Dusinszki Szabolcs: „Mindig legyünk alázatosak és merjünk nagyot álmodni”
Zátyi Tibor
•
2023. augusztus 24., 16:39
• utolsó módosítás: 2023. augusztus 24., 16:53
A székelyudvarhelyi Dusinszki Szabolcs 2021-ben, mindössze 16 évesen került a Székelyföld Labdarúgó Akadémiától a Puskás Akadémiához. A középpályás azóta felverekedte magát az NB1-es csapatba, bemutatkozott az élvonalban és szerződést hosszabbított. Interjú.
• Fotó: Facebook/Puskás Akadémia
– Hogyan gondolsz vissza a Székelyudvarhelyen eltöltött évekre?
– Három évesen kezdtem focizni, 15 éves koromig a Székelyudvarhely FC játékosa voltam. Nagyon jó szívvel gondolok vissza az ott eltöltött időszakra. Igaz, hogy nagybátyám (Dusinszki Zoltán, a Székelyföld Labdarúgó Akadémia sportigazgatója – szerk. megj.) miatt kezdtem el a labdarúgást, ő volt az első edzőm, de Kis Lajos volt velem a legtöbbet kiskoromban, nagyon sokat tanultam tőle. Akárcsak Botorok Jánostól, aki Kis Lajossal együtt rengeteg versenyre vitt el minket gyerekkorunkban. Majd amikor már érettebbek, 14-15 évesek voltunk, akkor Demény Norbert irányított minket. Nagyon boldogan gondolok vissza azokra az időkre.
– Fiatalon kerültél át a Székelyföld Labdarúgó Akadémiához.
– Egy évet töltöttem az akadémiánál Csíkszeredában, ahol nagyon sokat tanultam. Az ottani időszak első felében Kurucsai Milán volt az edzőm a saját korosztályomban, majd a második félévben felkerültem az egy évvel idősebbekhez, ahol Bajkó Barna volt a tréner, mindkettőjüktől nagyon sok tudást kaptam.
– Milyen érzés volt, amikor leigazolt a Puskás Akadémia, és a felcsúti utánpótlásba kerültél?
– Már kiskorom óta ez volt az egyik célom. Minden Tamás Nándorral kezdődött, ő megmutatta, hogy ki lehet jutni a Puskás Akadémiához. Legbelül úgy készültem, hogy ha bekerülök Csíkszeredába az akadémiára, akkor onnan kijuthatok a Puskáshoz. Ezért dolgoztam, tettem meg mindent.
– Egymás után vetted az akadályokat.
– Habár lehet úgy tűnik, hogy gyorsan jöttek ezek a lépcsőfokok, fokozatosan történt minden.
Most nyilván, amikor eljutottam a felnőtt fociba, kissé lelassultak a dolgok, sokkal türelmesebbnek kell lenni.
Hiszen most már nem minden félévben történik új dolog velem, ezt kellett én is megtanulnom, elfogadnom és türelmesnek lennem.
• Fotó: Facebook/Puskás Akadémia
– Hogyan alakult pályafutásod a Puskás Akadémiánál?
– Az első évemet az U17-ben töltöttem, pár meccsen feljátszottam az U19-esekhez. Aztán felkerültem a nagyokhoz, majd a Puskás Suzuki Kupa után a Puskás Akadémia második csapatában találtam magam. Kis Márton volt az első edzőm, nagyon megértő volt velem, sokat segített nekem és a szüleimnek is. Amikor az NB3-ba kerültem, Nagy Ádám edző volt az, aki beavatott a felnőtt foci rejtelmeibe, ő mutatta meg, hogyan is működik az egész. Egy teljesen új világ nyílt meg számomra.
– Hogyan küzdöttél meg a honvággyal?
– Nagyon nehéz volt, azt gondoltam, hogy el idővel elmúlik, de arra jöttem rá, hogy sosem fog, mindig ott lesz. Meg kellett tanulnom ezt kezelni.
Amikor van lehetőségem, hazajárok, a családom pedig ahogy tud, meglátogat itt, hogy minél többször lássuk egymást.
– Mindig is a középpályán volt a helyed?
– Jelenleg támadó középpályás vagyok, 8-as és 10-es szoktam lenni, de a felnőtt csapatnál a szélen is számolnak velem. Gyerekkoromban is végig a középpályán voltam, nagyon jól érzem ott magam.
– Milyen volt, amikor megtudtad, hogy az NB1-es csapatnál is számolnak veled?
– Nagyon meglepett, amikor megtudtam, hogy a téli felkészülést a nagyokkal végzem. Az NB3-as szezon kezdetén azt nyilatkoztam, az a célom, hogy a felnőtt csapattal eddzek és bemutatkozzak az élvonalban.
