A torna színvonala kiemelkedő: mind a jégen, mind a lelátókon igazi hokiünnep uralkodik. A román–brit mérkőzés például igazi reklám volt a sportágnak: fordulatok, tempó, küzdelem – minden, amiért szerethető a jégkorong. A szurkolók is kitettek magukért a két nap alatt: bár a hazai drukkerek voltak többségben, szép számban érkeztek brit és lengyel rajongók is, hozzájárulva a fesztiválhangulathoz. A maradék három csapatnak is vannak támogatói a helyszínen, de csak elenyésző mértékben.
Apropó, lengyelek! Mindig jól eső érzés megtapasztalni, amikor lengyel testvéreink nemcsak értik, de tudják is, hogy népeink testvéri viszonyának kifejezése már-már kötelező. Erről meg is győződhetett a helyszínen tartózkodó stábunk egy része, amikor egy nagyobb lengyel szurkolói kontingenssel találkoztunk. Meg is kértük őket, hogy a helyi magyar médiának mutassák be szurkolói rituáléikat és jelmondataikat, amikkel csapatukat a meccseken bíztatják.
Miután kérésünknek eleget téve prezentálták miként támogatják csapatukat a lelátóról, legnagyobb meglepetésünkre azonnal jelezték: „és akkor most magyar testvéreinknek…” – majd hosszan és torkuk szakadtából kezdték el üvölteni mindannyian a „Ria, Ria, Hungária!” jelmondatot.
Katartikus és felemelő pillanat volt, amely ismét megmutatta, hogy van, ami örök: lengyel–magyar, két jó barát! Performanszukat a lengyel–japán mérkőzés alatt is bemutatták: egy helyi gyermekekből álló nagyobb csoporttal ismételtették hosszan a „Ria, Ria, Hungáriát”, hogy értse és tudja meg minden jelen lévő és tévénéző, mit jelent a testvéri szeretet, és hol van a helyszíne a Divízió I/A jégkorong-világbajnokságnak.
Visszatérve a britekre: az általunk megkérdezett szurkolók egy része a helyszíni sportinfrastruktúrát méltatta. Kérdezték is, hogy milyen csapatok használják a Sepsi Arénát és a Sepsi OSK-nak otthont adó létesítményeket.
Miután választ kaptak, következő kérdésük az volt, hogy „de miért nincs egy hotel sem a környéken? Miért nem lehet a Sepsi Arénában semmit vásárolni?”
Más kultúra, más szokások. Miután megpróbáltuk elmagyarázni a lehetetlent és elköszöntünk, elbeszélgettünk azon, hogy miért is van szükség erre a sötét időket idéző vasszigorra, amelyre pont úgy reagál a kilátogató szurkolói közönség, mint anno: megoldja. Mert meg kell oldani. Ezek a korlátozások és szigorú „intézkedések” nem előremutatnak, nem a fejlődést szolgálják, sokkal inkább sötét időket idéznek.
Ellentétes példaként megemlíthető, milyen pazar hangulatot varázsolnak a meccsek alatti rövid megszakításokban:
az operatőr kreatív ötletekkel szórakoztatja a közönséget. Olykor a csókkamera (Kiss Cam) keresi ki a párokat, máskor a hírességhasonmás-kamera (Look-alike Cam) szúr ki nézőket, akiket ismert sztárokhoz hasonlítanak – mindezt szellemesen, a közönség nagy derültségére.
Kétségtelen, hogy a szervezők valóra váltották ígéretüket: a Sepsi Arénában és környékén olyan hangulatot teremtettek, amely minden korosztálynak élményt nyújt. Bárki kilátogat, garantáltan jól érzi magát – még akkor is, ha korábban nem érdeklődött a sportág iránt.
Az első két játéknapot követően egyértelmű: a kiváló mérkőzések és a helyszíni hangulat ellenére a szervezés bőven hagy kívánnivalót maga után. De bizakodásra ad okot, hogy a korrekció lehetősége mindenkit megillet. Kíváncsian várjuk a folytatást.
Felmerül a kérdés: miért nem lehetett megoldani a Sepsi Arénán belül a büfék üzemeltetését, úgy, hogy a nemrég ugyanitt lezajlott felnőtt román jégkorong-bajnokság döntőjén elérhető volt ez a szolgáltatás? Miért nem készíthet felvételeket a hangulatról, a szurkolókról, interjúzhat a játékosokkal a kiváltságos média képviselőin kívül senki? És a többi, és a többi…
Hatályba lépett az a jogszabály, amely biztosítja, hogy a román kézilabda-válogatott mérkőzéseit ingyenesen közvetítsék a televíziók. Az erről szóló törvényt Nicușor Dan államfő írta alá, miután azt korábban a parlament is elfogadta.
Második felkészülési mérkőzését is lejátszotta ausztriai edzőtáborában az FK Csíkszereda. Szabó István együttese ezúttal 2–1-re kikapott a cseh élvonal újoncától, az FC Zbrojovka Brnótól.
Harmincezer lejt tartalmazó elvesztett övtáskát talált meg, majd tartott meg jogtalanul egy 37 éves férfi Sepsiszentgyörgyön. A rendőrök a pénz jelentős részét visszaszerezték, az ügyben lopás miatt folyik nyomozás.
Ritka történelmi „időrétegekre” bukkantak a régészek a Iași megyei Ursoaián: miközben egy hatezer éves, a Cucuteni kultúrához tartozó település nyomait kutatták, második világháborús tüzérségi lőszereket is találtak a kukoricásban.
Románia legfőbb ügyésze pénteken leszögezte, hogy egy jogállamban az ügyészek nem a közvéleménynek, a politikai érdekeknek vagy a médiakampányoknak tartoznak felelősséggel, hanem kizárólag a törvényeknek.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!