Fél évszázada a megyei élvonalban: példát mutat a Kézdiszentléleki Perkő

A futball iránti szenvedély töretlen a Perkő alatti községben, ezt bizonyítja az az öt napon átívelő rendezvénysorozat, amely a szerdától péntekig tartó focitáborral rajtolt, majd szombaton az Öregfiúk Kupájával és minifocitornával folytatódott.

A háromnapos bejárós focitáborban mintegy harminc 6–12 év alatti helybéli focistapalánta kapott korosztályának megfelelő komplex képzést, az edzők – Papp Elemér, Papp Levente, Kanyó Szilárd, Bartók Alpár – a technikai alapok és a játékelemek gyakorlásán kívül a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektettek, tekintettel arra, hogy a Perkő utánpótlása vasárnap Barót, Csernáton, Csíkszentsimon és a Kézdivásárhelyi SE korosztályos csapataival méri össze erejét egy barátságos gyerekturnén.

A sportnapok fénypontjaként szombaton ünnepélyes keretek között tisztelegtek az 1976-ban a megyei élvonalba feljutott csapat előtt, illetve felidézték a klub eddigi legsikeresebb szezonját, a 2001–2002-est, amikor Bartók András irányításával a megyei bajnokság és a kupakiírás megnyerésre mellett Bákóban sikeresen kivívták a 3. ligás szereplés jogát. Sajnos a szükség anyagiak hiányában ezt nem tudták vállalni.

A Kézdiszentléleki Perkő 1986-ban, 1990-ben és 2002-ben ünnepelt megyei kupagyőzelmet, illetve 1996-ban, 2001-ben és 2002-ben nyerte el a megyei bajnoki címet.

„Ez egy csodálatos utazás, amely több mint hetven esztendőt ölel fel, és amely kitartásról, hűségről és sportsikerekről szól, arról az örökségről, amelyet a Perkő egykori focistái teremtettek meg, és amit a mai fiatalok, valamint a hűséges szurkolótábor visz tovább.

Szervezésbeli és anyagi nehézségek egy időre megszakították ezt a folyamatot, de a közösség ereje újraindította. 1976-ban a csapat kivívta a feljutást a megyei elsőosztályba, ettől kezdve a csapat tagja a megyei elitnek” – elevenítette fel Voloncs Barna szervező, egykori labdarúgó.

A múlt kötelez Kézdiszentléleken

A méltatások után oklevéllel díjazták azokat az egykori labdarúgókat, sportvezetőket, edzőket, akik az elmúlt évek során hozzájárultak a csapat hírnevének öregbítéséhez: Miklós Ignác, Marthi Szilveszter, Ráduly Ágoston, Ráduly Gellért, Marthi Benedek, Marthi Lőrinc, Marthi Gábor, Fábián János, Fábián Gáspár, Gergely Zoltán, Bartalis Dezső, Bartók Antal, Hodor Árpád, Ilyés Sándor, Kovács Simon Attila, Kovács Csaba, Miklós László, Bartók András, Papp Elemér, Papp Etelka egészségügyi asszisztens, Gáll József, Mojzi Béla.

Külön tisztelegtek Dobricza Áron testnevelőtanár előtt, akinek tornaóráira kivétel nélkül szeretettel emlékeznek vissza egykori tanítványai.

„Az igazság az, hogy ez a szeretet kölcsönös volt, nagyon becsületesek voltak az itteni emberek. A gyerekekkel nagyon jól tudtam dolgozni, lelkesek és fogékonyak voltak, mindenkit megtudtunk verni a megyében, kézilabdáztunk, fociztunk, kosaraztunk. A gyerekekkel közösen építettük hátul a kézilabdapályát, nagyon szívesen emlékszem erre az időszakra” – részletezte a 77 éves pedagógus, aki hét Kézdiszentléleken eltöltött év után került haza Sepsiszentgyörgyre, ahol közel negyven évig a Székely Mikó Kollégiumban tevékenykedett.