Akkor ezt nem gondoltam komolyan, nyilván egy távoli célom volt, mégis nagyon közelinek tűnt, amikor megtörtént. Az első csapathoz felkerülni hihetetlenül jó érzés, teljesen más világ, nagy a különbség az NB3 és az NB1 között.
– Előbb bekerültél a felnőtt keretbe, majd tétmeccsen is bemutatkoztál.
– Eddig kétszer kaptam lehetőséget az NB1-ben, ez februárban-márciusban volt. A téli és nyári felkészülések során az edzőmeccseken több szerepet kaptam. Nyilván az elején megviseli az embert, mivel új a helyzet. Alacsonyabb szinten és utánpótlásban rendszeresen játékban voltam.
Új volt a helyzet számomra, meg is viselt. De tudtam, hogy türelmesnek kell lennem és folytassam a kemény munkát. Másképp ezt nem lehet csinálni. Ha beletörődik az ember, hogy ez van, nem kap lehetőséget, mivel fiatal és mások játszanak helyette, akkor nem lesz fejlődés. Mindig a kemény munka híve voltam, az is vagyok és remélem, az is maradok.
– A napokban hosszú távra szóló szerződést kötöttél a klubbal.
– Nagyon meglepett, hogy négy évre szeretnének aláírni velem, hiszen általában háromra szokták kötni a megállapodásokat. Nagyon jól esett, hogy hosszú távon számolnak velem, örömmel írtam alá. De ez is mutatja, hogy jó úton vagyok, a klub részéről ez egy pozitív visszajelzés a munkámmal szemben.
• Fotó: Facebook/Puskás Akadémia
– Milyen a hangulat a csapatnál?
– Nyilván, ha a Vidi elleni bajnokit be tudtuk volna húzni (pénteken 2–2 lett a végeredmény a Fehérvár ellen, a Puskás kétszer is vezetett, a vendégek a hosszabbításban egyenlítettek – szerk. megj.), kiváló lenne a hangulat, de így is jól érezzük magunkat. Így maradt bennünk egy kis rossz érzés, de túltesszük magunkat ezen és pozitívan tekintünk előre.
– Milyen a kapcsolatod a Puskás Akadémia másik székelyföldi labdarúgójával, Corbu Mariusszal?
– Különleges. Róla eszembe jutott egy sztori: amikor ott voltam Csíkszeredában az akadémián, volt egy rosszabb időszakom, le voltam törve, hogy nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna. Ő már itt volt a Puskásnál, és én írtam neki, úgy, hogy nem is ismertük egymást. Rögtön válaszolt.
Ez akkor hatalmas örömmel töltött el, adott egy nagy felhajtó erőt, hiszen Corbut tekintem egyik példaképemnek. Ő már itt volt, azt csinálta, amit én szerettem volna.
Most pedig az, hogy a csapattársa lehetek, nagyon nagy megtiszteltetés számomra. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk, közösek a tapasztalataink, nagyon sokat mesél ő is nekem, barátomnak nevezhetem.
– Rendesen bekerültél a magyar labdarúgás körforgásába, hiszen már pályára léphettél az U18-as nemzeti csapatban is.
– Jó pár évvel ezelőtt a székely válogatottal játszottunk egy barátságos mérkőzést a magyar nemzeti együttessel Csíkszeredában, azon a mérkőzésen nagyon jól ment a játék, 1–0-ra nyertünk. Utána behívtak, eddig ötször léptem pályára a címeres mezben. Az összetartásokon is rendszeresen ott vagyok, az utolsót viszont ki kellett hagynom egy bokasérülés miatt.
Nagyon örülök a magyar válogatottságnak is, hiszen ez is egy nagy álmom volt.
Most korosztályt váltottam, idén az U19-be még nem kaptam behívót, de remélem, hogy itt is számolnak velem.
– Most, hogy ismét szintet lépett a pályafutásod, milyen célok hajtanak előre?
– Rövid- és középtávon az, hogy minél több percem legyen az NB1-ben, majd kiérdemeljem a kezdőcsapatban való szereplést és alapembere legyek a Puskásnak. Hosszú távú célom pedig az, hogy kipróbáljam magam külföldön is.
De az már egy nagyon nehéz dolog, nem is szoktam ennyire távolba gondolkodni, mindig az előttem álló 1-2 évre koncentrálok, néha még az is sok.
– Követed a székelyföldi labdarúgást?
– Naprakész vagyok az otthoni focival, az előző klubjaim minden meccsét követem: az FK Csíkszereda találkozóit rendszeresen megnézem, míg a Székelyudvarhelyi FC összecsapásait szöveges közvetítésben olvasom el.
– Mi az üzeneted az akadémián pallérozódó fiataloknak?
– Azt, hogy dolgozzanak nagyon keményen. A csapatedzéseken kívül külön is,
mindig legyenek alázatosak és merjenek nagyot álmodni. És ha hisznek mindebben, akkor igazából bármi megtörténhet.
24h
