Édesapja példáját követve lett profi futballista

– Édesapádnak köszönhetően vezetett az út a futballikarrierhez?

– A focipályákon nőttem fel, és az edzések mellett sokszor külön is le kellett mennem édesapámmal pluszedzésekre a salakpályára (a jelenlegi nagy műfüves pálya – szerk. megj.), de egyszer sem voltam kényszerítve. Örvendek, hogy abból kereshetem meg a pénzemet, amit igazán szeretek csinálni. A foci teszi ki eddigi életem nagy részét.

– Székelyudvarhelyen születtél, majd az FC Budvár korosztályos csapataiban kezdtél el focizni. 15 évesen kerültél ki a Győri ETO FC akadémiájára.

– Akkoriban Székelyudvarhelyen vendégeskedett a győriek egyik korosztályos csapata, és pályára léptem ellenük. Az udvarhelyi felnőtt együttes korábbi vezetőedzőjének, a marosvásárhelyi Fazekas Józsefnek köszönhetően két társammal közösen kikerültünk Győrbe az akadémiára, ahol akkor szakmai igazgatóként dolgozott. Egy hónapig ott edzettünk, majd leigazoltak. Az első félévben gondok adódtak az iratainkkal, így csak edzésekre tudtunk járni, hat hónap után viszont már hivatalos meccseken is pályára tudtunk lépni.

– 2007-ben, mindössze 18 évesen az akkor NB I-es Győri ETO FC-ben debütálhattál a Ligakupában.

– Az első számú csapatban akkor játszottam először. Egy évvel korábban viszont már volt szerencsém a felnőttek között debütálni, a győriek második csapatában, az NB III-ban, közben még játszottam az U19-es csapatban is. Sikerült kiharcolni a feljutást, így a következő évben már a másodosztályban focizhattam, illetve a Ligakupában és a Magyar Kupában is.

– Négy évig voltál az NB II-es győri csapatnál, majd két szezon következett Tatabányán.

– A győri évek jól sikerültek, hiszen többnyire kezdőjátékos voltam a másodosztályban, és a gólok is jöttek, holott középpályásként szerepeltettek. Közben a Magyar Kupában is rendszeresen játéklehetőséget kaptam, viszont az NB I-es csapatba sajnos nem tudtam beverekedni magam. Tatabányán két hónapot sérülés miatt ki kellett hagynom, de aztán stabil kezdőjátékosnak számítottam. A végén anyagi problémák lettek a klubnál, ezért ismét a váltás mellett döntöttem.

Már több székelyföldi és magyarországi csapatnál is megfordult

– Ekkor következett az egyéves hazatérés a harmadosztályos FK Csíkszeredához, majd a 2. ligás Sepsiszentgyörgyi OSK-hoz.

– Kilenc év után hagytam el Magyarországot, és kezdetben nem volt könnyű visszarázódni. A körülmények jobbak az anyaországban. Egy őszi szezont játszottam a csíkszeredai csapatnál, ahonnan a klubvezetéssel való nézeteltérés miatt távoztam. Csíkból átigazoltam Sepsiszentgyörgyre, ahol sok játéklehetőséget kaptam, a végén pedig szerződéshosszabbítási lehetőséget is, de visszakívánkoztam Magyarországra.

– Így ismét elhagytad Székelyföldet, és 2015-ben Kelet-Magyarországra szerződtél, a harmadosztályos Cigánd SE csapatához.

– Cigándon az első év nagyon jól sikerült, szinte az összes meccsen kezdő voltam, nyolc gólt szereztem, és közel húsz gólpasszt is kiosztottam, a szezon végén pedig feljutottunk a másodosztályba. Az NB II-ben viszont nem ment minden jól a csapatnak és nekem sem, a keretünk sem volt elég erős a második vonalhoz. Sérüléssel bajlódtam, majd új edző érkezett, akinél már nem voltam stabil kezdő. Az őszi szezon végén felajánlották, hogy kölcsönbe adnak egy középmezőnyben lévő harmadosztályos csapathoz, de én inkább a szerződésbontás mellett döntöttem.

– Így kerültél 2017 februárjától a Kazincbarcika SC csapatához, amely szintén harmadosztályos, viszont vezeti csoportját.

– Az átigazolási időszak lejárta előtt három nappal kerültem Kazincbarcikára, így a felkészülést nem tudtam a csapattal együtt csinálni. Most bizonyítanom kell. Az eddigi négy meccsből egyet ki kellett hagynom sérülés miatt, és kettőn játszottam. Teszem a dolgom, és próbálok minél jobb teljesítményt nyújtani. Remélem, jól sikerül ez a félév, és teljesítjük legfőbb célunkat, vagyis felkerülünk a másodosztályba.

– Édesapád nyomdokaiba lépve gondolkodtál már azon, hogy kipróbáld magad a futsalban is?

– Mindig a nagypályás labdarúgásban gondolkodtam. Imádok teremben is játszani, de a nagypályán nevelkedtem és nőttem fel, erre sodort az élet. Főleg telente futsalozunk, de most komolyabb szintre valószínűleg nehéz is lenne egyik pillanatról a másikra átállni. Nincsenek futsalos terveim a jövőre nézve.

– Mik a további céljaid? Tervezed még, hogy a jövőben esetleg Székelyföldön futballozz és az egyre jobban megerősödő székelyföldi labdarúgásban vállalj szerepet?

– Nem foglalkoztat a hazatérés gondolata, de nem vagyok semmi jónak az elrontója. Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön már megfordultam, de nem vonzanak, viszont szülővárosom az a hely, ahova mindig szívesen visszatérnék. Megfelelő ajánlat esetén elgondolkoznék rajta, bár ez jelenleg egyáltalán nem aktuális, mivel Magyarországon jól érzem magam. A későbbiekben utánpótlásedzőként szeretnék dolgozni, és tervben is van az ehhez szükséges edzői képesítések elvégzése.