– Hát tudd meg, ez a fajta katari vb nem hoz engem lázba – mondta rezignáltan, mint aki valóban nem néz semmilyen mérkőzést. Elgondolkodtam, valóban van abban valami, amit mond. A közelmúltban az egyik ismerősöm állt elő azzal,
hogy ez a téli rendezés nem az igazi.
Nincs meg az emberben az a fíling, érzés, mint egy nyári vb alkalmával, amikor az emberek kiülnek a kocsmák, sörözők teraszaira, s a nagy kivetítők előtt egy-egy hideg sör kíséretében együtt szorítanak a kedvenceiknek.
Különben már az egész arábiai szervezés egy abszurditás volt: mindenki tudta, hogy miként kapta meg Katar a házigazda szerepét. Hiába mondta nemrég az egykori FIFA-elnök, hogy talán mégsem volt jó döntés Katarnak adni a szervezés jogát. Felháborító az is, hogy miközben évek alatt néha-néha megjelent a világsajtóban egy-egy cikk arról, hogy a sivatagban építendő stadionok építése közben ezrek halnak-haltak meg, a vendégmunkások halálért csupán néhány hete kezdtek egyesek „aggódni”.
És hogy a közvéleményt megnyugtassák, a katari illetékesek bejelentették: nem is igaz a 4–5 ezer halott, „csupán” négyszáz–ötszáz külföldi lelte halálát a munkálatok közben. Megdöbbentő adat az is, hogy miközben az elmúlt 25–30 évben egy-egy világbajnokság megrendezésére 2–11 milliárd dollárt költöttek, addig a katari vb több mint 220 milliárd dollárba került.
Többe, mint az utóbbi 30 év összes futball világbajnoksága együttvéve.
És mit fognak kezdeni a sok felhúzott stadionnal? – kérdezhetnénk, de hát ez már nem a mi dolgunk. Érthetetlen az is, hogy az elviselhető 26–28 C fokos meleg ellenére a nyitott stadionokat óriási energiapazarlás nyomán folyamatosan hűtik. S közben a lelátókon időről időre felbukkan a FIFA-szlogen: Save the planet (mentsd meg a bolygót). Mit szólnak ilyenkor például a zöldek?
És akkor nem szóltunk a német, az angol és néhány más megzavarodott elméjű európai válogatott hisztijéről, amit a szivárványos zászlókkal, karszalagokkal kapcsolatban rendeztek. Szerencsére egyikük-másikuk már otthonról, a karosszékből nézheti a hátramaradt mérkőzéseket. Valószínűleg szivárványos szalaggal a karjukon.
Számomra az is visszatetsző, hogy milyen óriási patáliát csaptak a vb előtt egyesek arról, hogy majd nem lehet alkoholt inni az arab országban. Mintha egy négyévente megrendezendő világbajnokság, a sport, a küzdelem szorosan összefüggne a lerészegedéssel. Közben azért kiderült, biza a szállodákban és bizonyos bárokban annyi sört lehet rendelni, amennyit az ember csak akar. Azaz mégiscsak lehet. És nem lehet lenge öltözetben sem megjelenni, legalábbis a hölgyek számára. Aztán a félmeztelen horvát fotómodell-szurkolót, aki teletömi a közösségi oldalakat a melltartós képeivel, nemhogy nem kísérik ki a lelátóról, hanem a földig fehérbe öltözött arab nézők még fényképezik is.
Szóval ez a kétszínűség számomra gyomorforgató. Igaz, azt is lehetne mondani: az arabok ezúttal annyira vendégszeretők, hogy eltekintenek mind az alkoholtilalomtól, mind pedig az öltözködési etikettől.
És hogy a fociről is szó essék. Visszatetsző a nagy csapatok tartalékolása, a cserék pályára küldése (francia, brazil, portugál), amely részben az ellenféllel szemben tanúsított tiszteletlenség jele is lehet, és kifejezetten undorító volt a spanyolok számítgatása, valamint a lengyelek non kombat játéka az argentínek ellen a továbbjutásuk reményében.
Ugyanakkor érthetetlen és felháborító néhány olyan bírói döntés, amely éppen a VAR, a sólyomszem-technika, a sok száz kamera világában megmagyarázhatatlan: lásd a francia gólt Tunézia ellen, a megadott, majd visszavont büntetőt a horvát–belga mérkőzésen, a japán gólt a spanyolok elleni meccsen, a Messi-tizenegyest a lengyelek ellen vagy a Cavani elleni szabálytalanságot az Uruguay–Ghána összecsapáson pedig most ne említsük.
Szerencsére az eddig lejátszott több mint 50 mérkőzés részben kárpótolt a sok bosszúság miatt, hiszen a vb-n azért jó meccseket is lehetett látni, igaz, a csoportkör során elég keveset. De a szerb–kameruni, a dél-koreai–ghánai, az angol–iráni, az argentin–szaúd-arábiai vagy a német–japán összecsapások igazi csemegének számítottak. Mint ahogy annak minősült egy-két egyidőben lejátszott utolsó csoportmeccs is a drámai végkifejlettel az E és a H csoport esetében.
S ha már a pozitívumokról esett szó. Nem lehet elmenni amelett, hogy az összes mérkőzést számunkra, európaiak számára a lehető legjobb időben rendezik. Nem kell korán reggel felkelni, késő éjjelig fennmaradni vagy hajnali 3-ra húzni az órát.
A következő, 2026-os vb-n ugyanis, amelyet Kanada, Mexikó és az Egyesült Államok közösen rendez majd, sajnos ez lesz a helyzet.
24h
