A harmadik világbajnokság számomra, amelyet élőben láthatok, amelynek részese vagyok, így nem az újdonságra való rácsodálkozó szemmel nézem a palánkon belül és kívül zajló történéseket, hanem nyilván viszonyítom azokhoz, amit Ljubljanában, illetve Bolzanóban (Bozenben) megtapasztalhattam.
Sok különbség van. A legelső, amivel szembesülhettem és ez nagyon pozitív meglepetésként ért: vasárnap délben a Japán–Olaszország meccsen csaknem telt ház volt a Sepsi Arénában.
A nézőszám pedig csak nőtt, estére pedig kitehették a megtelt táblát.
Hétfőn kora délután ugyan kevesebben voltak, de munkanapon ez nem meglepő, estére viszont ismét nem volt üres hely a csarnokban.
Ez lényeges változás a már említett 2022-es és tavalyi vébével szemben: Szlovéniában és Dél-Tirolban csak a hokiszurkolókat érdekelte az esemény (azok közül sem mindenkit hozott lázba, amit magyarázhat az, hogy ők sűrűn fordultak meg az A csoportos világbajnokságokon, vagyis ez a szint nem adott nekik elég adrenalint).
Itt, Sepsiszentgyörgyön viszont nagyon sok olyan nézőt vonz az esemény, akik korábban még sosem voltak jégkorongmeccsen.
Köztük sok ismerős. Van kinek magyarázni a les, a tilos felszabadítás, a kapu elmozdulás és hasonlók szabályait, látható okait és lehetséges következményeit. A gólt értik. Illetve értenék, ha nem fordulna elő videóbírózás után megváltoztatott ítélet. Amikor pedig megszokják (és ez hamar megtörténik), hogy egy jól végrehajtott látványos ütközés egyáltalán nem szabálytalan, elég gyorsan megértik azt, hogy miért jár jogosan a két perc. Ez volt a vébé hatodik mérkőzésének a záró harmadáig.
Akkor azonban a jégkorongszűzességét most elveszítő emberek is láthatták, hogy valami nem oké a játékvezetéssel. Ne menjünk bele a részletekbe, de maradjunk abban, hogy egy egész csarnok látta, hogy a hosszabbítás kezdetén Imre Patrik nem úri hóbortból terült el a jégen. Kivéve egy norvég és egy kanadai játékvezető, aztán ezt használták ki a britek, és így lett „csupán” egy pontja a romániai válogatottnak egy csodaszámba menő győzelem helyett.
Az eddigi eredmények alapján az ukránok azok, akik várakozáson felül teljesítenek, Részeghék pontszerzése (számomra legalábbis) nem volt váratlan, Nagy-Britannia nem igazán nyújt olyan meggyőző játékot, amilyen egy A csoportba visszavágyó csapathoz illene.
Az első két nap alapján a lengyelek tűnnek biztos visszajutónak, ezen kívül még bármi benne van a pakliban. Az izgalmak igazából most kezdődnek.
Eddig a papírforma szerint erősebb csapatok találkoztak a kevésbé esélyes válogatottakkal. Mától viszont szűkülnek a különbségek, jönnek a ki-ki meccsek.
A romániai válogatott szerdán 19 óra 30 perctől Ukrajnával csap össze, egy előre megjósolhatóan magas tempójú, pörgős meccsen, amelyen viszont teljesen nyílt párharc várható.
Ezt megelőzően a nap nyitómeccsén a britek a japánokkal csatáznak, ahol az előbbieknek már muszáj lesz megmutatniuk, hogy jobbak is tudnak lenni, hiszen egy újabb pontvesztés már a visszajutásról szóló álmaik végét is jelenthetné, vagy legalábbis minimálisra csökkentené az esélyeiket.
És délután négykor a vébé egyik legmagasabb színvonalú meccse ígérkezik: Lengyelország–Olaszország. Mindenkinek javaslom, aki négyig dolgozik, hogy kérezzen el egy órával hamarabb. A főnök meg fogja érteni. Ezt látni kell.
Pénzbírságot szabott ki a Román Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága a Bukaresti Dinamóra a szurkolók magyarellenes megnyilvánulásai miatt. A fővárosi klub a Sepsi OSK elleni, 2–0-ra megnyert mérkőzést követően kapott büntetést.
A Galaci CSM a Steaua után a címvédő Gyergyói HK-t is legyőzte a román hokibajnokságban, Danil Martinov mesterhármast szerzett. A Sportklub és a Corona kapott gól nélkül nyert, Jesper Åkerman pedig góllal mutatkozott be Csíkszeredában.
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!