Alexandru Hălăucă, a Román Jégkorong Szövetség elnöke bejelentette, hogy sürgősen összehívja a szövetség vezető testületét, és megvizsgálja azokat a felvételeket, amelyek szerint a román válogatott magyar nemzetiségű tagjai a magyar válogatott tagjaival és a magyar szurkolókkal együtt elénekelték a székely himnuszt a ljubljanai divízió 1/A világbajnokság zárónapján, a két csapat mérkőzését követően. Hălăucă szerint van egy rendelet, mely szankciókat ír elő Románia nemzeti jelvényeire vonatkozóan, de pontosan nem tudta megmondani, hogy milyen büntetésre számíthatnak a játékosok.
A ljubljanai vébén három román, 13 székelyföldi és hat honosított jégkorongozó képviselte Romániát.
Az érintett játékosok többsége, akik hozzájárultak a 2019-es feljutáshoz, illetve azok, akik most is szerepeltek a vébén, közösen nyilatkoztak portálunknak.
Többen már fenyegetéseket kaptak közösségi oldalukon, ezért kérésükre nem írunk neveket.
Elmondták, hogy minden mérkőzés végén szabály elénekelni annak a csapatnak a himnuszát, amelyik nyert, és ezen mindkét együttes kötelezőn a jégen kell maradjon. Most elénekelték a magyart, majd a közönség elkezdte a székely himnuszt.
„A magyar csapat feléjük fordult, mi is a közönség felé fordultunk. Ott maradt a mi csapatunkból a román, az ukrán, az orosz és a szlovák csapattársunk is, a magyaroktól pedig a kanadai és a finn is. Tiszteletből. Ez nem volt provokáció.
Arról nem írtak, hogy milyen eredményeket értünk el, hogy mi történik Ljubljanában, arról, hogy sok év után újból a második vonalban szerepelhettünk. Egy román tévé sem közvetítette a meccseket, a legfontosabb információ erről a vébéről a román sajtónak az volt, hogy mi végighallgattuk a székely himnuszt. De ez az információjuk is téves, mert nem a meccs előtt, hanem a meccs után hangzott el a székely himnusz” – nyilatkozták a játékosok.
Megtudtuk, hogy a csapatban nagyon jó volt a hangulat, nem volt feszültség, a román csapattársak egy szóval se sérelmezték a himnuszéneklést.
– mondták egyhangúlag.
Arra gyanakszanak, hogy ezt a cirkuszt mesterségesen gerjeszti valaki. A háttérben az is állhat, hogy választások lesznek a hokiszövetségnél. Egyébként nem tartják tisztességesnek azt, hogy leváltották Roberto Gligát, aki több mint tíz éve csapatkapitány. „Gliga egy jó játékos, mindenki tiszteli és ő is tisztel mindenkit. Csak azért váltották le, mert az édesapja indulni szeretne a szövetség elnöki tisztségéért a választásokon” – tették hozzá.
A játékosok elmesélték, hogy csodaszámba ment az, amikor a 2019-es vébén, hosszú idő után a romániai válogatott feljutott a második vonalba. „Akkor, arra a vébére nem volt semmilyen felkészülés. Két edzés Brassóban, és azzal sikerült feljutni. Ott, azon a vébén nem volt korcsolya-fenőgépünk. A japán és az ukrán felszerelés-menedzser fente a korcsolyáinkat. Akkor még masszőrünk se volt. De nem volt se elégséges ütő, se szigetelő, semmi …
Ez a cirkusz nem most kezdődött, csak most lett elegünk, mert szenvedő alanyai vagyunk. Meg akarnak büntetni. Nagyobb cirkusz van most a himnusz kapcsán, mint akkor, amikor feljutottunk” – mesélték a játékosok.
A feljutást követően a válogatottat egyetlen egy tévés várta a repülőtéren, illetve a szövetség elnöke. Az elnök elutazáskor ígért egy összeget a bennmaradásért. Visszaérkezéskor, miután bepakolták a felszerelést, felállt a buszra, elsírta magát, hogy nagyon nehéz helyzetben van a szövetség. Ígérte, hogy megpróbál mindent megtenni azért, hogy kapjanak prémiumot.
„Ezer dollárt ígértek a bennmaradásért, és kaptunk 2000 dollárt a feljutásért. Több romániai futballcsapatnál ennyit kapnak, ha játszanak 30 percet. Nem értékeltek akkor sem, most sem” – nyilatkozták.
