A budapesti Operaházban megrendezett hétfő esti ünnepségen a meglepetés vendég Miodrag Belodedici, Bölöni egykori steauás csapattársa, kétszeres BEK-győztes.

Több, mint 1000 ember felállva hosszasan tapsolta meg a láthatólag megilletődött Bölönit, akinek köszönőbeszédében is többször elcsuklott a hangja.

Meghatódva vette át életműdíját Bölöni László (videóval)

Az ünnepséget állófogadás követte egy közeli szállodában, ahol szinte mindenki szeretett volna egy fotót az életműdíjassal, de szánt néhány percet az erdélyi sajtóra is.

A Székely Sportnak elmondta, bár a tavaly kapott marosvásárhelyi díszpolgári cím és a Budapesten, a Magyar Sportújságírók Szövetségétől kapott életműdíj amolyan fejezetzárónak tűnik.

De ő még ereje teljében van és csak a megfelelő ajánlatra vár. De feltételei vannak – mint mindig –, de ezek a feltételek most már teljesen más jellegűek.

Közel szeretne lenni a családjához, amelynek egy része Franciaországban él, másik része Budapesten, de félig viccesen hozzátette, hogy sírhelyet Marosvásárhelyen keres. De legyen meg a biztonság, a kényelem és érzelmileg is tudjon kötődni...

Nem véletlen az sem, hogy a fogadáson jelen lévők közül páran az edzői jövőjéről firtatták.

„Az út nem végtelen, egy adott pillanatban véget ér és mindennek eljön az ideje, én sem lehetek kivétel” – vallott még az edzősködésről.

Fotó: MSÚSZ

„Még mindig érzek magamban annyi energiát és olyan munkabírást, amivel azt hiszem, hogy segíthetem a fiatalokat is, és segíthetem a csapatot is, de tudom azt, hogy jönnek a fiatal edzők, és van az a mondás: sok a vadász, kevés a fóka... Meg szeretném végre találni a helyemet, tudom, hogy nem fog értem jönni a Real Madrid, ezzel még viccelődni sem érdemes...”

Nem ajánlkozik, csak példákat emleget...

Bölöni László szerint Marosvásárhelyen le kellene tenni egy alapkövet, mert jelen pillanatban ez nincs meg.

De olyan ember tegye le azt az alapkövet, akiben megbíznak, és úgy tegye azt le, ahogy kell.

Életrajzi könyv és film készül

A kissebségi ügy számára nagyon kedves és fontos, egy ilyen mellé el tudná magát képzelni. „Ha nem jön egy ilyen ajánlat, van mivel foglalkozzak” – mondta Bölöni László, aki ki is fejtette, hogy jól halad életrajzi könyvével, már csak pár fejezet van hátra a játékos pályafutásából. A könyv csak a labdarúgó karrierjét veszi górcső alá, de azt nagyon aprólékosan.

Fotó: MSÚSZ

Készül a „Bölöni – az erdélyi legenda” című film is, illetve már elkészült, csupán a jogdíjak kifizetése van hátra. A gálán összefutottunk a film alkotóival, Kollarik Tamással és Novák Tamással is, akik megerősítették, hogy amint elhárul az anyagi akadály, bemutatásra kerül a dokumentumfilm. Rengeteg ritka és emiatt drága archív felvételt tartalmaz az alkotás, amelynek az anyagi hátterét még keresik.

„Nagy része megvan a költségvetésnek, de még hiányzik egy összeg, ha sikerül mindent kifizetnünk, akkor jöhet a bemutató, amelyet tavaszra terveznek, Budapest, Bukarest, Marosvásárhely sorrendben” – mondták.

Az utolsó simításokat végzik, tavasszal kerül a mozikba a Bölöni-film

Bölöni László azt szeretné, ha Marosvásárhelynek és Maros megyének is fontos lenne a film, ezért hamarosan hazalátogat, hogy olyan személyeket, cégeket keressen fel, akik úgy gondolják, hogy a film Marosvásárhelyről is, róluk is szól:

„A film szól a futballról, de Marosvásárhelyről is. Persze, Bölöni és a foci elválaszthatatlanok, de mégis csak egy része az életemnek ott zajlott le.

