Tokiói olimpia: botrányok árnyékában

Erre tett rá még egy lapáttal az egyéves halasztás, a költségek megháromszorozódása, egyes szponzorok vesztesége, a jegybevételek a várt 815 millió dollárról a nullára zuhanása, no meg a vírusjárvány, a napi megbetegedések száma ugyanis Japánban rohamosan növekőben van.

Nem csoda, hogy a pontos, precíz, egészségükre kimondottan kényes japánok legszívesebben lefújták volna a rendezést.

Mint ahogy az sem, hogy néhány héttel ezelőtt kimerültségre hivatkozva kórházba került Koike Juriko, Tokió kormányzója, akit az országot sújtó vírushelyzet és játékokkal kapcsolatos feladatok merítettek ki. Őt megelőzően különben metró elé vetette magát a Japán Olimpiai Bizottság egyik vezető tisztségviselője, Morija Jaszusi.

Az sem tett jót az olimpiának, hogy néhány nagyágyú bejelentette: kimerültségre, fáradtságra vagy sérülésre (kérdés nyilván, hogy ez mennyire valós) hivatkozva nem vesz részt a megmérettetéseken.

Kimondott botrányt jelentett a kezdés előtt néhány nappal történt erőszak is. A japán rendőrség múlt héten letartóztatta Davronbek Rahmatullayevet, aki az ötkarikás játékok szervezésén dolgozott részmunkaidőben. A 30 éves üzbég férfi egy húszas éveiben járó (szintén a szervezésben munkálkodó) diáklányt erőszakolt meg a Japán Nemzeti Stadionban az ötkarikás játékok záróceremóniájának próbáját követően.

Fokozta az indulatokat, hogy jó néhány versenyzőt máris hazaküldtek Japánból – valószínűleg doppinggyanú merült fel velük szemben.

Egyesek tisztázták magukat, mások még pereskednek – ám a versenyek lassan már kezdődnek is, így nincs sok idő a teszetoszaságra. Egy biztos, pozitív lett Jamie Kermond ausztrál díjugrató doppingtesztje, ezért őt felfüggesztették. Amúgy nem ez volt az első doppingügy a megnyitó előtti napokban. Néhány nappal korábban Alekszandr Kudasev és Veronika Andrusenko orosz úszók versenyengedélyét is felfüggesztették a felkészülés alatti szabálysértésre utaló (moszkvai laboratóriumokból származó) bizonyítékokra hivatkozva. Hasonlóan járt Fernanado Reis brazil súlyemelő is, akinek még a múlt hónapban találtak növekedési hormont a mintájában (ne feledjük, korábban az egész román súlyemelőküldöttségtől is megvonták az olimpiai részvétel jogát).

S ha már a súlyemelőknél tartunk: az egyik szudáni versenyző megszökött az olimpiai faluból, mert úgy gondolta, hazájához képest olyan jó élet van Japánban, hogy ő haza sem utazik Afrikába. A renitens sportolót szállodájától 170 km-re fogták el a rendőrök. Arra valószínűleg nem gondolt, hogy tagbaszakadt feketeként nehezen tudott volna észrevétlen maradni az alacsony növésű japánok között.

A botrányokat tetézte a tegnapi incidens is, amikor napvilágra került egy felvétel, amelyen 23 évvel ezelőtt Kobajasi Kentaró, a mai nyitóünnepség igazgatója egy komédiaesten a holokauszttal viccelődött. A válasz nem késett: Hasimoto Szejko szervezőbizottsági elnök azonnal menesztette a „vicces” igazgatót.

Nem könnyíti meg a helyzetet nyilván az sem, hogy Tokióban egészségügyi vészhelyzetet hirdettek meg az olimpia idejére, hogy a nézőket kitiltották az eseményekről, hogy az olimpiai faluban egyre-másra találnak koronavírusos sportolókat, hogy a csapatok amúgy is „buborékban” járnak-kelnek, egymással nem érintkezhetnek. S akkor nem beszéltünk a helyi kulináris szokásokról, jó néhány sportoló ugyanis nincs hozzászokva a keleti konyha különlegességeihez (éppen ezért az amerikai küldöttség több tonna élelmiszert hozott magával az Egyesült Államokból).

Az előjelek tehát nem igazán biztatóak. Kérdés, hogy ilyen körülmények között milyen lesz az olimpia.

Mint ahogy az is, hogy a sok halasztás és kevés edzéslehetőség mellett a sportolók hogyan készültek fel fizikailag a versenyekre, és mentálisan hogyan tudják magukat túltenni azon, hogy kongó csarnokokban, üres lelátók előtt kell versenyezniük – az olimpiák történetében először. Remélhetőleg a baljós jelek, a sok nehézség és a nézők hiányának ellenére jó olimpiát fogunk tudni nézni itthonról a tévé előtt ülve és szurkolva. A kérdésekre csupán augusztus 8-án tudunk majd válaszolni, amikor az olimpiai láng kialszik.