A fiúk beszéltek a magyar válogatott tagjaival, tisztában vannak, hogy mennyire más feltételeket biztosítanak számukra. Napi 20 ezer forintos napidíjjal voltak kint Sofronék Ljublanában, a romániai csapat pedig háromszor kevesebbért, napi 17 euróért. „Magyaroznak, fenyegetnek, büntetnek. Tiltsanak el, s akkor menjenek a Sportul Studențesc játékosai a válogatottba.
Négy-öt évvel ezelőtt a litvánok simán vertek öt-hat góllal, most pedig szoros meccset játszottunk ellenük. A sors nem adta meg, hogy nyerjünk, de az életben a sikerért mindent meg kell tenni, mindenki kell tegyen a közösbe. A mi esetünkben – úgy érezzük – hogy a vezetőség nem tett meg mindent azért, hogy bennmaradjunk.
– hangzott el.
A felszerelés szempontjából pedig a romániai csapat nézett ki a legrosszabbul. Az összes csapat öltönyökben, minőségi ruházatokban járkált, csak ők nem. Egy másik szóvá tett probléma az, hogy a szakszövetség nem tud kiegyezni a klubokkal a felszerelésről. Sok játékosnak nem volt legalább két egyforma ütője, szedett-vedett felszerelésben játszottak. A szakszövetség továbbá nem tud kommunikálni a klubokkal.
A klubok nem adnak ütőt a játékosoknak, a szövetség pedig kéri, hogy a játékosok hozzanak botokat a kluboktól. A kluboknak ez veszteséget okoz. Óriási a fejetlenség.
Nehezményezték, hogy nagyon rosszul volt megoldva az oda-, illetve a visszautazás, rettenetesen hosszú, kényelmetlen volt az út.
A játékosok szerint minősíthetetlen volt az, ahogy a román bajnokságot lebonyolították. Elhangzott, hogy amikor egy klubnak valamilyen problémája van, a szövetség nem elérhető. Az emailokra hetekig nem válaszolnak. A Gyergyó például azért nem halaszthatta el a Steaua elleni meccsét, mert nem adtak kölcsön egy játékost…
„Sokáig nem lehetett tudni mikor lesz a kupa, melyik meccs számít a bajnokságba. Végül kitalálták, hogy melyik klubnak melyik bajnoki meccse számítson be a kupaküzdelembe. Brassónak például azt a meccsét számolták kupameccsnek, amikor kikapott a Steauától, a Steauát pedig bejuttatták a kupadöntőbe. Összevisszaság. Egész évben bizonytalanság uralkodott, nem lehetett tudni, hogy lesz rájátszás vagy nem lesz, mindenki csak találgatta, hogy mi következik. A végén lett az egymeccses döntő.
– fakadtak ki az érintett hokisok.
Nagyon népes volt a romániai csapatot elkísérő hivatalos romániai delegáció. Közel húszan voltak azok, akikről a játékosok nem is tudták, hogy kik. „Ütőkre, hokibotokra nincs pénz, de barátok utaztatására van. Mit kereset Szlovéniában például a galaci másodedző, vagy a Sportul Studențesc edzője? Mit kerestek ők és mások ott a szövetség nevében? Több éve vagyunk válogatottak, de 19 fős stábbal soha nem utaztunk sehová.
Nem volt igazságos az sem, ahogy a csapatvezetők a szervezők által minden csapat minden játékosának járó meccsbelépőket szétosztották” – folytatták.
A válogatott jégkorongozók szóvá tették azt is, hogy csak a Gyergyói HK videóelemző-készülékével tarthatták meg a mérkőzések elemzését. „Ha Góga Attila, a másodedző ne hozta volna el azt a számítógépet és a programot, amit a gyergyói csapat vásárolt 1000 euróért, akkor mi nem tudtunk volna videóelemzéseket végzeni. Köszönet ezúton is Góga Attilának, aki a játékosok érdekeit nézte” – mondták el a sportolók.
Elhangzott még, hogy a koronavírus-járvány miatt erre a vébére három évet készülhetett a szakszövetség, de a tavalyi ljubljanai felkészülési tornát leszámítva a válogatottnak semmilyen összetartása, eseménye nem volt… Kifogásolták még, hogy ezen a szinten csak a romániai csapatnak nem volt kapusedzője.
Elmesélték az a történetet is, amikor Részegh Tamás a Miskolc játékosa volt. Lesérült, ezért nem tudott megjelenni a válogatott akcióján. Mindenki tudta ezt, csak a bukaresti szövetség nem, aki feljelentette a játékost a Nemzetközi Jégkorong-szövetségnél. Le akarták tiltani, de végül személyeskedések árán sikerült kitisztázódjon a helyzet.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.