Kialudt a láng, Grazie, Italia!
Hatalmas sikereket, óriási bukásokat, örömkönnyeket, bánattól, kudarctól, csalódástól hóba dugott fejeket, eltakart arcokat. A 2900 sportoló közül csak 16 sportág 116 szakági képviselője örülhetett az érmeknek. Igaz csapatsportokban – jégkorong, curling, váltók – többüknek is a nyakába akasztották a medálokat, de a többiek „üres” kézzel mehettek haza.
Azért tettem idézőjelbe, mert mindenki, még a teljesítményük miatt csalódott sportolók is valamit magukkal vihettek Milánó, Cortina d’Ampezzo, Bormio, Antholz/Anterselva, Predazzo, Livigno, Teseroból. A sport ünnepét, az olaszok vendégszeretetét, a játékok ünnepét.
Az eddigi legtisztább világversenyen jártam, és itt nem – csak a köztisztaságra gondoltam, hanem a szervezésre, szurkolásra, bulikra, sportemberi magasságokra.
A középpontban természetesen maguk a sportolók álltak, de maguk a nézők is együtt élhettek az ötkarikával. A játékok részeseivé váltak, a legtöbb helyen alig pár méter választotta el őket a hőseiktől, a kiválóan teljesítő sportolóktól, edzőktől.
A hangulat, mely végig belengte a 25. téli olimpiát mindenhol a legmagasabb pontokat érintette. A versenyek után együtt ünnepelt a győztes a „legyőzöttel”, a szülő a gyerekével, az európai szurkoló az amerikaival és az ázsiaival, vagy éppen afrikaival vagy óceániaival. A szó legnemesebb értelmében minendi jött, látott és győzött. Ki éremmel, ki tapasztalattal térhetett haza.
Voltak abszolút sztárok, mint a 6-ból 6 aranyat bezsebelő norvég sífutó, Johannes Høsflot Klæbo, aki immár 11 olimpiai aranynál jár,
vagy az amerikai alpesi síző Michaela Shiffrin, vagy az első alkalommal megszervezett 50 km-es női sífutás olimpiai aranyérmese, a svéd Ebba Andersson, aki nagyot bukott a csapatversenyben, emiatt szállt el a svédek aranyérme.
Három-három aranyéremmel zárta a játékokat a francia Julia Simon, és Quentin Fillot Maillet sílövő, előbbi egy ezüstöt, utóbbi egy bronzot is hozzátett a gyűjteményéhez. Fillon Maillet-hez hasonló gyűjteménnyel zárt a holland rövidpályás gyorskorcsolyázó Jens van T’Wout és „csak” három legfényesebb medál jutott a svájci alpesi sízőnek, Franjo von Allmennnek valamint a norvég Jens Luraas Oftebronak északi összetettben (síugrás+sífutás).
Mindössze egy érmet szerzett a brazil színekben indult Lucas Pinheiro Braathen, de micsoda érmet! Óriásműlesiklásban első lett, nemcsak Brazília, hanem az egész dél-amerikai kontinens első téli olimpiai aranyérmét szerezve!
Talán a legcsalódottab az egész olimpián a norvég Sturla Holm Lagreid lehetett, aki sílövészetben ötször is felállhatott a dobogóra, de ezek közül egyszer sem annak legtetejére: 3 ezüst és 2 bronzéremmel fejezte be a megméretést.
De ott voltak az olaszok is: a súlyos térdsérüléséből felépült és 2 aranyat szerző olasz Frederica Brignone alpesi síző, a szintén két arannyal záró Francesca Lollobrigida gyorskorcsolyázó, vagy Arianna Fontana rövidpályás gyorskorcsolyázó, aki 14. érmét nyerte Milánóban, 1 arany és két ezüst leosztásban és aki sorozatban hatodik olimpiáján is nyert érmet, ami egyedülálló a nők körében.
