Pál István Szalonna: ha a focisták táncolnának, új cseleket tanulnának

„Papnak szántak, focista akartam lenni, zenész lettem” – vázolta mosolyogva pályaválasztásának kanyarjait Pál István Szalonna, akivel tusványosi előadása után beszélgettünk a sport és a zene összefonódásairól.

Mint mondta, már gyerekként is közösségi embernek számított. „Nem véletlenül az egész családom azt szerette volna, hogy református pap legyek, de miután többet jártam szalonnázgatni a debreceni püspöki hivatalba, mint a többi órára, mondták, hogy »Fiam, te ezt ne erőltesd!«” – idézte fel derűsen a kezdeteket.

A sport szeretete már gyerekkorában megjelent, és sokáig a futballé volt a főszerep. „Egész életemben futballista akartam lenni, a hegedűt abszolút nem kívántam, és gyakorolni sem akartam.

– magyarázta, majd hozzátette, a sport iránti szenvedélye a mai napig tart.

Pál István Szalonna nemcsak a zenéről, hanem a sport iránti szenvedélyéről is mesélt
Fotó: Orbán László

Az elmúlt években életmódváltásra is sor került, amely újra közelebb hozta a mozgáshoz. „Két évvel ezelőtt azt mondtam, na jó, elég volt a szalonna-imidzsből, inkább tepertő-imidzsre váltok, és a sportnak köszönhetően ledobtam 34 kilót” – mesélte nevetve, hozzátéve: ma ismét úgy focizik, mint gimnazista korában.

A Sportteraszos meghívás hátterében régi barátság áll. „Szőllősy Gyurival, a Nemzeti Sport főszerkesztőjével nagyon jóban vagyunk, a Real Madrid iránti szeretetünk is összeköt. Ismeri a kötődésemet a sporthoz, ezért gondolta, hogy meghív erre a beszélgetésre” – árulta el.

Fotó: Orbán László

A zene és a sport közötti kapcsolatról szenvedélyesen beszélt, hangsúlyozva a közös jellemzőket. „Egészen biztosan van összefüggés, mert mindkettő következetes munkát igényel.

– fejtette ki.

A gyakorlati példák terén is talált érdekes párhuzamot. „Aki ügyes a zenében, az általában ügyes a sportban is. A szellemi sportoktól a technikai sportokig – én legalábbis ezt látom” – tette hozzá. Egy korábbi élményét idézve különleges párhuzamot vont a néptánc és a futball között. „Egyszer láttam táncolni a brazil fociválogatottat. A saját hagyományos táncaikat úgy járták – volt egy mulatság, amit mutattak a tévében –, hogy szó szerint úsztak a homokon” – mesélte, majd egy régi vágyát is megosztotta.

„Régóta foglalkoztat, hogy ha megtaníthatnánk néptáncolni a focistáinkat, olyan cseleket tudnának alkalmazni, olyan lépéseket levezetni, amelyek a mi tánckultúránkból erednek.

– véli Szalonna. Szerinte a néptánc ritmikája és mozgásvilága inspiráló forrás lehet a sportolók számára is.

Fotó: Orbán László

A testtudatosság fontosságát sem hagyta szó nélkül, kiemelve a zenészek fizikai terhelését. „Ha valaki kipróbálja a hegedű tartását – csak úgy álljon 5–6 órát, ne csináljon semmit, csak tartsa –, akkor megérti, milyen fizikai igénybevételről van szó. Ezért járok edzésre, hogy karban tartsam magam” – magyarázta.

„Ép testben ép lélek – amit a muzsikusoknak is komolyan kell venniük” – tette hozzá zárásként.