Bajnokságok után, vébé előtt – interjú Farkas Tamás jégkorongozóval

Páratlan szezont zárt a Brassói Corona jégkorong együttese, megnyerte a Román Kupát, majd első lett a közös magyar-román pontvadászatban, az Erste Ligában, végül pedig elhódította az aranyérmet a romániai bajnokságban is.

Farkas Tamás tavaly nyáron igazolt a Brassói Coronához. Az 1992. január 1-jén Gyergyószentmiklóson született játékos ifikorában, 2006-tól magyarországi csapatoknál csiszolódott, majd 2008–2012 között a Székesfehérvár játékosa volt. Ezt követően, a 2012–2013-as idénytől kezdődően, tíz szezonon át a Csíkszeredai Sportklubot erősítette, részese volt a Sportklub utolsó évtizedbeli összes sikerének. Szerepelt a magyar U18-as és U20-as válogatottban, 2018-től pedig a romániai felnőtt válogatottban szerepel. Nős, két kisfiú boldog édesapja.

– Sokadik bajnoki címét ünnepelhette. Melyik áll legközelebb a szívéhez?

– Hála istennek sok bajnoki címet nyertünk, nyertem, mindenik külön-külön emlékezetes marad. A legelső és a mostani is, amikor három trófeát nyertünk. Sportolói szempontból talán az a Sportklubbal megszerzett cím, amikor Jason Morgan volt az edzőnk. Akkor a play-offban sokkal többet játszottam, pontokat írtak a nevem mellé, az utolsó üreskapus gólt Brassó ellen én ütöttem. De mindegyik bajnoki címnek megvan a külön sztorija. Mindegyik közel áll a szívemhez.

– Sok éven át a Csíkszeredai Sportklub játékosa volt, részese volt a kék-fehérek sikereinek. Milyen érzésekkel lépett jégre a Vákár Lajos Műjégpályán?

– Nagy részét a győzelmeknek, a bajnoki címeimnek a Csíkszeredai Sportklubbal értem el. Furcsa érzések kavarogtam bennem, amikor először visszatértem a Vákárra a Brassó játékosaként, izgultam a meccs előtt, mert azért tíz évet Sportklub játékosa voltam, több száz meccset játszottam kék-fehérben. Érdekes volt ellenfélként visszatérni, de próbáltam a legjobbat nyújtani.

Hál' istennek sok néző volt kint, sok barát és ismerős, akik eddig nekem szorítottak, de most nem biztos hogy nekem. De ez a sport.

– Milyennek ítéli a most az lezárult Erste ligás idényt szakmai szempontból? Melyek a szezon legfontosabb pozitívumai, illetve negatívumai?

– Az alapszakaszban másodikok lettünk,

Az elején egy kicsit beragadtunk, de aztán folyamatosan érett össze a csapat, a végére pedig teljesen összeállt a játékunk. A negatívum talán az Erste Ligában alkalmazott pontrendszer volt, ami a hazai játékosoknak nem kedvezett, rengeteg külföldi szerepelt a csapatokban.

– Sokan próbálják megfejteni a Brassói Corona fantasztikus szezonját. Ön hogyan látja?

– A Brassónál minden nagyon jól működött. A csapat játéka beérett, a vezetőség, az edzők, a háttérmunkások, a social media-felelős, mindenki tette a dolgát, a gyúró, a rolbás, mindenki azért dolgozott, hogy megfelelő körülmények legyenek a felkészülésre, hogy mindent meg tudjunk nyerni. Jól működött a klub marketing menedzsmentje, az alapszakaszban szinte mindig minden jegy el volt adva, a döntőre pedig kivetítőket szereltek fel a jégpálya mellé, ami szintén egy pluszt adott a brassói jégkorongnak.

– Mivel magyarázná, hogy a Corona mind a három fronton jobb volt másik két erdélyi riválisánál?

– Nehéz kérdés. Hogy is mondjam? A Sportklubnál elég kusza szezon volt, sok minden történt, és ez szerintem rányomta a bélyegét a játékra. A külföldiek jöttek, mentek, ami nem biztos, hogy jót tett. Pozitívum a Sportklubnál, hogy nagyon sok hazai jégkorongozó játszhatott. A kevesebb légiós ebben a mezőnyben azonban nem volt elég a győzelemhez, de szerintem – az adott körülmények között – mégis remek teljesítményt nyújtottak a csíkiak. A Gyergyónak voltak hullámvölgyei, de nehéz megmagyarázni, hogy miért nem sikerült nyerniük egyik sorozatban sem. Talán tehert jelentett, hogy ők voltak az Erste Ligában a címvédők, azzal a teherrel a hátadon nehezebb teljesíteni.

– Közeledik a bolzanói, divízió 1/A jelű jégkorong-világbajnokság. Ön hogyan látja az erőviszonyokat, ki juthat fel, ki eshet ki a csoportból?

– Nagyon erős és kiegyensúlyozott a vébé mezőnye, megjósolni is nehéz, hogy ki hányadik helyen végez majd. Szoros a mezőny, a papírforma szerint az szlovénok és az olaszok esélyesebbek a feljutásra, mögöttük pedig a magyar, a romániai, a koreai és a japán csapat egyformának tűnik, szerintem a napi forma és a szerencse fogja elbillenteni a mérleg nyelvét valaki javára.

– Miért nincs Radim Valchar a romániai válogatottban?

– Nem vagyok teljesen biztos a válaszban, de úgy tudom, hogy még nincs meg a teljes négy éve a romániai bajnokságban, úgy hallottam, hogy a Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) szabályai szerint csak az ősztől szerepelhet a romániai válogatottban.

– Megismerte Brassót, megszerette a Cenk alatti várost, mennyire járnak hokimeccsekre a barcaságiak?

– Megismertük Brassót, már amennyire a szabadidőnk engedte. Amióta itt vagyok, tavaly ősztől rengetegen jártak meccsekre, szinte mindig telt ház volt, még a román bajnoki találkozókra is sokan eljöttek, például a Sapientia elleni meccseken is a lelátóknak több mint a fele megtelt.