
Több száz érdeklődő előtt tartottak olimpiai ünnepséget pénteken este Csíkszeredában, ahol elsőként Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere köszöntötte az Olimpikonok Emlékműhöz összegyűlteket.
„Van valami varázslat az olimpiákban, valami megmagyarázhatatlan. Olyan emberek is televízió elé ülnek, hogy csodálják a megnyitót, majd szurkoljanak az egyes versenyszámokon, akik egyébként a más ilyen jellegű eseményeket nem követik sem a képernyőkön sem élőben. Mi ez a varázslat? Nem tudom. Egy biztos, az, hogy önök eljöttek, hogy együtt meggyújtsuk a jelképes olimpiai lángot arról tesz tanúságot, hogy önök is érzik, Tokióban elkezdődik valami rendkívüli dolog.
Ki ne szeretné túlszárnyalni elért eredményeit akár a munkában, akár a tanulásban vagy bármilyen egyéb tevékenységi területen? Ez a jelszó az embernek pontosan azt a szándékát és törekvését fejezi ki, hogy minden téren fejlessze képességeit, hozza ki magából a legtöbbet. Mindez, természetesen sem a sportban sem az életben nem jelenti azt, hogy mindig győztesként fejezzük be a küzdelmet. De lelki elégtétel tölthet el, ha tisztességesen, becsületesen küzdöttünk, és mindent megtettünk a siker érdekében.

Kötelez arra, hogy támogassuk a versenysportot, hogy fejlesszük az ahhoz szükséges infrastruktúrát. És kötelez arra is, hogy támogassuk a tömegsportot és a gyermekek sportolási lehetőségeit. A sport nem csak mozgás, hanem értéket teremt, jellemet formál, szellemet erősít” – mondta többek között Korodi.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzultusa részéről Mile Balázs konzul mondott ünnepi beszédet, felidézve, hogy
Székelyföld, egy képzeletbeli 100 km-es sugarú terület hat olimpiai és egy paralimpiai bajnokot adott:
Keresztes Lajos és Lőrincz Márton birkózásban, Hazai Kálmán és Molnár Endre vízilabdában, Szabó Katalin és Marius Urzică tornában, Novák Károly Eduárd pedig kerékpársportban állhatott az olimpiai dobogó legmagasabb fokára.
Borbáth István Ágoston, az Olimpikonok Emlékmű megálmodója és kivitelezője többek között az olimpiai eszméről beszélt, arról, hogy minden sportoló álma az kell legyen, hogy kijusson az olimpiára.
A folytatásban Günther Ottó műsorvezető elszavalta a Devecseri Gábor fordításában megjelent, Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz című versét, majd ünnepélyes zászlófelvonás és lángmeggyújtás tette ünnepélyesebbé a megemlékezést. Volt szimbolikus eskütétel is, ezt Erőss Hanna, a VSK Csíkszereda úszója olvasta fel. Zárásként a három olimpián (2008, 2012 és 2016) induló Trandafir Norbert úszó tartott élménybeszámolót, válaszolt a feltett kérdésekre.

A csíkszeredai megemlékezésen számos, többségében téli ötkarikás játékokon részt vevő székelyföldi olimpikon volt jelen, a tömegben felfedeztük Miklós Edit, Bónis Annamária és Balázs Zsolt alpesi sízőt, Hodos László bobost, Gál Sándor jégkorongozót, az edzőként a romániai biatlonválogatottat hat olimpián irányító Márton Simont, de a nézők között volt a csíkszéki születésű, az 1988-as téli olimpián, Calgaryban sífutásban Spanyolországot képviselő Abos Piroska is.
A magyarországi politikai fordulat hírére a Sepsi OSK és FK Csíkszereda vezetői tiszta vizet öntöttek a pohárba klubjaik jövőjét illetően. A klubvezetők a stabilitásra hivatkozva igyekeznek megnyugtatni a szurkolókat.
Továbbra is rendkívül kiélezett a jégkorong Erste Liga döntője, a harmadik mérkőzésen is hosszabbításra volt a szükség a Gyergyói Hoki Klub és a Brassói Corona között. A fordulatos csatából a címvédő jött ki győztesen és átvette a vezetést összesítésben.
Közzétette a levélszavazatok pártonkénti megoszlását a Nemzeti Választási Iroda: a magyar országgyűlési választáson összesen 256 233 érvényes levélszavazatot adtak le.
Kedden reggel pontban kilenc órakor megérkezett a végrehajtó a nagyváradi premontrei templomhoz, ahol a Fejes Rudolf Anzelm apáttal szolidarizáló hívek fogadták. Ez sem akadályozta meg abban, hogy mise közben, csendőrök kíséretében behatoljon a templomba.
Meg kell várni, hogy mi a viszonya az új magyar kormánynak a határon túli magyarokhoz, milyen nemzetpolitikája van, nekünk ahhoz kell viszonyulnunk – jelentette ki a Krónikának Kelemen Hunor.
Az áldozatszerepet felnagyító narratíva elfedi azt a tényt, hogy a román társadalom nem monokróm jobbágytömeg volt, hanem egy dinamikusan rétegződő, felemelkedő közösség. MCC történész-kerekasztal 5.0.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!