Miért is adnám fel? – Szöllősi-Zácsik Szandra

– A székelyföldi edzőtábor végén hogyan tekint vissza ezekre a napokra?

– Nagyon jól, mivel nagyon jól éreztük magunkat. Én már jártam 2006-ban itt a Fradival, tudtam, hogy mi vár itt ránk. A fogadtatás már nagyszerű volt a reptéren. Virággal vártak! Mikor nem esik jól egy nőnek a virág? Mindenki imádott, szeretett bennünket, tökéletes volt!

– Érdekes és kalandos pályafutása volt és van, néhány év után most visszatér a Ferencvárosba. Komáromban született, nevelkedett, és nagyon-nagyon fiatalon Vácra került. Milyen volt az a váltás tizennégy évesen?

– Az a váltás nagyon kemény volt. Tizennégy éves általános iskolás voltam, amikor apukám megkérdezte tőlem, hogy mit szeretnék, kézilabdázni vagy dolgozni. Mondtam, kézilabdázni szeretnék, azt, amit imádok. Úgy gondolom, hogy még ez a döntés könnyű volt, de amikor eljöttem, az a pillanat nagyon nehéz volt. Hogy pakolj össze, ülj be a kocsiba, és a szüleid elvisznek egy másik városba, és ott hagynak. Az első évben nagyon sokat sírtam, hiszen teljesen új közeg és ismeretlen emberek voltak ott. Egy profi klubhoz kerültem, de még kislányként. Nem tudom, hogyan éltem túl, de most is emlékszem, hogy borzasztóan sokat sírtam. A második évben aztán már lettek barátnőim, felkerültem a felnőtt csapatba, és akkor már sokkal jobban éreztem magam. Kezdtem kibontakozni, és utána jött a Fraditól a megkeresés – nyilván ez mind olyan plusz pozitív dolog, amitől már sokkal könnyebb volt arra gondolni, hogy én elszakadtam az otthonomtól.

– A Fradi után a Krim Ljubljana következett, no meg voltak nehéz periódusai is. Fel is adhatta volna többször, mert sérülések is hátráltattak, de mégsem tette ezt.

– Tényleg volt olyan pillanat az életemben, amikor azt mondtam, hogy feladom, vége van a pályafutásomnak. De hála istennek nagyon kevés ideig tartottak ezek a pillanatok vagy ezek a gondolatok, amelyek átfutottak az agyamon. Utána meg azt mondtam, miért is adnám fel. Fiatal sportoló vagyok, és akkor mi van, ha jött egy sérülés. Túl leszek rajta, megcsinálom, és tényleg a szó szoros értelmében kirángattam magam belőle. Három vállműtét azért nagyon kemény dolog, az emberek már a második után azt mondták, hogy készülj fel, nem fogsz tudni kézilabdázni. Nagyon sok ilyet hallottam, de úgy voltam vele, hogy megpróbálom, mert nincs veszítenivalóm. Aztán úgy voltam a második műtét után, hogy miért is mondták azt nekem az emberek. Rendbejöttem, aztán amikor jött a harmadik műtét, még akkor is úgy voltam, hogy megpróbálom megint, és hál' istennek megint sikerült! Nagyon-nagyon bízom benne, hogy több ilyen mélypontom nem lesz! A második szülés után elkezdtem magamat újraépíteni, és nagyon bízom benne, hogy az még fölfele fog menni és visszafele már nem.

– Az MTK-ból játszotta vissza magát a válogatottba, ami elég nagy szó, mert a válogatott gerincét a Ferencváros, illetve a Siófok és a Debrecen adják. De mondjuk nem lehetett könnyű az MTK-ban a Fradi ellen játszania...

– Két évvel ezelőtt, a szülés után álltam vissza az MTK-ba. Voltak kitűzött céljaim: egy kisebb, egy nagyobb és egy még nagyobb. A kisebb az volt, hogy az MTK-ban legyek húzóember, építsem magam vissza és érjünk el egy jó eredményt. Ez sikerült. A második az volt, hogy vissza szeretnénk kerülni a válogatottba. Tudtam jól, hogy a válogatottba úgy fogok tudni visszakerülni, ha hozok egy bizonyos szintet, ami alá nem megyek, és egyszer csak megkaptam a behívót... És volt egy következő célom, az, hogy vissza szeretnék kerülni a Fradiba! Nekem nagyon hiányzott az a közeg: a játékosok, a barátnők, a szurkolók, a Bajnokok Ligája, minden együtt! Én még éreztem és érzek magamban annyit, hogy igenis helyt tudok állni, tudok segíteni a csapaton – ez volt a kitűzött célom, amit nagyon nem hangoztattam... Aztán tavaly az Európa-bajnokság előtt megkeresett a Ferencváros, hogy mi lenne, ha. És akkor egyből boldog voltam, minden rendben volt, mert úgy néz ki, hogy a kitűzött célok megvannak. Nagyon nagy köszönettel tartozom az MTK-nak és az ottani edzőmnek, Vovának (Vlagyimir Golovin, az MTK női kézilabdacsapatának vezetőedzője – szerk. megj.), hiszen nagyon sokat segítettek nekem, mert nagyon mélyről jöttem vissza.

– Nagyon nehéz csoportba került Magyarország.

– Nem lesz egyszerű, így van, de úgy gondolom, hogy ha ebből a csoportból továbbjutottunk, akkor a keresztágon már könnyebb lesz. Ha ezeket a csapatokat meg tudjuk verni, akkor... Jó, nem mindegyiket, mert nyilván lesz olyan mérkőzés, ami nem fog sikerülni, de ha innen továbbjutunk, akkor már lesznek könnyebb meccseink.

– Amikor lejár az olimpia, jön az előszezon a Fradival, majd a bajnokság, a BL. Ön lesz az egyik húzóember a régi-új csapatában?

– Én nagyon bízom benne, hogy igen, mindent meg fogok tenni azért, hogy nagyon sokat tudjak segíteni a csapatnak. A következő célom az, hogy végre a Fradinak meglegyen a Final Four. Ez többéves álma minden fradistának. Ahogy hazajövünk az olimpiáról, nagyon hamar kezdődik a bajnokság és a BL: visszaállunk, akklimatizálódunk, és már megyünk is tovább!