Testvéreknél gyakran előfordul, hogy követik egymást a választott pályán, nincs ez másképp a jégkorongban sem. A romániai bajnokságban több testvérpár is egy csapatban játszik, de olykor az is előfordul, hogy ellenfélként néznek szembe egymással a jégen.

Molnár Zsombor és Molnár Zoltán sokáig szülővárosuk csapatát, a Csíkszeredai Sportklubbot erősítették, de egy ideig a Brassói Coronánál és a Háromszéki Ágyúsoknál is csapattársnak szólíthatták egymást.

Ebben az idényben Zsombor a Brassói Coronához igazolt, míg Zoltán továbbra is az Ágyúsok színeiben játszik, így most az a különleges helyzet állt elő, hogy a fivérek egymás ellen küzdenek a bajnoki Final Four pénteki elődöntőjében.

Profi jégkorongozóhoz mérten mindketten maximális erőbedobással küzdenek csapatukért, ám arra odafigyelnek, hogy egy-egy esetleges húzós helyzetnél kíméljék egymást.

„Egész héten az elődöntőre készültünk, biztos, hogy mindkét hétvégi mérkőzésünk nehéz lesz. Az Ágyúsok ellen sem lesz könnyű dolgunk, de úgy gondolom, ha mindenki odateszi magát teljes mértékben, akkor mi jövünk ki győztesként a párbajból. Mellettünk szól a hazai pálya, úgy hallottam teltház lesz, tehát a hangulattal biztos nem lesz gond” – latolgatta az esélyeket Zsombor, hozzátéve, hogy a brassói csarnokban mindig jó hangulat uralkodik, a kék-sárgák többnyire ki is használják a hazai pálya előnyét.

Egyértelmű cél a Coronánál: visszahódítani a bajnoki címet a GYHK-tól

A 33 éves csatár szerint a másik elődöntő – a GYHK és Sportklub között – sincs még lejátszva, de ők a saját játékukra fókuszálnak, azt akarják ráerőltetni arra az ellenfélre, akivel éppen szembe kerülnek. Nem lesz újdonság számára testvére ellen játszani, hiszen karrierjük során előfordult már, hogy nem ugyanazon az oldalon álltak, de ez egyszer sem befolyásolta a teljesítményüket.

– fogalmazott.

Molnár Zsombor elmondta, vigyáznak egymás épségére, bizonyos határokon belül játszanak
Fotó: Nagy Gábor Sándor/DVTK Jegesmedvék

Zsombor elmondása szerint sportos család az övék, édesanyjuk gyorskorcsolyázott, édesapjuk is belekóstolt a jégkorongba, nagybátyjuk, Molnár Attila a Csíkszereda meghatározó játékosa volt, így nem volt kérdéses, hogy a fiúk sportolni fognak.

„Több sportágban kipróbáltam magam, fociztam, pingpongoztam, kézilabdáztam, teniszeztem hosszabb ideig, de a hoki volt, amelyik a szívemhez nőtt másodikos koromtól fogva” – részletezte a Brassói Corona huszonhetese, aki

örül annak, hogy testvére is ezt az utat választotta, annál is inkább, mivel a hazai hokiközösség jól összezár, mindenki ismer mindenkit, és „ami a jégen van, az a jégen marad”.

Molnár Zoltán 2022-ben csatlakozott a Háromszéki Ágyúsokhoz, a kék-narancs mezesekkel először játszhatnak bajnoki négyes döntőt.

„Tisztában vagyunk az esélyekkel, de nem törődünk ezekkel, igyekszünk saját magunkra, a saját játékunkra koncentrálni és abból kihozni a maximumot. Szóban és gyakorlatban is átvettük a taktikai elemeket, megpróbáltuk ezeket a jégen tökéletesíteni, annak érdekében, hogy meglepetést okozzunk” – fejtette ki Zoltán.

Érmes remények: meglepetést okozna a négyes döntőben a Háromszéki Ágyúsok

Érdeklődésünkre megerősítette, hogy családi ebédeknél másról is szó esik, mint jégkorongról, de azért egymás között átszokták beszélni, hogy kinek, hogy ment a játék, esetleg, miben tudna változtatni. Nem lesz újdonság számára, hogy ezúttal bátyja ellen kell játszania, hiszen volt már erre precedens, és biztos benne, hogy mindketten százszázalékos teljesítményt nyújtanak saját csapatukért, úgy, hogy közben megpróbálnak vigyázni egymásra.

Náluk jobban senki sem ismeri a másik erősségeit, és talán pont emiatt nehezebb túljárni a másik eszén, mert minden „cselt” ismernek.

Molnár Zoltán szerint nagyon különleges élmény a bátyjával egy csapatban játszani
Fotó: Háromszéki Ágyúsok/Máté Bence

„Fiatalabb koromban volt egy bizonyos rivalizálás részemről, főleg, mivel itthon bátyámnak megvolt az erőfölénye, úgy voltam vele, hogy majd megmutatom neki a jégen. Nem igazán sikerült, erősebb volt, aztán ez változott, de akkor már nem számított” – mesélte a 31 éves csatár, aki reméli, hogy ezúttal az ő javukra alakul a párharc.

Örökigazság, hogy a sport által egész életre szóló barátságok köttetnek, azonban ez a testvérek esetében hatványozottan igaz, a köztük levő kötelék még erősebbé válik, ha ugyanabban a csapatban játszanak, ezt a Molnár-fivérek is alátámasztják. Annak ellenére, hogy a testvérek rendszeresen ugratják egymást, Zoltán azt mondja, nagyon különleges élmény a bátyjával egy csapatban játszani.

Két különböző játékstílust képviselünk, én inkább fizikálisabb hokit játszom, ő technikásabb, gyorsabb így jól kiegészítettük egymást” – szögezte le a kisebbik fivér.

Abban mindketten egyetértenek, hogy szüleik a jelenlegi helyzetben nem a csapatnak, hanem nekik szurkolnak, „hogy minden rendben legyen, és tudásuk legjavát nyújtsák”.