iránti elköteleződése?

– Mindig is szerettem sportolni. Kézdivásárhelyen elsőosztályos koromban kezdtem el atletizálni Kovács Ernő tanár úrnál, és tíz éven át folytattam, de ezenkívül iskoláskoromban belekóstoltam a csapatsportokba is, kipróbáltam a kézilabdát, kosárlabdát, jégkorongot. Egyetemi éveim alatt a sport kissé háttérbe szorult, de ennek ellenére aktív életet éltem, majd miután elmentem egy terepfutóversenyre, rájöttem, mennyire szeretem és mennyire hiányzott nekem, ezért elkezdtem újra rendszeresen szaladni. Terepfutó versenyekre jártam, ekkor még edző nélkül készültem.

– És mikor került képbe a triatlon?

– 2020-ban ismerkedtem meg a volt párommal, Kovács Szabolcs triatlonistával, általa kezdtem el triatlonozni. Bejöttek a multisport tevékenységek, a kerékpáros és az úszóedzések, ez utóbbiban jócskán volt lemaradásom, de szép lassan beletanultam.

Előbb Maróti Erika edzővel dolgoztam együtt, majd a nemzetközileg is elismert Deák Zsombor profi triatlonistával. Zsombi immár negyedik éve egyengeti az utamat, azóta folyamatosan fejlődök, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, kiváló közöttünk az összhang, maximálisan megbízok benne.

„A célkapunál a nevem melletti 9:52 leírhatatlan érzés volt”
Fotó: Tuzson Ágnes személyes archívuma

– A közös munkának kézzel fogható az eredménye, ugyanis akárcsak tavaly, idén is megnyerte a hosszú- és középtávú országos triatlonbajnokságot, ráadásul kétszer is országos csúcsot döntött, előbb a nagyváradi Ironmanen, majd Olaszországban.

– Nagyon hosszú volt a szezon, június elején kezdtem el a versenyzést, utána két-három hetente jöttek a versenyek, így könnyű volt fenntartanom a motivációt, nem estem ki a lendületből, edzésformából. Mi tagadás, elfáradtam a végére, de még maradt bennem annyi erő, hogy az olaszországi versenyből kihozzam a maximumot. A szezonban kétszer voltam csúcsformában, először Nagyváradon, utána itt.

– Mit érzett, amikor tudatosult önben, hogy sikerült a 10 órás álomhatáron belül maradnia?

– Sokáig nem tudtam az időt, mert a verseny során nem figyeltem az órát folyamatosan, nem akartam plusz nyomást magamra helyezni, inkább a testemre, a frissítésekre koncentráltam. A futás első 30 kilométere után eldöntöttem, hogy megnézem az időt, mert titkon vissza szerettem volna szerezni a rekordomat, amit azelőtt két héttel Noelle Dărăbanț megdöntött 10 óra 2 perccel, nyilván a másik álomcél az a 10 óra alá kerülés volt.

Elég nagy szurkolótábor volt jelen Udvarhelyről, végig drukkoltak nekem, sokat segítettek, miután összeszedtem magam, odamentem és megköszöntem nekik, ideadták a telefonomat, felhívtam anyukámat, aki szintén végig izgulta a versenyt applikáción keresztül. Sosem fogom elfelejteni ezt az élményt, azt a színtiszta örömöt, amikor beérik a munkád gyümölcse.

Olaszország legnagyobb és legnépszerűbb triatlonversenyét az adriai-tengeri üdülővárosban, Cerviában és annak környékén rendezik meg minden év szeptemberében
Fotó: Tuzson Ágnes személyes archívuma

– Mennyire sikerült feldolgoznia az élményt, így pár héttel az esemény után?