Oláh József, a Kovászna Megyei Labdarúgó Egyesület vezetője is gratulált a példaértékű futballmúlthoz, ugyanakkor a szintén tekintélyes, közel negyvenéves múltra visszatekintő vendég bardociak részéről Tókos Zoltán egy Bölöni László által aláírt labdát adományozott az ünneplő közösségnek.

Utánpótlás nélkül nincs jövő

„Úgy gondolom, az utánpótlásunk jó kezekben van, néhány éve Papp Levente foglalkozik a legkisebbek képzésével. Mindenki meg kell értse, utánpótlás nélkül nincs jövő. Ahogy azt is el kell fogadni, hogy lehet hozni két-három idegent, de a csapat gerincének kell legyen kötődése a faluhoz, az kötelező” – szögezte le a Székely Sportnak a jelentős focista múlttal rendelkező Voloncs Barna, aki 1980-as leigazolásától egészen 2017-ig rúgta a bőrt imádott csapatában.

„Imádom a focit, nem voltam óriási tehetség, de szívemet-lelkemet tettem bele, és ez a mai napig így van, azért szervezkedek, hogy ne maradjon abba. Mert, ha vannak elődök, akik mutassák az utat, lesz, aki jöjjön utánunk. Mindig azt mondom, újrakezdeni sokkal nehezebb, mint fenntartani egy csapatot, annyi falu megjárta már, tartsuk fenn, s akkor lesz jövő. Szívet kell tenni bele, s egy kis családi megértés sem árt” – vélekedett a focista.

„Arra emlékszem, hogy mindig helyt álltunk, bárhova mentünk, nem vallottunk szégyent. Régen is nehéz volt pénzt szerezni, de mi, miután bekerültünk a megyei I-be, mindig kaptunk járművet a kiszállásokhoz. Megkértem a kollektívnél a főkönyvelőt, így sokszor busszal mentünk vagy kóborral. Más csapatok megkérdezték, honnan van a pénz. Mondtam, nem loptuk. Megbeszéltük a sofőrökkel, s még szurkolókat is vittünk magunkkal.

– idézte fel a 83 éves Marthi Gábor egykori csapatvezető, akinek egyik legkedvesebb emléke a szentgyörgyi kupagyőzelem Mikóújfalu ellen.

Gáll József, a Perkő jelenlegi edzője szerint sok ember munkája kellett ehhez az óriási teljesítményhez.

„Én ’82-ben kerültem fel az ificsapatból, Baróthi Balázzsal, Fábián Zolival, Pinti Pistával, 15-16 évesen már játszottunk a nagycsapatban. 15 évesen középvédőt játszhattam. Nem volt nehéz, mert biztattak bennünket, segítettek, szabadrúgást, tizenegyest is rúghattunk, szóval igazi csapatemberek voltak. Akkoriban nem voltak ilyen kondíciók, mint most, a kiszállások sokszor nyitott autóval mentünk, a havas esőben a stucnikat a fejünkbe húztuk, a felszerelésünk olyan volt, amilyen, nem volt egyforma gatyánk, stucnink, a dresszek nagyjából egyforma színűek voltak, de egyéb hiányos volt, ilyen idők jártak akkor.

Dobricza tanár úrt meg kell említenem, mert az ő munkájából hosszú évekig tudott élni a csapat, rengeteg gyerekkel megszerettette a focit, s megtanította az alapokat, hogy lépj a labda mellé, hogy rúgd meg lábfejjel, belsővel, hogy passzolj. Remek eredményeket értünk el, kézilabdában például 6–1-re vertük a szentgyörgyi sportiskolát a megyei döntőben. Ha itt folytatta volna, Szentlélekből a kicsi Ajax lett volna” – emlékezett az egykori kiváló labdarúgó, aki Kézdiszentlélekről indulva a Kézdivásárhelyi Vasasnál, a B-osztályos Brassói ICIM-nél, a Traktornál, illetve az A-osztályos Brassói FC-nél is letette névjegyét.