A marosvásárhelyi tekézők nagycsaládja, akik mindent megnyertek

Klubszinten pedig négyszer hódították el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A sikerek mögött nemcsak a tehetség és a munka, hanem egy máig tartó barátság is állt.

A Voința egykori sikereiről Albert Erzsébettel, született Szilágyi Erzsébettel beszélgettünk. A marosvásárhelyi tekéző az ifjúsági válogatottban 70, a felnőttcsapatban pedig 85 alkalommal szerepelt.

– Tizenhat évesen először röplabdáztam. Később a Voința szövetkezetnél válogatót tartottak, ahol több társammal együtt engem is kiválasztottak, így elkezdtem tekézni. A kor egyik legkiválóbb hazai edzője, Szemányi Tibor irányítása alatt fejlődtem, majd 1983 és 1986 között a felesége, Szemányi Margit is edzett bennünket – idézte fel pályafutása kezdetét.

Lokálpatriótaként mindvégig hűséges maradt a Voințához, amelynek 1995-ig volt leigazolt sportolója. Pályafutása utolsó éveiben játékos-edzőként is tevékenykedett, egészen az egyesület megszűnéséig.

A hetvenes években Marosvásárhely a román tekesport egyik központjának számított. Albert Erzsébet emlékei szerint a CFR, a Dermagant, a Sănătatea és a Voința is az élvonalban szerepelt, de a Cukorgyárnak, az Elektromarosnak, a Gaz Metannak és a Constructorulnak is volt csapata.

A helyi tekesport népszerűségét jól mutatja, hogy az 1947–1948-as városi bajnokságban tizenhat együttes vett részt.

– Sajnálatos, hogy ma már a többszörös román bajnok, BEK- és Világkupa-győztes Romgaz Elektromaros tekepályáját is felszámolták. Emiatt a csapatnak Kolozsváron kell játszania hazai mérkőzéseit. Az utóbbi években mindössze három együttes szerepelt a női élvonalban, így mindhárom dobogós helyen végzett – mondta szomorúan az egykori sportoló, aki pályafutása során mintegy 700 bajnoki mérkőzésen szerepelt.

Szinte mindent megnyertek hazai és nemzetközi szinten

Albert Erzsébet a Voințával háromszoros ifjúsági és tizennégyszeres felnőtt országos bajnok lett. Az ifjúságiak között két, a felnőttek mezőnyében négy országos csúcsot is megdöntött.

A román válogatottal szintén jelentős sikereket ért el. Az 1973-as ifjúsági Európa-bajnokságon két arany- és egy bronzérmet szerzett, 1974-ben a felnőtt-világbajnokságon ezüst- és bronzérmet nyert, 1980-ban pedig világbajnoki címet ünnepelhetett.

A Marosvásárhelyi Voința színeiben Chețan Minodorával, Todea Mariával, Dálya Gizellával, Dragoș Mariával, Bonta Elisabetával és Szász Judittal együtt négyszer hódították el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját: 1977-ben, 1980-ban, 1982-ben és 1983-ban.

– Az első BEK-győzelmünkkor, 1977-ben többek között a keletnémet Carl Zeiss Jenát, a csehszlovák Slavia Brnót, a magyar Feolak Szegedet, a jugoszláviai Celjét, az osztrák Rothweiss Innsbruckot, a nyugatnémet Heidelberget és a lengyel Sportowy Lechet is legyőztük. Az 1983-as sikerünk is különleges emlék: Heidelbergben Todea Maria törött lábbal versenyzett, mégis győzni tudtunk – mesélte Albert Erzsébet.

A Voința további trófeákat is szerzett: 1973-ban, 1979-ben és 1982-ben a Kárpát Kupát, 1979-ben és 1982-ben pedig a román tekeszövetség kupáját nyerte meg.

Az 1973-as ifjúsági Európa-bajnokság szintén emlékezetes maradt számára. A csehszlovákiai Přerovban rendezett versenyen a román válogatott 2306 ponttal végzett az élen, megelőzve az NDK, Magyarország és Jugoszlávia csapatát. Albert Erzsébet csapatban és Vasilică Pinteával párban is Európa-bajnok lett, míg Pintea egyéniben is aranyérmet szerzett.

A válogatottat Teodor Buzea irányította, a csapattársak között pedig Elena Gonciar, Szász Erika, Bălașa Mirica, Holesch Eugenia, Vasilică Pintea és Todea Maria szerepelt.

Sporttársakból barátnők, barátnőkből családtagok

A Voința játékosai közül többen is rendszeresen szerepeltek a világbajnokságokon. Todea Maria, Szász Judit és Albert Erzsébet három-három alkalommal képviselte Romániát, Chețan Minodora és Dálya Gizella kétszer, Dragoș Maria és Bonta Elisabeta pedig egyszer vett részt a világversenyen.

Albert Erzsébet 1986 és 1995 között a Voința serdülő- és ifjúsági csapatát is edzette. Az ifjúsági együttessel 1992-ben országos ezüstérmet szerzett. Ezt követően, 1995 és 2004 között játékvezetőként tevékenykedett. Munkáját több elismeréssel jutalmazták: 1974-ben sportmesteri címet kapott, 1994-ben érdemes edzői oklevéllel, 2004-ben pedig első osztályú sportérdemrenddel tüntették ki.

Arra a kérdésre, mi volt a Voința sikereinek titka, Albert Erzsébet a fegyelmet, a kölcsönös tiszteletet és az összetartást emelte ki.

– A Voințánál fegyelem és kölcsönös tisztelet uralkodott, de mi jó barátnők is voltunk. Ez a barátság a mai napig tart. Úgy fogalmaznék, hogy mi egy nagy család voltunk. Egykori csapattársaimmal minden születésnapot együtt ünneplünk, és gyakran találkozunk családi összejöveteleken is, ahol felidézzük a régi emlékeket. Chețan Minodora, Todea Maria, Dálya Gizella, Szász Judit, Bonta Elisabeta és Dragoș Maria a legjobb barátnőim – zárta a beszélgetést Albert Erzsébet.