A harmadik világbajnokság számomra, amelyet élőben láthatok, amelynek részese vagyok, így nem az újdonságra való rácsodálkozó szemmel nézem a palánkon belül és kívül zajló történéseket, hanem nyilván viszonyítom azokhoz, amit Ljubljanában, illetve Bolzanóban (Bozenben) megtapasztalhattam.
Sok különbség van. A legelső, amivel szembesülhettem és ez nagyon pozitív meglepetésként ért: vasárnap délben a Japán–Olaszország meccsen csaknem telt ház volt a Sepsi Arénában.
A nézőszám pedig csak nőtt, estére pedig kitehették a megtelt táblát.
Hétfőn kora délután ugyan kevesebben voltak, de munkanapon ez nem meglepő, estére viszont ismét nem volt üres hely a csarnokban.
Ez lényeges változás a már említett 2022-es és tavalyi vébével szemben: Szlovéniában és Dél-Tirolban csak a hokiszurkolókat érdekelte az esemény (azok közül sem mindenkit hozott lázba, amit magyarázhat az, hogy ők sűrűn fordultak meg az A csoportos világbajnokságokon, vagyis ez a szint nem adott nekik elég adrenalint).
Itt, Sepsiszentgyörgyön viszont nagyon sok olyan nézőt vonz az esemény, akik korábban még sosem voltak jégkorongmeccsen.
Köztük sok ismerős. Van kinek magyarázni a les, a tilos felszabadítás, a kapu elmozdulás és hasonlók szabályait, látható okait és lehetséges következményeit. A gólt értik. Illetve értenék, ha nem fordulna elő videóbírózás után megváltoztatott ítélet. Amikor pedig megszokják (és ez hamar megtörténik), hogy egy jól végrehajtott látványos ütközés egyáltalán nem szabálytalan, elég gyorsan megértik azt, hogy miért jár jogosan a két perc. Ez volt a vébé hatodik mérkőzésének a záró harmadáig.
Akkor azonban a jégkorongszűzességét most elveszítő emberek is láthatták, hogy valami nem oké a játékvezetéssel. Ne menjünk bele a részletekbe, de maradjunk abban, hogy egy egész csarnok látta, hogy a hosszabbítás kezdetén Imre Patrik nem úri hóbortból terült el a jégen. Kivéve egy norvég és egy kanadai játékvezető, aztán ezt használták ki a britek, és így lett „csupán” egy pontja a romániai válogatottnak egy csodaszámba menő győzelem helyett.
Az eddigi eredmények alapján az ukránok azok, akik várakozáson felül teljesítenek, Részeghék pontszerzése (számomra legalábbis) nem volt váratlan, Nagy-Britannia nem igazán nyújt olyan meggyőző játékot, amilyen egy A csoportba visszavágyó csapathoz illene.
Az első két nap alapján a lengyelek tűnnek biztos visszajutónak, ezen kívül még bármi benne van a pakliban. Az izgalmak igazából most kezdődnek.
Eddig a papírforma szerint erősebb csapatok találkoztak a kevésbé esélyes válogatottakkal. Mától viszont szűkülnek a különbségek, jönnek a ki-ki meccsek.
A romániai válogatott szerdán 19 óra 30 perctől Ukrajnával csap össze, egy előre megjósolhatóan magas tempójú, pörgős meccsen, amelyen viszont teljesen nyílt párharc várható.
Ezt megelőzően a nap nyitómeccsén a britek a japánokkal csatáznak, ahol az előbbieknek már muszáj lesz megmutatniuk, hogy jobbak is tudnak lenni, hiszen egy újabb pontvesztés már a visszajutásról szóló álmaik végét is jelenthetné, vagy legalábbis minimálisra csökkentené az esélyeiket.
És délután négykor a vébé egyik legmagasabb színvonalú meccse ígérkezik: Lengyelország–Olaszország. Mindenkinek javaslom, aki négyig dolgozik, hogy kérezzen el egy órával hamarabb. A főnök meg fogja érteni. Ezt látni kell.
Meglepő igazolást hajthat végre a Bukaresti Steaua: sajtóértesülések szerint a másodosztályú fővárosi klub szerződteti Huszti Andrást, aki így a klub történetének első Magyarországról érkező magyar játékosa lehet.
Csütörtök délben jelentette be Kleinheisler László érkezését az FK Csíkszereda. Az ötvenháromszoros magyar válogatott középpályást első benyomásairól és céljairól kérdeztük.
Elégedetlenséget szült Parajdon az Erdélyt Moldvával összekötő A8-as autópálya Sóvárad és Gyergyóalfalu közötti szakaszának megépítéséhez szükséges területkisajátítások. Az is kiderült, hogy Parajd határában nem lehet majd felhajtani a sztrádára.
Két hónap sem telt el az újépítésű aradi híd használatba adása óta, de a járókelők és gépjárművezetők máris problémákat jeleztek a közel 166 millió leje létesítményen: a korlátok tövében porlad a beton, a kerékpársávon pedig hámlik a burkolatfestés.
Jövő év végére készülhet el a Székelyföldön is áthaladó Brassó–Bákó autópálya eredetileg idénre várt megvalósíthatósági tanulmánya.
Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!