Nekünk tudni kell, hogy kik vagyunk – vallja a magyar hokikapitány

Keretet hirdetett a február 3-án kezdődő összetartásra a magyar férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya, Majoross Gergely. A lista szándékosan bő és tartalmaz friss neveket is. A szakvezetőség elsősorban a májusban Herningben rendezendő elit világbajnokságra készül, ugyanakkor gondol a középtávoli jövőre is, a torna érdekében óvja a túlterhelés alatt lévő, vagy sérülésből lábadozó játékosokat.

Emiatt is rendezik a Magyar Kupa négyes döntőjét pénteken és szombaton, hogy az aktuális keret nagyját adó játékosoknak legalább egy vasárnapi pihenő jusson a válogatott feladatok előtt – számolt be a kerethirdetésről a magyar szövetség honlapja.

Horváth Gábor, a Rádio GaGa műsorvezetője, Majoross Gergely (M. G.) szövetségi kapitánnyal és Szilassy Zoltán (Sz. Z.) másodedzővel beszélgetett.

– Kezdjük a válogatott programjával és a céljairól. A mostani összetartás elsődleges célja a májusi világbajnokságra való felkészülés. Milyen főbb szempontok alapján állították össze a keretet?

– M. G.: Mindig sok szűkítő tényező van. Most az egyik az, hogy a fehérváriaknak nagyon sűrű a programjuk. A Bajnokok Ligájával együtt nagy menetben voltak, az utazások miatt elég extrém a helyzetük. Ezt tovább rontja, hogy viszonylag sok a sérültjük, ezért az egészségesekre nyilván sokkal nagyobb teher hárul. Ezért úgy gondoltuk, hogy azokat kihagyjuk, akik sokat vannak jégen, mert egyszerűen akkora a terhelés, hogy nem lenne okos az, hogy a rájátszás vagy a szezon hajrája előtt besűrítenénk nekik egy válogatott programot is.

Ezért ilyen nagy a létszám is, hogy ne kelljen mindenkinek három meccset játszania, hanem megoldható legyen az, hogy pihenni is tudjanak. Ezek egy válogatottnál megszokott dolgok. Továbbá örülünk annak, hogy aki tud, az mindig jönni szeretne, és szerintem ez a legfontosabb. A cél az, hogy hosszabb távon ebből profitálni tudjunk.

Majoross Gergely szövetségi kapitány
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

– A válogatott háttérbázisának szélesítése is fontos cél. Mit jelent ez pontosan, és milyen hosszú távú stratégiát követtek ezzel kapcsolatosan.

– Sz. Z.: Majorossnak hároméves szerződése van. Ilyen rég volt, hogy magyar stáb és egy hosszabb távú megbízatás. Ez lehetőséget ad arra, hogy elkezdjünk a junior válogatottal foglalkozni, azokkal, akik középhosszú távon opciók lehetnek a felnőtt válogatott számára. Nyáron már volt két ilyen táborunk, ahol egyéni taktikai specialitásokkal tudtunk foglalkozni. A magyar stáb hosszú távú megbízatása amiatt is fontos, hogy a fiatalokkal így többet tud foglalkozni, mint egy légiós edző. Illetve ott a TAO, ami az egész finanszírozását megteremti. Így mind szakmailag, mind anyagilag megvannak azok a lehetőségek, hogy hosszabb távon tudjunk gondolkodni, és így több fiatalt tudunk nagyító alatt tartani.

– Térjünk rá a keret összetételére és az újoncok szerepére. A mostani keretben három teljesen új játékos neve is szerepel. Mi volt a legfőbb szempont Farkas Olivér, Harangi Bence és Mihalik Gergő meghívásánál?

– M. G.: Nem szabad elfelejteni Tornyai Gábort sem, aki gyakorlatilag utolsóként került be a decemberi keretbe egy sérülés miatt. De már akkor is úgy éreztük a stábban, még mielőtt láttuk volna játszani a válogatottban, hogy ő lehet az, aki a saját játékát, erősségeit ki tudja domborítani magasabb szinten is. Ő tökéletesen igazolta az elvárásokat az Olaszország elleni mérkőzéseken. Nyilván ennek van egy üzenete is, hogy ez az U25-ös, fiatalokkal foglalkozó program fontos hátországot teremt nekünk. Ez nem csak arra van, hogy játékosokat képezzünk, hanem arra is, hogy szezon közben lehetőséget adjunk másoknak is.

