Ám a csütörtök esti mérkőzés után azt kell mondanunk: teljesen fölöslegesen reménykedtünk. Legalábbis eddig. Mert a magyar válogatott hollandok elleni bemutatkozása pocsékra, szégyenteljesre, minősíthetetlenre sikerült. És akkor – úgy érzem – igencsak fukarkodtam a jelzőkkel. Ugyanis amit csütörtök este Gulyás István csapata a pályán művelt, minden volt, csak nem színvonalas kézilabda. Talán még a csapat szót is idézőjelbe kellene tenni, mert a magyar gólok jelentős részét többnyire egyéni megvillanások (lásd Bodó és Lékai) jelentették, kevésbé a kidolgozott helyzetek. Ezért is írták rögtön a mérkőzést követően elszomorodott, de ugyanakkor felháborodott szurkolók:
nem csupán csarnokot kellett volna építeni, hanem csapatot is.
Az MVM Dome-ban ugyanis semmit nem láttunk abból, amit Miklerék a tavalyi világbajnokságon Egyiptomban nyújtottak. A hollandok, akik mintegy 60 évvel ezelőtt egyszer jutottak ki (!) vb-re, Budapesten pedig másodszor (!) vesznek részt Európa-bajnokságon, szinte lemosták a hazai csapatot, amelyet a 20 ezres csarnokban mellesleg teltház fogadott. Végig vezetve szinte esélyt sem adtak Lékai és társainak.
Lehet, a szakemberek láttak pozitív dolgot is a magyar válogatott játékában, ám a kézilabdához valamit is értő szurkolónak a következő maradt meg a mérkőzés után: a tulipánok országának játékosai mindenben a mieink fölé nőttek.
Gyorsabbak és dinamikusabbak, agresszívebbek voltak, kidolgozott helyzetekből dobták a gólokat.
Ha kellett, emberhátrányban lassították a játékot, máskor gyorsították, középkezdésből sokszor lerohanták a rendezetlenül felállt védelmet, a jó átlövőinket ritkán engedték lőni, a beállókat pedig érvényesülni. Kevés hibával játszottak, a mieink számtalan hibáját (rossz időben cserék, elváltások, bíróval való értelmetlen vitatkozás) könyörtelenül kihasználták, a büntetőket belőtték. Tehát taktikailag is jobbak voltak, ráadásul Smits, Steins és Baijens révén technikailag is messze fölénk nőttek. A legfontosabb azonban, hogy pszichikai szempontból is jobban bírták a nyomást, a magyar játékosok valószínűleg a sokszor emlegetett terhet nem tudták elviselni. Csak akkor furcsa, miért akarnak a szövetségek folyamatosan magyarországi tornákat rendezni, ha a magyar sportolók jelentős része a hazai környezettől görcsössé válik, és képtelen jól játszani. Úgy tűnik, a vezetők a magyar kézilabdázók sportpszichológiai felkészítését folyamatosan figyelmen kívül hagyják.
A Magyar Kézilabda-szövetség az Európa-bajnokság előtt a legjobb nyolcba való kerülést szabta meg célként, amely ismerve a kiegyensúlyozott csoportokat és az egész mezőnyt, igencsak reális célkitűzésnek számított. A tegnapi eredményt és a mutatott játékot figyelembe véve most még ez is eltávolodott. Pedig a fiúk és a csapatvezetés „titkon” arra számított, hogy az utolsó napon is pályára léphet a húszezres csarnokban, amely mindnyájan tudjuk, mit jelent.
Az Eb eddigi legnagyobb meglepetését látva azonban a fiúknak először a szabóhoz kellene igyekezniük, hogy a torna előtti nagy mellényt a megérdemelt zakóra szabassák át. S talán akkor felébrednek.
Nekünk pedig ismét marad a számítgatás és reménykedés, valamint az unalomig ismételgetett közhelyek puffogtatása:
átestek a tűzkeresztségen, hátha magukra találnak, levetkőzik a gátlásokat, lekerül a teher róluk. És akkor…
Lejátszotta harmadik felkészülési mérkőzését a labdarúgó 2. Liga rajtjára hangoló Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK, szombaton délben a Ceahlăul Piatra Neamț vendége volt.
Már a jegyárusítás első napján eldőlt, hogy telt ház lesz a csíkszeredai stadionban: minden belépő elkelt az FK Csíkszereda történelmi, Bukaresti Dinamo elleni első élvonalbeli hazai mérkőzésére.
A gyanú szerint az orvos pénzt kért egy műtét elvégzéséért.
“I would like to speak with Romania’s new president as soon and as extensively as possible, because we have shared issues within the European Union, and the interests of Romanians and Hungarians often align," Prime Minister Viktor Orbán told Krónika.
Az országos hegyimentő-szolgálat szakemberei gyakorlati tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha vadállattal – elsősorban medvével – találkozik az ember, és kiemelik azt is, hogy hasonló esetekben mit nem szabad tenni.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!