Bölöni László Marosvásárhelyen is elérzékenyült a díszpolgári cím átvételekor, és most Budapesten is elcsuklott a hangja...

„Édesapámra hasonlítok... Ő nem mert templomba menni, mert mindig eszébe jutott az édesanyja korai elhalálozása... lehet, hogy ezeket a géneket örököltem” – nyilatkozta Bölöni László az ünnepség után, de számított rá, hogy „eltörik a mécses”.

Fotó: MSÚSZ

Bölöni pár órával az ünnepség előtt tudta meg, hogy dr. Sulyok Tamás államfő mellett egykori csapattársa, Miodrag Belodedici lesz a másik díjátadó. „Nagyon kedves a részéről, hogy elfogadta a meghívást, én pedig nagyon örülök.

– utalt arra, hogy az egykori söprögető a Román Labdarúgó-szövetség nagyköveteként tevékenykedik, feladata pedig megjelenni egy-egy sportpálya átadáson, öregfiúk mérkőzésen.

Pár éve már tervben volt az életműdíj Bölöninek

Szöllősi György az M4Sport – Az Év Sportolója Gálát szervező Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke nagyon jó kapcsolatban van Bölöni Lászlóval, bár ő is nagyon régóta gondolkodik azon, hogy életműdíjat kellene adni az egykori marosvásárhelyi labdarúgónak, idén nem ő javasolta ezt.

„Szabó László, az esemény producere, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke javasolta konkrétan Bölöni Lászlót” – így nem tudnak elfogultsággal vádolni, mert bár szakértőként jelen vagyok a róla készülő dokumentumfilm mögött, nekem is régóta a fejemben van ez a gondolat” – mondta a díjátadó után Szöllősi.

„Hülyén hangzik, de kihasználtuk, hogy ő jelenleg munkanélküli” – tette hozzá nevetve, majd elmagyarázta, hogy a korábbi években lehetetlen lett volna a díjat átadni, meg rosszul is nézett volna ki, hogy miközben életműdíjat kellene átvennie, Bölöni László valamelyik csapatával vérre menő csatákat vív valamelyik bajnokságban.

Fotó: MSÚSZ

Most volt az ideje és a helye.

Többen is felvetették, és a közösségi médiában azóta is sokan megkérdőjelezték, kérdőjelezik, hogy Bölöni László mit tett a magyar labdarúgásért, noha sohasem dolgozott benne, amit maga a díjazott is kissé szomorúan állapított meg.

Szöllősi ezekre így reagált:

Vagy amikor olvastuk Bocsák Miklós Futballsztár Erdélyből című könyvét, amely róla szólt, akkor mindig azért lelkesedtünk, mert mi is úgy éreztük, hogy ő közénk tartozik, és ezt a köteléket emlegette ő is,

Erdélyiként rajta kívül még a tavaly elhunyt Károlyi Béla torna mesteredző vehetett át életműdíjat még 2015-ben, de a listán olyan nevek mellé került Bölöni László, mint Balczó András, Kulcsár Győző, Wichmann Tamás, Jónyer István, Gergely Gábor, Klampár Tibor, Keleti Ágnes vagy Fábiánné Rozsnyó Katalin.

„Azt sajnáljunk nagyon, hogy Jenei Imrének nem tudtuk odaadni a kitüntetést, holott ő még magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is volt” – mondta némi keserűséggel a szavaiban Szöllősi György, az MSÚSZ elnöke.