A junior válogatott teljesítményét a vébén a helyszínen követtem, így testközelből láttam azt, hogy a játékosok mire képesek, hogy viselkednek, mik az erősségeik és ki mikor csatlakozhat mondjuk a felnőtt válogatott programjához. Engem itt Harang és Michalik meggyőzött, a keretből az ő játékuk átemelhető most azonnal a felnőtt hokira. Ettől függetlenül van egy csomó értékes játékos ebben az U20-as válogatottban, akik a jövőben nyilván majd lehetőséget kaphatnak. Farkas pedig úgy került képbe, hogy habár első számú hátvédként számolt az U20-as stáb vele, a vébét sérülés miatt kihagyta. Láttuk őt az U25-ös táborokban, tudjuk, mit képvisel.

Farkas Olivér a magyar védelem egyik alappillére lehet majd
Fotó: Vörös Dávid/MJSZ

– Térjünk át Sofron Istvánra, a válogatott korelnöke már 172-szeres válogatott. Mit várnak tőle a pályán és a csapaton belül?

– Sz. Z.: Rutinos hokis, talán a legjobban lövő játékosunk, tehát nyilván gólokat várunk tőle. November óta egészségesnek tűnik, most készen áll, nagyon várja az összetartást. Benne azt szeretem, hogy már 172-ről beszélünk, de ő mindig nagy örömmel jön. A karaktere, a győzni akarása nagyon nagyot lendít a csapaton, karakterben is sokat ad nekünk. Szerintem ahogy érik, és mondjuk öregszik, egyre jobb figurája lesz ennek a válogatottnak, fontos pillér tud lenni ő még mindig.

Sofron István nagyon sokat jelent a magyar válogatott számára
Fotó: MTI

– Nagy Krisztián visszatérése is fontos esemény. Milyen állapotban van jelen pillanatban, és milyen szerepet szánnak neki ?

– M. G.: Ő a munkát nem spórolja ki a karrierjéből. Mindig keményen dolgozott és sokat tett azért, hogy ott tartson, ahol most van. Ugyanezt tette a sérülése alatt is, és emiatt szerintem zökkenőmentesen fog újra bekerülni a klubcsapatába. Meg is néztem őt, és meggyőzött, készen áll arra, hogy nemzetközi szinten is újra játsszon. Egyértelmű, hogy neki esélyt fogunk adni, és bízunk benne, hogy akár pozitívan is meg tud lepni minket.

Szilassy Zoltán másodedző és Majoross Gergely szövetségi kapitány a válogatott élén
Fotó: MJSZ

– Februárban négy nemzet tornája. Milyen erőpróbát jelent ez a válogatott számára?

– Sz. Z.: Függetlenül attól, hogy a közvélemény mást gondol, mert gyerekekkel, fiatalokkal megyünk, mi mindig komolyan vesszük a tornát. Nyilván mások a célok, a fejlődés, a vébére való felkészülés, a játékrendszer, a védekezés. Rengeteg változáson ment át keresztül a válogatott, sok új dolgot csinálunk, szeretnénk agresszívebbek lenni. Az utóbbi évekhez képest egy merőben új dologgal próbálkozunk, ami meglepően jól működik.

A fiatalokra visszatérve pedig ezt a játékrendszert szerettük volna megosztani minél több emberrel, hogy aki például sérülés miatt, vagy nagyon jól játszik és beesik a csapatba, akkor ne legyen új neki. Ezek a tornák nagyon alkalmasak erre. Egyébként az ellenfeleink, az olasz, a szlovén, a lengyel válogatott nagyon jó kihívás, mindegyik presztízsmeccs is. Nyilván az ember mindig nyerni szeretne, ezt a sportemberi mivolta hozza. De mi szeretjük az események hátterét is feltérképezni, minél több információt gyűjteni: a játékkapcsolatokról, az egyéni teljesítményekről, a sorokról, a párokról, a kapusról. Hiszen azért komoly kihívás előtt fogunk állni tavasszal. Így fontos, hogy a lehető legtöbb információval rendelkezzünk, amikor a végleges keretet kell majd kialakítani.

