Úton az elit felé: brit vasfegyelem és lengyel tűz

Hatalmas várakozás előzi meg a tornát, amelyet a Székely Sport is kiemelt figyelemmel követ. Sorozatunkban másodikként Nagy-Britannia és Lengyelország válogatottjairól olvashatnak.

Nagy-Britannia – visszatérés az elitbe?

A brit válogatott az elmúlt években látványos fejlődésen ment keresztül: 2019-ben és 2021-ben is a világbajnokság legmagasabb osztályában szerepelt. Bár azóta kiestek az elitből, céljuk változatlan: visszatérni oda, ahol már bizonyítottak.

A csapat gerincét nagyrészt a brit ligában (EIHL) szereplő játékosok alkotják, de rendszeresen találunk légiósokat is, főleg Kanadában és az amerikai egyetemi rendszerben nevelkedett hokisokat.

A brit jégkorongra jellemző a fegyelmezett, fizikális játék, miközben a támadásokban a gyors szélsők és a kreatív centerek viszik a prímet. Szövetségi kapitányuk, Pete Russell, rutinos nemzetközi szakember, aki stabil és szervezett játékot vár el játékosaitól.

Érdemes lehet majd Ben Bowns játékát figyelni, a tapasztalt kapus a válogatott egyik alapembere. Robert Dowd egy nagyon technikás támadó, aki bármikor képes meghúzni a váratlant és meccseket eldönteni. Nem szabad elmenni Brett Perlini neve mellett sem, aki gyorsaságával sok gondot okoz az ellenfél védőinek, ráadásul gólerős szélső, így rá is kulcsszerep várhat a viadalon.

Fotó: Facebook/Great Britain Ice Hockey

Nagy-Britannia jelenleg a világranglista 17. helyén áll, egy pozícióra a történelmi legjobb, 16. helyezésétől (2016). Az olimpiai múlt is dicsőséges: négy szereplés, köztük egy aranyérem (1936) és egy bronz (1924). A világbajnokságokon 1930 óta 57 alkalommal vettek részt, legnagyobb sikerük az 1936-os vb-cím.

A brit szövetség nagy hangsúlyt fektet a fiatalok beépítésére is – a Sepsiszentgyörgyre utazó keretben négy feltörekvő tehetség is lehetőséget kap.

Lengyelország – stabilitásra törekvő válogatott

A „Sasok” jégkorongtörténete egészen 1926-ig nyúlik vissza, amikor Davosban játszották első hivatalos mérkőzésüket. A debütálás nem sikerült fényesen, 13–1-re kaptak ki Ausztriától, de a sportág fejlődése azóta töretlenül ível felfelé. A lengyel válogatott történelmének legnagyobb győzelme a 21–1-es diadal volt Kína ellen (1993, Eindhoven), míg a legnagyobb vereséget a Szovjetunió elleni 20–0 jelentette (1973).

Jelenleg a világranglista 21. helyén állnak. A 2024-es elit világbajnokságon a B csoportban az utolsó helyen végeztek, így a 2025-ös tornán a Divízió I/A mezőnyében szerepelnek. A lengyelek összesen 60 vébén vettek részt, első alkalommal 1930-ban, legjobb eredményük két negyedik hely (1931, 1932). Az olimpián háromszor bizonyítottak, elsőként 1926-ban.

A válogatott gerincét továbbra is erős hazai bázis alkotja: olyan klubokra építenek, mint a Cracovia, a GKS Tychy vagy éppen a Katowice, de egyre több játékos próbál szerencsét külföldön – főként Németországban és Skandináviában.

A cél egyértelmű: visszatérni az elit mezőnybe és stabilizálni ott a pozíciójukat.

Ehhez kulcsfontosságú a fiatal tehetségek beépítése és a rutinos játékosok vezérszerepe – ez a filozófia egyre jobban megjelenik a lengyel válogatott játékában és keretépítésében is.

Szeretne újra az elitbe tartozni a lengyel gárda
Fotó: Facebook/Polish Puck

Nagy szerepet vállalhat magára a viadalon Grzegorz Pasiut, aki a válogatott kapitánya. A GKS Katowice csapatában is meghatározó szerepet tölt be, tapasztalata és vezéregyénisége hasznos lehet a lengyelek számára. Patryk Wronka a gárda egyik legtehetségesebb támadója, aki bizonyított már a címeres mezben is, folyamatos veszélyt jelent az ellenfélre nézve. John Murray habár amerikai születésű kapus, honosítás után a „Sasok” alapemberévé vált. Megbízhatósága és tapasztalata stabilitást hoz a védelembe.