Ha valaki, akkor ő megérti Bölöni helyzetét

Szöllősi Belodedici jelenlétéről elmondta, hogy nagyon örült, hogy elfogadta a meghívást, és ez a trió a színpadon: Sulyok Tamás államfő, az erdélyi magyar Bölöni László és az erdélyi szerb Miodrag Belodedici azt is bizonyítja, hogy mennyire fontos a közép-európai együttműködés, a „testvérek egymásra találása” – fogalmazott. Hiszen „Belo” legalább annyira képviselte a románokat, mint a szerb kisebbséget.

Fotó: MSÚSZ

Bölöni Közép-Európa bálványa volt labdarúgóként.

„A példaképem megérdemelte ezt a kitüntetést, nagyon büszke vagyok, hogy én is díjátadó lehettem”. Ezekkel a szavakkal értékelte szereplését az eseményen Miodrag Belodedici, az egykori söprögető, aki maga is tudja mit jelent kisebbségiként élni két országban is. „Odahaza mindig szerb voltam, Szerbiában pedig én voltam a „rumun” (román).

Sokszor játszottunk egymás ellen, ő az ASA-nál, én a Steauánál, aztán a Steauánál és a válogatottnál is csapattársak lettünk. Nagyon jó játékos volt” – értékelt Belodecici, aki a saját karrierjére is kitért.

Ő is még nagyon jó formában tartja magát, súlya cseppet sem változott és még most is rúgja a bőrt a falu focicsapatában, sőt, annak csapatkapitánya hétről-hétre.

Arra a kérdésre, hogy ha érkezne egy ajánlat, visszatérne-e a pályára, viccesen azt felelte: „nem tudnak megfizetni, két BEK-et nyertem!”

Aztán mesélt a szökéséről...

Egy angliai jótékonysági meccsre hívták, mint az európai válogatott tagját, de a klubnál nem engedélyezték ezt, amire nagyon feldühödött. Kikérte a klubjától az útlevelét (mert abban az időben a sportolók a klubnál, az átlagemberek a rendőrségen „tartották” a dokumentumot).

„Édesanyámnak és a lánytestvéremnek volt kishatár átlépője, mert – ugye szerbekként néha átmehettünk rokonokat látogatni Jugoszláviába. Bepakoltunk egy bőröndbe és mind a hárman átmentünk. A határnál felismertek a szerbek és ajánlották, hogy menjek focizni a Partizán Belgárdhoz. De én Steauás voltam, gyerekkori kedvenc csapatom pedig a Vörös Csillag (Crvena zvezda), így oda jelentkeztem egyből. Azonnal elkészítettek minden papírt, de így is egy évet felfüggesztett az UEFA. A többi már történelem.”

Fotó: MSÚSZ

Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert a Bukaresti Steaua után a Crvena zvezdával is, így első kelet-európai volt, aki kétszer is magasba emelhette a trófeát.

Egy használt ARO volt a jutalom...

A Steauával megnyert BEK után egy felújított román terepjárót kaptak fizetségként. Egyszerre adták át nekik egy ünnepség keretén belül, ott voltak Ceaușescuék.

Erre így emlékszik vissza a volt válogatott hátvéd: „Mindenre betanítottak, melyik kezünkkel vegyük át a kulcsot, milyen mozdulattal fogjunk kezet és a gratuláció után a köszönöm helyett a Servesc patria! (a hazámat szolgálom – szerk. megj.) felkiáltással kellett válaszolni. Mindenki eladta az ARO-t, mert az mezőre volt jó, nem Bukarest utcáin flancolni vele...”

Még a végén beszélgettünk egy kicsit a mai fociról... „Nekem már nincs helyem a modern futballban, a klasszikus söprögetők eltűntek” – mondta viccesen, aki 60 évesen is még mindig kergeti a labdát a faluja csapatában.

„De most is tartom a versenysúlyom, csak fáj mindenem, a lábam, a hátam, de ha pályára lépek, minden megszűnik. Sohasem volt sérülésem, mert mindig én voltam az, aki hamarabb rúgott” – mondta viccesen Belodedici, aki mindig az elegáns stílusáról volt híres.