– Térjünk rá a válogatott játékstílusára és az alapelveire. Az eddigi összetartások során mennyire sikerült elérni, hogy a csapat kezdeményező legyen. Hogyan látják a fejlődést ezen a téren?

– M. G.: Összetett kérdés ez. Mivel gondolhatnánk azt is, hogy egy ilyen fiatalítás közben lévő válogatott hezitál, bátortalan, határozatlan, keresi a helyét. De hangsúlyozom, az volt a célunk, hogy mi ezt nem szeretnénk viszont látni. Ebben szerepe van a tapasztalt öregnek, a beérkező fiatalnak és óriási szerepe van a közegnek. Mindenkinek az a feladata, hogy olyan közeget tudjunk kialakítani, amiben mindenki otthonosan érzi magát, mindenki érti a célját, a helyét és a szerepét benne, ezáltal magáénak érzi és így mindent megtesz érte. És ez egyelőre működik. Alig várom a hétfőt, hogy újrakezdjük a felkészülést.

– Hogyan alakul a támadójáték és a védekezés fejlesztése? Mely területeken kell még javítani?

– Sz. Z.: Mindenen. Mondjuk a támadójátékkal foglalkoztunk a legkevésbé. A védekezésen volt mit javítani, hiszen az emberhátrányos játékunk borzalmas volt novemberben, ez az én saram volt. Azon kellett módosítanunk, mivel nem volt jó. Agresszívebbé kellett válnunk, több mozgást belevinni, dinamikát. Nyilván érdekes kérdés, de a pálya szélessége meghatározó lesz, és széles pálya lesz Dániában. Tehát ez megint egy kis gondolkodásra ad okot.

Szilassy Zoltán nem elégedett a válogatott emberhátrányos játékával, sokat kell még dolgozni rajta
Fotó: Szász Adorján, GYHK

Nyilván messze vagyunk attól, ami tökéletes, sőt, szinte lehet, hogy soha el sem érsz oda, mert mindig jobbat szeretnél. Érdekes, hogy augusztusban egy kicsit jobban nézett ki a nívósabb ellenfelek ellen, NHL-játékosok ellen. November volt a mélypont, abból a helyzetből léptünk előre, de messze nem vagyunk ott, ahol szeretnénk lenni.

– Mit gondol erről a szövetségi kapitány?

– M. G.: Az emberhátránytól függetlenül bennem nagy dilemma az, hogy mi a helyes út. Ha csak a hatékonyságról van szó, akkor csak arról kell beszélnünk, hogy hogyan kell játszani ahhoz, hogy a lehető legnagyobb esélyt adjuk magunknak arra, hogy kevés góllal kapjunk ki az A-csoportos vb-n a topcsapatoktól, és mondjuk nyerjünk egy-két meccset. Valószínűleg egészen más stratégiát kell alkalmaznunk, minthogy ha az a kérdés, hogy mivel fogunk akármikor följutni a divízió 1/A-ból. Ha kiesünk, és öt év múlva kell feljutni, akkor mindegy. Tehát ezek más-más stratégiát kívánnak meg. Viszont mi megtehetjük azt, hogy nem csak egy évben gondolkodunk, nem csak idén van és nem csak az a kérdés, hogy egy meccsen mondjuk Kazahsztán vagy Norvégia ellen mi nyerünk-e, hiszen az se biztos, hogy egy győzelem bennmaradást ér, ahogy ezt már láttuk.

A mi feladatunk az, hogy találjuk meg mi az, ami a leginkább fekszik a magyar jégkorong-válogatottnak, a magyar jégkorongsportnak. Hogy tudja legjobban kidomborítani az erősségeit és eltüntetni a gyengeségeit, és ezt a stílust tökéletesítsük akkor is, ha az USA vagy Csehország ellen kell játszanunk. Nem feltétlenül a leghatékonyabb stratégia rövid távon, de a nagyobb kép szempontjából nagyon fontos, hogy minket erősítsen. És ezt az utat fogjuk járni. Ha nekem most valaki azt mondja, hogy válasszatok egy zsákutcát, de egy meccset garantáltan megnyertek, én biztos, hogy nem kérem. Nekünk látni kell, hogy hova akarunk menni.

