A harmadik világbajnokság számomra, amelyet élőben láthatok, amelynek részese vagyok, így nem az újdonságra való rácsodálkozó szemmel nézem a palánkon belül és kívül zajló történéseket, hanem nyilván viszonyítom azokhoz, amit Ljubljanában, illetve Bolzanóban (Bozenben) megtapasztalhattam.
Sok különbség van. A legelső, amivel szembesülhettem és ez nagyon pozitív meglepetésként ért: vasárnap délben a Japán–Olaszország meccsen csaknem telt ház volt a Sepsi Arénában.
A nézőszám pedig csak nőtt, estére pedig kitehették a megtelt táblát.
Hétfőn kora délután ugyan kevesebben voltak, de munkanapon ez nem meglepő, estére viszont ismét nem volt üres hely a csarnokban.
Ez lényeges változás a már említett 2022-es és tavalyi vébével szemben: Szlovéniában és Dél-Tirolban csak a hokiszurkolókat érdekelte az esemény (azok közül sem mindenkit hozott lázba, amit magyarázhat az, hogy ők sűrűn fordultak meg az A csoportos világbajnokságokon, vagyis ez a szint nem adott nekik elég adrenalint).
Itt, Sepsiszentgyörgyön viszont nagyon sok olyan nézőt vonz az esemény, akik korábban még sosem voltak jégkorongmeccsen.
Köztük sok ismerős. Van kinek magyarázni a les, a tilos felszabadítás, a kapu elmozdulás és hasonlók szabályait, látható okait és lehetséges következményeit. A gólt értik. Illetve értenék, ha nem fordulna elő videóbírózás után megváltoztatott ítélet. Amikor pedig megszokják (és ez hamar megtörténik), hogy egy jól végrehajtott látványos ütközés egyáltalán nem szabálytalan, elég gyorsan megértik azt, hogy miért jár jogosan a két perc. Ez volt a vébé hatodik mérkőzésének a záró harmadáig.
Akkor azonban a jégkorongszűzességét most elveszítő emberek is láthatták, hogy valami nem oké a játékvezetéssel. Ne menjünk bele a részletekbe, de maradjunk abban, hogy egy egész csarnok látta, hogy a hosszabbítás kezdetén Imre Patrik nem úri hóbortból terült el a jégen. Kivéve egy norvég és egy kanadai játékvezető, aztán ezt használták ki a britek, és így lett „csupán” egy pontja a romániai válogatottnak egy csodaszámba menő győzelem helyett.
Az eddigi eredmények alapján az ukránok azok, akik várakozáson felül teljesítenek, Részeghék pontszerzése (számomra legalábbis) nem volt váratlan, Nagy-Britannia nem igazán nyújt olyan meggyőző játékot, amilyen egy A csoportba visszavágyó csapathoz illene.
Az első két nap alapján a lengyelek tűnnek biztos visszajutónak, ezen kívül még bármi benne van a pakliban. Az izgalmak igazából most kezdődnek.
Eddig a papírforma szerint erősebb csapatok találkoztak a kevésbé esélyes válogatottakkal. Mától viszont szűkülnek a különbségek, jönnek a ki-ki meccsek.
A romániai válogatott szerdán 19 óra 30 perctől Ukrajnával csap össze, egy előre megjósolhatóan magas tempójú, pörgős meccsen, amelyen viszont teljesen nyílt párharc várható.
Ezt megelőzően a nap nyitómeccsén a britek a japánokkal csatáznak, ahol az előbbieknek már muszáj lesz megmutatniuk, hogy jobbak is tudnak lenni, hiszen egy újabb pontvesztés már a visszajutásról szóló álmaik végét is jelenthetné, vagy legalábbis minimálisra csökkentené az esélyeiket.
És délután négykor a vébé egyik legmagasabb színvonalú meccse ígérkezik: Lengyelország–Olaszország. Mindenkinek javaslom, aki négyig dolgozik, hogy kérezzen el egy órával hamarabb. A főnök meg fogja érteni. Ezt látni kell.
A labdarúgó Szuperliga 14. fordulójában pénteken délután a Petrolul Ploiești látogat Csíkszeredába. Ilyés Róbert vezetőedző és játékosai a mérkőzést megelőzően a sűrű programról és a rájuk váró újabb hazai kihívásról beszéltek.
A finn Markus Juurikkala első alkalommal vezeti a romániai férfi jégkorong-válogatottat: november elején Otopeni-ben edzőtáboroznak, majd Litvániában jégre is lépnek a Nemzetek Európai Kupája első fordulójában.
Lőtt sebek voltak annak a két fiatalnak a testén, akiket szerda este holtan találtak a szépvízi víztározó közelében, egy személyautóban.
A legfontosabb változás, hogy vidéki környezetben csak tervhez és bejelentéshez lenne kötött a legfeljebb 150 négyzetméteres alapterületű, egyszintes önálló lakóházak építése, nem kellene építkezési engedélyt is kiváltani.
Ma több nepáli, Srí Lanka-i és indiai él Szeben megyében, mint ahányan az őshonos német közösség tagjai maradtak – derül ki a legfrissebb hivatalos adatokból.
Hogy szerettük Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt. És milyen elegánsan nem szeretett viszont. Most ezt a Nicușor Dan nevűt szeretjük. De vajon lehet benne bízni?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!