Arianna Fontanaval valószínű már nem találkozunk a 2030-as olimpián, mint ahogy több nagy sztár nevével sem, például a németek bobosával, Johannes Lochnerrel sem, aki két olimpiai bajnoki címmel búcsúzott a sportágától. De ott vannak az idősebb korosztályhoz tartozó NHL-es jégkorongozók, mint például a 38 esztendős Sidney Crosby, aki a csehek elleni negyeddöntőben elszenvedett sérülés miatt már nem tudott segíteni csapatán sem az elődöntőben, sem a hosszabbításban az amerikaiak ellen elveszített döntőben. A lista jóval hosszabb, hiszen szinte minden sportágban találhatunk olyan neveket, akiket valószínű már nem láthatunk sportolókként az ötkarikás játékokon.
És még ott vannak a legnagyobb csalódások: Lindsey Vonn és Ilja Malinyin, mindkettő saját sportága legnagyobb esélyese volt.
Vonn azonban már az olimpia előtt egy héttel megsérült, keresztszalag szakadást szenvedett, de mégis vállalta az indulást – más kérdés, hogy sokan feszegették, vajon ez volt-e a leglogikusabb lépése? A lesiklás világkupa listavezetője azonban nem emiatt a sérülés miatt esett el a versenyén, hanem nagy igyekezetében a karja beleakadt egy kapuba és a bukása következtében nagyon súlyos lábtörést szenvedett. Azóta már haza került Amerikába, a hatodik műtétjén is túl van.
A szintén amerikai színekben versenyző műkorcsolyázó abszolút favoritként érkezett Milánóba, megnyerte a csapatversenyt és a rövidprogramja után több, mint 5 ponttal vezetett a japán Kagiyama előtt. Aztán a kűrben jött a dráma, nem tudta elviselni a terhet, elesett és csak a 15. pontszámot kapta, amivel végül a nyolcadik helyen zárt. A győztes pedig az ötödikről előrelépett kazah népi hős Mikhail Shajdorov lett.
Ami bennünket illet
A magyar küldöttségnek megszakadt az éremsorozata, Pjongcsang és Peking után egyetlen sportoló sem tudta meglépni ezt a szintet, bár a műkorcsolyázóknál a Pavlova Maria, Szviatcsenko Alekszej páros talán megérdemelte volna a bronzérmet, de negyedikként zárt.
Rajtuk kívül a gyorskorcsolyázókban reménykedtünk, Kim Min-Szeok nagypályán 1500 méteren elért hetedik helye, illetve a rövidpályás férfi váltó B döntős szereplése és összesítettben 8. helye volt még említésre méltó. A többiek jöttek, láttak és megküzdöttek a helyezéseikért.
A román küldöttség legjobb eredménye a férfi kettes bobhoz köthető, Mihai Tentea egészen a szenzációs ötödik helyig kormányozta csúszó eszközét és Iordache Georget, azonban négyesben már csak a 17. hely jutott nekik.
Női kettes szánkóban egy 9. hely 11-ből, csapatváltóban 9. a 9-ből – szám szerint ezek voltak még a jobbacska eredmények, de Julia Sauter műkorcsolyázó 17. helye talán többet ér... A Németországban született sportoló 9 román bajnoki címet és egy ezüstöt nyert pályafutása során, a román állampolgárságot tavaly októberben kapta meg. Élete első és talán utolsó olimpiáján a rövid program után a 16. helyen állt, így bemutathatta a kűrjét, ahol egy helyet visszacsúszva a 17. lett. Ami talán a legfontosabb, őrajta látszott szinte a legjobban, hogy minden pillanatát élvezi az olimpiának, bár nem volt a legerősebb a gyakorlata, de azért azt becsülettel, tiszta szívből bemutatta és tudott örülni a kapott pontszámainak. Miatta sokan fognak még elkezdeni „műkorizni”.
És akik tényleg a mieink
Talán velük kellett volna kezdenem, de biztos vagyok benne, hogy nem haragudnak meg. Mandel Kata, Bartalis Henrietta, Kinda Géza és Reisz Zoltán.