Fotó: Facebook/Magyar Jégkorong

Én szeretném hinni, hogy itt lehet, hogy nem idén, de a közeljövőben nem csak az kell legyen a cél, hogy nyerjünk valahogy egy meccset, aztán vagy sikerül bent maradni, vagy nem, hanem ennél nekünk több kell. Közben azt is látjuk, hogy ha visszaengedik Fehéroroszországot és Oroszországot, akkor a divízió 1-ben maradás is nehéz ügy lesz, de ugyanúgy a feljutás is benne lehet. Nem hiszem, hogy ki kell hegyeznünk ezt egy meccsre.

Nekünk tudni kell, hogy kik vagyunk és ezt az erősségünket hogyan tudjuk a legjobban megmutatni. Vannak dolgok, amiből nem engedünk, mint például az odaadásunk. Ha ez megvalósul, akkor minden elkezd újraépülni, a játékosok és a szövetség kapcsolata, a szurkolók és a csapat közötti kohézió. Ezért is örülünk, hogy meghívtál minket ide, mert szerintem nekünk Gyergyószentmiklóson sokkal több szurkolónk van, mint a legtöbb magyar városban.

– Rádiónk egész Székelyföldön szól, úgyhogy éppúgy Csíkszeredában is hallgatnak, mint Székelyudvarhelyen vagy Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön. Itt nagy a szurkolótábor.

– M. G.:Természetesen így gondoltam én is, hogy a határon túl is nagyon sok olyan szurkoló van, akinek nagyon fontos az, hogy mi történik a magyar jégkorong-válogatottal. Ezért is hangsúlyozzuk a játékosoknak, hogy értsék meg, ez az egész sokkal nagyobb, mint az, hogy nyerünk egy meccset, vagy sem, vagy hogy éppen szerencsénk van, és bennmaradunk, vagy pechünk van és négy ponttal kiesünk. Itt sokkal nagyobb dolgokról van szó, és ezért nagyon sokat kell tennünk.

A magyar jégkorong-válogatott kerete

Kapusok: Bálizs Bence (Sparta Sarpsborg, norvég), Horváth Dominik (Hydro Fehérvár AV19), Vay Ádám (HK Poprad, szlovák).
Hátvédek: Csollák Márkó (Hydro Fehérvár AV19), Farkas Olivér (SaiPa, finn), Fejes Nándor (Gyergyói HK), Haranghy Bence (FTC-Telekom), Horváth Donát (FEHA19), Horváth Milán (Budapest Jégkorong Akadémia HC), Ortenszky Tamás (EHC Winterthur, svájci), Szabó Bence (Budapest Jégkorong Akadémia HC), Szathmáry Simon (DVTK Jegesmedvék), Tornyai Gábor (UTE).
Csatárok: Ambrus Csongor (Hydro Fehérvár AV19), Ambrus Gergő (Hydro Fehérvár AV19), Csányi Karol (HK Nitra, szlovák), Horváth Bence (Jukurit, finn), Mihalik Gergő (DEAC), Mihály Ákos (Hydro Fehérvár AV19), Nagy Krisztián (Budapest Jégkorong Akadémia HC), Nemes Márton (Mora IK, svéd), Németh Kristóf (Hydro Fehérvár AV19), Sárpátki Tamás (Gyergyói HK), Schlekmann Márk (Budapest Jégkorong Akadémia HC), Sofron István (Budapest Jégkorong Akadémia HC), Szongoth Domán (KooKoo, finn), Terbócs István (Hydro Fehérvár AV19), Varga Balázs (JoKP, finn).
A stáb: Majoross Gergely szövetségi kapitány, Szilassy Zoltán másodedző, Kiss Dávid másodedző, Tokaji Viktor másodedző, Bartalis Balázs másodedző, Samuli Nordman kapusedző, Puskás Sándor erőnléti edző, Hubay Zsombor fizioterapeuta, Mallinger Sándor fizioterapueta, Dr. Rybaltovszki Henrik csapatorvos, Németh Gergely sportpszichológus, Nagy József felszerelés-menedzser, Závodszky Szabolcs technikai koordinátor, Szilágyi Levente csapatvezető