„Intenzív mérkőzés volt. Dicséret jár a játékosoknak a befektetett energiáért, az igyekezetükért, hogy megpróbáltak felülmúlni egy olyan ellenfelet, amely jelenleg erőnlétileg nálunk előrébb tart, és előnyben részesíti a támadójátékot. Az első félidőben gondjaink voltak emiatt, de aztán a másodikban rendeztük a sorainkat, és többször eljutottunk a kapuig” – közölte Leo Grozavu.
A szakvezető rámutatott, százhúsz percet játszottak, nagy erőfeszítéseket tettek, elégedett azzal, ahogyan a játékosok végig küzdöttek, nem tehet szemrehányást nekik, a tizenegyeseknél pedig nem voltak eléggé pontosak.
Leo Grozavu szerint amennyiben a rendelkezésükre állt volna több meghatározó játékos, máshogyan is végződhetett volna a mérkőzés. „Eléggé nehéz 15-16 labdarúgóval kiállni a találkozókra, hiszen háromnaponta játszunk, összegyűl a fáradtság. Nem lesz könnyű meccsünk a Mioveni ellen sem (a Sepsi OSK hétfőn 18.30-tól fogadja az újoncot az 1. Liga 3. fordulójában, szerk. megj.), de bizakodó vagyok, hogy addig néhány játékos felépül. A bajnokság hosszú, van időnk, hogy helyre tegyük a dolgokat, de ez a mérkőzés nagyon közel van, és nagy figyelemmel kell kezeljük” – zárta a Sepsi OSK vezetőedzője.
Tovább tart az ünneplés a Sepsi OSK-nál, amely szombaton matematikailag is kiharcolta a visszajutást a Szuperligába. A sorsdöntő összecsapást követően a háromszékiek saját nevelésű játékosa, Batzula Hunor, valamint a gólgyáros, Ignacio Heras is értékelt.
A Sepsi OSK feljutásától hangos a magyar és a román sportsajtó, a híradások középpontjában a klub közismert elnöke, Diószegi László áll, aki nem tudta palástolni abbéli örömét, hogy másodszor is sikerült kiharcolni az élvonalbeli tagságot.
A fejlesztési minisztérium 2024-es kimutatása szerint Székelyföldön Borszék áll a legjobban a szegénységi index alapján, miközben több településen jóval nehezebbek a mindennapok. Az interaktív térkép a jelentős különbségeket is láthatóvá teszi.
Legalább egy hónapot tartó útfelújítási munkálatok kezdődtek az A1-es dél-erdélyi autópálya „medvealagutas” szakasza híján terelőútként használt országúton, ami rendszerint óriási dugókat okoz az amúgy is túlterhelt, szerpentines aszfaltcsíkon.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!