A mi kis székely csapatunk, akik feltették Romániát az olimpiai snowboard térképére.
A fiatal hódeszkásaink szenzációt keltettek azzal, hogy bejutottak az olimpiai 32-es listára. Egy olyan sportágban, ahol Kinda Géza révén már volt egy pályanyitónk, de ő amolyan nem hivatalos versenyzőként volt jelen 2018-ban Pjongcsangban.
Az ő és a Reisz Zoltán szakértelmének köszönhetően a két székely „csaj” megmutathatta magát ország-világ előtt.
Számomra az olimpia legkedvesebb pillanata az volt, amikor Kata megkérte az M4 Sport riportereit, hogy megvárhassa Heni ereszkedését és nem csak végig szurkolta a csúszását, hanem egy hatalmas öleléssel várta az interjús vegyes zónában.
Péntek volt és 13-a, Kata a 24., Heni a 31. helyen végeztek, de örömük sokkal nagyobb volt a helyezésüknél.
Mindkettejük családja együtt ünnepelt, közösen örültünk a lányok sikerének, hiszen mindenképpen ez még csak a kezdet.
A maguk 19, illetve 21 évükkel még legalább két olimpia benne van a lábukban. Csak kitartás, sok-sok munka és támogatás szükséges. A szaktudás már adott, a tapasztalat pedig csak gyűl.
Mielőtt a milánói-cortinai olimpiai láng füstje teljesen elszállna, hadd említsük meg Szőcs Emőke és Imre Emil nevét is. Előbbi egy kis csíki faluból a Nemzetközi Biatlon Szövetség egyik versenyfelügyelője lett, ő vigyázott a vaxolás tisztaságára, míg utóbbi a nagypályás magyar Kim Min Szeok illetve a kazahsztáni rövidpályás csapat korcsolyáiért felelő szakemberként volt jelen az ötkarikás játékokon.
Büszkeségünk határtalan, mint ahogy az olimpiai eszme is: gyorsabban, magasabbra, erősebben – együtt.
Összejött a román–magyar meccs a női kézilabda Eurokupán
Egy jó első félidőt követően csak négy gólt lőttek a másodikban a románok a dánoknak a bukaresti női kézilabda Eurokupa elődöntőjében. A bronzmeccsen így a magyarokkal csapnak össze.
Kiviselték magukat a román ultrák, újabb büntetés érkezhet
A svédek szerint jelentős károkat okoztak a román szurkolók a Strawberry Arena vendégszektorában a Nemzetek Ligája-mérkőzésen. A történtek miatt rendőrségi feljelentés készül, az eset pedig az UEFA fegyelmi bizottsága elé is kerülhet.
Egyedül ő nem énekelte a román himnuszt a válogatottból, hamar magyarázatot talált rá a sajtó
Nem énekelte Románia himnuszát a labdarúgó-válogatott egyik kezdő játékosa a péntek esti Svédország–Románia mérkőzés előtt. A román sajtó utánajárt, mi lehet a háttérben.
Dési só váltja fel a parajdit a magyar piacon
Lassan eltűnik a magyar üzletekből a valódi parajdi só: a 2025-ös bányakatasztrófa előtt kitermelt készletek a gyártóknál lényegében elfogytak, és már a kereskedőknél is egyre kevesebb maradt. A kieső mennyiséget részben dési sóval pótolják.
Amerikai lapinformációk szerint a Trump-adminisztrációnak is szerepe lehetett a Bolojan-kormány bukásában
Egy márciusi athéni vacsorán Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok görögországi nagykövete a The Wall Street Journal értesülése szerint a román kormány várható bukására utalva azt mondta: „Bármelyik országgal megtehetjük ezt, amellyel csak akarjuk.”
Olguța, Boc, Băsescu, az idegengyűlölet és a 2000 éve tartó 108 év
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