– Ahogy telik az idő, ülepedik az élmény, akkor már megjelenik az, hogy lehetne ennél jobbat is, a bringában még pár perc benne maradt, ott lehetne javítani, s már előre tekintek. Örülök az eredménynek, a figyelemnek, ami ennek köszönhetően rám irányul. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Utólag megtudtam, hogy nagyon sokan követték figyelemmel a versenyt, Udvarhelyről a triatlonozó gyerekek szülei például, de azt is megtapasztalom, hogy a gyerekek azzal jönnek oda hozzám, hogy én vagyok a példaképük. Döbbenet.

– A siker egy másik hozadéka, hogy sikerült kvalifikálnia magát a sportág ikonikus versenyére, a hawaii-i Ironman-világbajnokságra.

– Az igazság az, hogy számítottam rá, hogy megtörténhet a kvalifikáció, mivel nem profi, hanem amatőr sportoló vagyok, és az amatőrök rendesen fizetnek, azért, hogy sportolhassanak. Ahhoz, hogy elfogadd a kvalifikációt, helyben ki kellett fizetned az iratkozási díjat, ami 1900 dollár, így már előzőleg el kellett döntenem, hogy akarom-e, vállalom-e ezt. A realitások talaján maradva, tisztában vagyok vele, hogy nem reális, hogy én ott eredményt érjek el, de maga az a tény, hogy ott lehetek, fantasztikus, ez a csúcs, ennél feljebb nincs az Ironmanen belül.

Tuzson Ágnes élete a bizonyíték arra, hogy az elhivatottság és a precíz időmenedzsment nem ismer lehetetlent
Fotó: Tuzson Ágnes személyes archívuma

– Nem gondolkodott azon, hogy hivatásos sportolóvá váljon?

– Kósza gondolatok szintjén igen, de nem lenne ésszerű számomra, mert így megtud maradni a sport szeretete. Én ezt azért űzöm, mert szeretem, számomra feltöltődés, és nincsen rajtam plusz nyomás.

Így, ha mondjuk már nem élvezem, vagy bármilyen nehézséget okozna számomra, akkor egyszerűen abbahagynám, de hivatásosként ezt nem tudnám simán megtenni.

– Fogorvosként dolgozik, mekkora erőfeszítést jelent összeegyeztetni a két hivatást?

– Úgy gondolom, a kettő jól megfér egymás mellett. Eleinte nem volt egyszerű, de aztán kialakítottam azt a rendszert, amellyel ez működik. A hatékony időmenedzsment a kulcs, előre megtervezem, hogy minden beleférjen a napba, nagy segítség, hogy előre tudom a heti edzésprogramomat, így tudok tervezni.

A jövőre nézve szeretnék edzősködni is, már van egy-két tanítványom, akinek segítem a felkészülését, ugye a tapasztalati háttér adott, az elméleti részen kell még fejlődjek.

Fotó: Tuzson Ágnes személyes archívuma

– Hogyan piheni ki a szezon fáradalmait?

– Annyira megszoktam a napi rutint, hogy nehéz teljesen elszakadni ettől, egyébként is hajlamos vagyok túledzeni magam, szóval az edzőm inkább vissza kell fogjon, mint motiváljon, mivel nagyon vékony pengén egyensúlyozunk a sérülés és a fejlődés között. Verseny után három hétig teljes pihenőt kaptam, amit meg-megszakítottam a mozgás öröméért, gyönyörű ősz van, nem bírtam magammal, eljártam biciklizni. Zsombi szólt is a második hét közepén, hogy mire is készülök most, miért nem pihenek. De erre volt szükségem.

– Milyen tervekkel, hogyan készül a következő versenyidényre?

– Elkezdem az alapozást, edzőterembe járok erősíteni, mivel ez a versenyszezonban háttérbe szorul. Az alap állóképesség fejlesztéséről szól nagyjából a tél. Tavasz közepén szeretnék elmenni edzőtáborba, ahol rengeteget biciklizhetek, kicsit olyan életet élhetek, mint a profik, nincs munka, csakis az edzéseken van a fókusz. Tavasz vége felé már lehet itthon folytatni a biciklizést, aztán már jön a formaidőzítés és lassan kezdődik a szezon.