A torna színvonala kiemelkedő: mind a jégen, mind a lelátókon igazi hokiünnep uralkodik. A román–brit mérkőzés például igazi reklám volt a sportágnak: fordulatok, tempó, küzdelem – minden, amiért szerethető a jégkorong. A szurkolók is kitettek magukért a két nap alatt: bár a hazai drukkerek voltak többségben, szép számban érkeztek brit és lengyel rajongók is, hozzájárulva a fesztiválhangulathoz. A maradék három csapatnak is vannak támogatói a helyszínen, de csak elenyésző mértékben.

Apropó, lengyelek! Mindig jól eső érzés megtapasztalni, amikor lengyel testvéreink nemcsak értik, de tudják is, hogy népeink testvéri viszonyának kifejezése már-már kötelező. Erről meg is győződhetett a helyszínen tartózkodó stábunk egy része, amikor egy nagyobb lengyel szurkolói kontingenssel találkoztunk. Meg is kértük őket, hogy a helyi magyar médiának mutassák be szurkolói rituáléikat és jelmondataikat, amikkel csapatukat a meccseken bíztatják.

Fesztiválhangulatban rajtolt a hokivébé Sepsiszentgyörgyön

Miután kérésünknek eleget téve prezentálták miként támogatják csapatukat a lelátóról, legnagyobb meglepetésünkre azonnal jelezték: „és akkor most magyar testvéreinknek…” – majd hosszan és torkuk szakadtából kezdték el üvölteni mindannyian a „Ria, Ria, Hungária!” jelmondatot.

Katartikus és felemelő pillanat volt, amely ismét megmutatta, hogy van, ami örök: lengyel–magyar, két jó barát! Performanszukat a lengyel–japán mérkőzés alatt is bemutatták: egy helyi gyermekekből álló nagyobb csoporttal ismételtették hosszan a „Ria, Ria, Hungáriát”, hogy értse és tudja meg minden jelen lévő és tévénéző, mit jelent a testvéri szeretet, és hol van a helyszíne a Divízió I/A jégkorong-világbajnokságnak.

Fotó: Pinti Attila

Visszatérve a britekre: az általunk megkérdezett szurkolók egy része a helyszíni sportinfrastruktúrát méltatta. Kérdezték is, hogy milyen csapatok használják a Sepsi Arénát és a Sepsi OSK-nak otthont adó létesítményeket.

Miután választ kaptak, következő kérdésük az volt, hogy „de miért nincs egy hotel sem a környéken? Miért nem lehet a Sepsi Arénában semmit vásárolni?”

Más kultúra, más szokások. Miután megpróbáltuk elmagyarázni a lehetetlent és elköszöntünk, elbeszélgettünk azon, hogy miért is van szükség erre a sötét időket idéző vasszigorra, amelyre pont úgy reagál a kilátogató szurkolói közönség, mint anno: megoldja. Mert meg kell oldani. Ezek a korlátozások és szigorú „intézkedések” nem előremutatnak, nem a fejlődést szolgálják, sokkal inkább sötét időket idéznek.

Fotó: Pinti Attila

Ellentétes példaként megemlíthető, milyen pazar hangulatot varázsolnak a meccsek alatti rövid megszakításokban:

az operatőr kreatív ötletekkel szórakoztatja a közönséget. Olykor a csókkamera (Kiss Cam) keresi ki a párokat, máskor a hírességhasonmás-kamera (Look-alike Cam) szúr ki nézőket, akiket ismert sztárokhoz hasonlítanak – mindezt szellemesen, a közönség nagy derültségére.

Kétségtelen, hogy a szervezők valóra váltották ígéretüket: a Sepsi Arénában és környékén olyan hangulatot teremtettek, amely minden korosztálynak élményt nyújt. Bárki kilátogat, garantáltan jól érzi magát – még akkor is, ha korábban nem érdeklődött a sportág iránt.

Fotó: Pinti Attila

Az első két játéknapot követően egyértelmű: a kiváló mérkőzések és a helyszíni hangulat ellenére a szervezés bőven hagy kívánnivalót maga után. De bizakodásra ad okot, hogy a korrekció lehetősége mindenkit megillet. Kíváncsian várjuk a folytatást.

Felmerül a kérdés: miért nem lehetett megoldani a Sepsi Arénán belül a büfék üzemeltetését, úgy, hogy a nemrég ugyanitt lezajlott felnőtt román jégkorong-bajnokság döntőjén elérhető volt ez a szolgáltatás? Miért nem készíthet felvételeket a hangulatról, a szurkolókról, interjúzhat a játékosokkal a kiváltságos média képviselőin kívül senki? És a többi, és a többi…