Jó szezont zárt az FK Csíkszereda női csapata, de a vezetőedzőben van hiányérzet

Teljesítette bajnoki célkitűzését az FK Csíkszereda a női labdarúgó Szuperligában, ahol bronzérmes lett a Konstancai Farul és a Kolozsvári U mögött. A vasárnap esti kupadöntőben a rendes játékidőben 1–1 volt az állás a Kolozsvár ellen, a hosszabbításban viszont két csíki játékost is kiállítottak (mindkét esetben a második sárga lapért), a kolozsváriak pedig 3–1-re nyerték a finálét. Kollár Péter vezetőedző nyilatkozott a Székely Sportnak.

– Hogyan értékelné a bajnoki teljesítményt?

– Ez ketté kellene bontani, mivel az alapszakasz végén volt a Beszterce elleni mérkőzés, ami fontos volt abból a szempontból, hogy bejutunk-e a rájátszásba. Arra külön rá kellett készülni, és utána jött a play-off, arra is rá kellett volna idézőjelben készülni. Úgy érzem, nem is tudtunk rendesen rápörögni a play-offra, mert kiéleztük egy mérkőzésre az egész felkészülésünket. És aztán, amikor már eltelt az első kör a play-offból, azért a lányok is jobban ráéreztek ennek a hangulatára.

Kollár Péter, az FK Csíkszereda női csapatának vezetőedzője
Fotó: FK Csíkszereda

Amikor viszont ráhangolódtak, akkor nagyon jó mérkőzéseket tudtunk játszani. A rájátszásban mindenik csapat ellen sikerült győzni, de sajnos ki is kaptunk mindenkitől.

– Elégedett a harmadik hellyel? Ez a maximum, amit ki lehetett hozni vagy van önben hiányérzet?

– Van bennem hiányérzet, mert azért sok döntetlent játszottunk, illetve olyan mérkőzések zárultak vereséggel, amelyeken nem biztos, hogy ezt érdemeltük. Hogy ez miért is történt, vagy hogy is történt? Rengetegszer beszéltünk róla, rengeteget nézegettük, hogy azok az utolsó 10–15 percek miért is alakulnak rosszul számunkra. Én egy másik megközelítésben is tárgyalnám a témát, hiszen nem biztos, hogy meg voltak a játékosok közötti kapcsolatok.

A bronzérmes lányokat az FK Csíkszereda–Bukaresti Dinamo férfi mérkőzés előtt ünnepelhette a csíki közönség
Fotó: Borbély Fanni

De ha a statisztikát nézem, akkor az, ami döntetlen volt, abból valamennyinek győzelemnek kellett volna lennie, és amelyik vereség volt, annak pedig döntetlennek, így ebben az esetben talán az első két hely valamelyike is meg tudott volna lenni.

– A kupában az új lebonyolítási rendszer szerint is magabiztosan jutottak el a döntőig. Hogyan látta ezt a kupaezüstöt és az oda vezető utat?

– Volt egy új lebonyolítás a kupasorozatban. Hogy ez mennyire volt optimális vagy sem, az majd biztos, hogy a szövetségnél átértékelik, vagyis remélem, hogy átértékelik. De ettől függetlenül nyilván nekünk izgalmas mérkőzések voltak a csoportmérkőzések is. Temesváron kezdtünk, sikerült győzni, utána hazai mérkőzés volt a Banat Girls ellen, utána mentünk egy kolozsvári mérkőzésre. Ott pedig mindenki számolgatott, osztott-szorzott, hogy mit is kéne, hogy is kéne.

A vége aztán úgy sikerült, hogy másodikként jutottunk tovább a csoportból az elődöntőbe, ahol a Beszterce csapatával játszottunk. Nekik nem voltak olyan éles mérkőzéseik, mint nekünk, és talán mi azért jobb ütemben és passzban is voltunk, és ennek köszönhető, hogy egy nagyobb arányú győzelmet is tudtunk felettük aratni. A döntőben mindkét csapat nagyon ismerte egymást. Szerintem mi az első félidőben pont ez ki is tudtuk használni, remekül sikerült hatástalanítani az ellenfél támadójátékát. Meg voltak a helyzeteink, a ziccereink. Sajnos, ezeket nem tudtuk értékesíteni. Ilyenkor szokott bennünk lenni egy feszültség, hogy jaj, csak most ne, nehogy valami történjen, most nehogy hibázzunk. És akkor természetesen ebbe bele is hibázunk.

Kollár Péter vezetőedző (balról) és Szondy Zoltán, a klub elnöke
Fotó: Pinti Attila

Sikerült kiegyenlíteni, és azt mondom, hogy az utolsó negyedórában még be is szorítottuk a Kolozsvárt a saját kapuja elé. Nem sikerült újra betalálni, következett a hosszabbítás. Ott pedig nyilván nehéz megítélni azt, hogy most sárga lap, kiállítás, nem kiállítás. Így döntött a játékvezető. Sajnos, azok az ítéletek nekünk megpecsételték a sorsunkat, és már nehezen tudtunk visszajönni a mérkőzésbe.

Én nem tudok rosszat mondani a lányokra, mert mindent megtettek, és azt mondom, hogy a nyomáshoz alkalmazkodva szerintem még felül is teljesítettek.