Kovács „Kokó” István: „a legjobbkor hagytam abba”

Szerdán délután a Buzánszky Jenő sportteraszon Kovács „Kokó” István és S. Tóth János beszélgetett a korábbi profi sportoló karrierjéről. Kezdésként az 1992-es olimpiáról beszélt, ami a legelső ilyen szintű kihívás volt az életében, ráadásul toronymagasan aranyérem-esélyesként érkezett, és „csak” a bronzérem jött össze neki.

„Ez volt életem első olimpiája és hatalmas nyomot hagyott bennem, határozottan kijelenthetem, hogy mérföldkőnek számít. Azt tudni kell, hogy amikor én belecsöppentem az ökölvívás világába, 1988-ban Magyarország ebben a sportágban éppen nem volt jelen az ötkarikás játékokon. Junior Európa-bajnokként vágtam neki az eseménynek, ráadásul 31 veretlen nemzetközi meccs is a hátam mögött volt, így magabiztos voltam.

– mondta el a sportteraszon Kovács István.

Ezt követően arról beszélt, hogy négy évvel később már ráérzett, hogy mi lehet a megoldás egy ilyen helyzetre és sokkal másképp teljesített az atlantai olimpián.

„1996-ban már másképp vágtam neki ennek az eseménynek. Tudni kell, hogy ekkor én már nyertem világbajnoki címet, ezért volt egy olyan gondolatmenetem, mintha nem is olimpián lennék, hanem egy újabb vébén.

– fejtette ki az egykori profi sportoló.

Hozzátette azt is, hogy ezt tanácsként is megfogadhatják a mostani kevesebb tapasztalattal rendelkező sportolók, akik készülnek Párizsba az ötkarikás játékokra.

„Nem számít, hogy hol rendezik az adott viadalt, nem számít milyen időjárás van, nem számít ki a szponzor, nem szabad számítson semmi. Ugyanakkora a pálya, ugyanakkora a ring, minden ugyanúgy van, mint amikor otthon gyakoroltuk.

– hangsúlyozta Kovács.

Ezt követően kitért az egykori játékstílusára is, amit azóta is nagyon sokat emlegetnek. „Az én ökölvívásom arra alapult, hogy minél többször találjam az ellenfelet anélkül, hogy ütéseket kapnék. Sokkal inkább értékelhető egy ilyen győzelem, mint amikor egész meccsen üti egymást a két fél és végül nem lehet biztosra tudni, hogy ki volt a jobb.

Összességében kijelenthetem, hogy egyetlen olyan vereséget sem szenvedtem el, amikor az ellenfelem sokkal jobb lett volna a ringben ellenem, mint én” – jelentette ki az olimpiai bajnok ökölvívó.

Karrierje kapcsán azt is felvázolta, hogy miképpen került be ő a magyar köztudatba, annak ellenére, hogy Németországban írta alá a profi szerződését.

„1996 végén állapodtam meg, ennek köszönhetően láttam az első profi gálámat. Örültem, hogy kiköltözök Hamburgba, de bántam hogy ebből a magyar emberek semmit sem fognak látni. Húszezer márkáért megvettük a közvetítési jogokat a saját mérkőzéseimre, amiket december 13-án és 20-án rendeztek. Először az MTVA-val beszéltünk, majd a TV2-vel, azonban egyiket sem érdekelte igazán, nem láttak benne fantáziát. Végül az RTL-hez mentünk, ahol már ismertek engem, ők is szerették a profi ökölvívást. Az első meccsemet megnézték 800 ezren, majd a másodikat több mint egy millióan” – emlékezett vissza Kovács István.

Karrierje után rendkívül aktív maradt a sportéletben, több egyesületnek és mozgalomnak az elnöke, illetve nemzetközileg is részt vesz a sportdiplomáciában. „Karrierem során egyszer sem jött el az a pillanat, ami hatalmas áttörést jelentett volna, sosem válhattam igazán világsztárra. Természetesen Magyarországon ismertek voltunk, vagyunk, viszont a jelenlegi sportolók közül is talán Szoboszlai Dominik az, akit ismer az egész világ. Amikor én profi pályafutásom során megnyertem a világbajnokságot, nagyon elégedett voltam.

A címvédésére a felkészülés már nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ezért már nem volt akkora motivációm. Nem éreztem azt, hogy szeretnék ismét a legmagasabb szintre kerülni, nem akartam annyi áldozatot hozni.

320 meccsemből mindössze 16-ot vesztettem el, szerintem ez abszolút vállalható. Kellett is ennyi elbukott mérkőzés, hogy a földön tartson ” – mondta el őszintén véleményét a legendás egykori olimpiai bajnok.