FK Csíkszereda: még vissza sem jelzett az MLSZ az avatóünnepségre küldött meghívójukra

Több beruházás is zajlott az elmúlt fél esztendőben az FK Csíkszeredánál. Említsük meg csak a leglátványosabbakat: a csíkszeredai focipálya új gyepszőnyeget és éjszakai világítást kapott. Mi a cél ezekkel a beruházásokkal?

Kezdeném a legkevésbé látványossal, de szerintem a legfontosabbal: mindkét csíkszeredai műfüves pályán cserélnünk kellett a borítást. Az Erőss Zsolt Aréna melletti önkormányzati tulajdonú pálya műfüve tulajdonképpen évek óta megérett a cserére, de mi csak azután léphettünk, miután azt a létesítményt koncesszióba (haszonbérbe) vettük. A Márton Áron Főgimnázium mögötti pályánkon szintén kicseréltük a műfüvet, a régit pedig átszállítottuk Csicsóba, ahol majd egy új pályán fogjuk használni, szintén esti világítással. Azt viszont csak jövőre fogjuk kivitelezni.

Egy másik, nagyobb beruházásunk: a csíkszeredai Kaufland nagyáruház mögött megvásároltunk egy telket, oda jövőben három füves edzőpályát fogunk építeni.

Arra a területre a csíkszeredai önkormányzatnak első körben egy zonális rendezési tervet (PUZ) kell készítenie. Itt gyorsan hozzáteszem, hogy Marosvásárhelyen a Víkend-telep mellett is vásároltunk öt hektár területet, ott szintén jövőben kezdődik el a beruházás. A leglátványosabb idei beruházásunk kétségtelenül a csíkszeredai stadion éjszakai világításának kiépítése volt. Legutóbbi hazai meccsünkön fel is avattuk.

A Digi Tv stábja szerint (ők közvetítették az FK Csíkszereda – Kolozsvári U meccset) jelen pillanatban az országban a második legjobb minőségű esti világítás a miénk, persze az is lehet, hogy a házigazdának kijáró udvariasságból mondták mindezt. Jó hír még, hogy 2020-ban felépítjük az új lelátót. Az is multifunkcionális lesz.

Mit takar mindez?

Többek között azt, hogy az sem csak lelátóként fog működni, hanem gyakorlatilag oda kívánjuk átköltöztetni a felnőtt csapatot. Tehát ott lesznek a hazai és vendégöltözők, bírói szobák, a sajtórészleg. Ezzel a létesítménnyel gyakorlatilag kétezerre növeljük a stadion befogadóképességét. Aki jár meccseinkre, láthatja, hogy a mostani ezer hely is elegendő, de van és lesz néhány olyan kiemelt mérkőzés, ami megköveteli a több helyet.

Maradjunk még egy kicsit az infrastruktúránál. A másodosztályba való feljutás óta minden idegenbeli mérkőzésre elkísérte a csapatot. Több stadionban, létesítményben megfordult. Látva azokat, hol tart ma ilyen tekintetben Csíkszereda?

Mivel kifelejtettem a fentebbi felsorolásból, hogy az új gyepszőnyeget fűthetővé tettük, ennek tükrében kijelenthetem: mi országos viszonylatban infrastruktúra szempontjából nagyon jól állunk. Itt azért gyorsan hozzáteszem, nem azért állunk olyan nagyon jól, mert annyira szuper a mi létesítményünk, hanem azért, mert a jelenlegi romániai sportinfrastruktúra – hasonlóan egyébhez – nagyon régi és elavult. Másodosztályban kevés helyen van pályamelegítés, ami azért furcsa, mert a bajnokság őszi szezonja decemberben ér véget, februárban pedig kezdődik a tavaszi idény. Tehát elképzelheti az olvasó, hogy mi lesz télen a pályák többségén.

Az öltözőket, a higiéniát illetően több másodosztályú klub olyan szinten van, amit Székelyföldön a falusi csapatok sem engednének meg maguknak, hiszen nálunk felé az öltözők tiszták, az illemhelyeket lehet használni.

Konstancán például a nagy költségvetésbe egy kis tisztítószer már nem fért bele. Nekik viszont jobb a csapatuk, mert tőlük kikaptunk, tegyem ezt is gyorsan hozzá.

Térjünk is át a focira! Kérem, ossza meg velünk a másodosztályú focival kapcsolatos tapasztalatait.

Eddig az következett be, amire számítottunk. Ezt korábban is elmondtam a Székelyhonnak: mi továbbra azt az utat járjuk, amelyen előtérben vannak a saját játékosaink, illetve a Magyarországról visszatérő, zömében ingyen igazolható erdélyi fiatalok. Közéjük pedig beszúrtunk néhány idegenlégióst, akiket ugyancsak ingyen szerződtettünk.

Nos, ezzel a kerettel feljutásról nem kell álmodozni, de nem is ez a cél, sokkal inkább az, hogy nem fogunk kiesni. És most is azt mondom, hogy Csíkszeredának nem lesznek kiesési gondjai.

Aki követi a bajnokságot, láthatja, hogy a sorsolás alapján eddig kevés olyan gárdával találkoztunk, amely a kiesés ellen harcolna. Nekünk viszont épp azokat kell legyőznünk, akiknek ugyancsak a bennmaradás a célkitűzésük. Ilyen volt például a Snagov, amelyet idegenben le is győztünk, továbbá ilyen lesz a vasárnap hozzánk látogató Pandurii is. De ha már a másodosztályú idényről beszélünk, azért azt is hozzáteszem, hogy egy kudarcot megéltünk: mi a bajnokságnak egy tágabb kerettel indultunk neki, mert a Románia Kupában minél messzebb szerettünk volna eljutni. Mivel ez nem jött össze – a leggyengébb ellenféllel szemben estünk ki a kupa harmadik fordulójában –, ez nem maradhatott következmények nélkül, ezért nyilván szűkítettük a keretet. Mostantól felesleges harminc fős kerettel folytatni a bajnokságot. Az elbocsájtott játékosokról az edzői stábnak kellett döntenie. Itt és most engedjen meg két mondatot a szurkolók irányába. Nekem is csalódás néhány fiatalabb játékos teljesítménye, azt azonban meg kell értenünk, hogy nagyon sok türelem kell ahhoz, hogy a fociakadémiánkról felhozott fiatalokat be tudjuk építeni egy másodosztályú csapatba. Türelem kell a játékosnak, az edzőnek, de a szurkolónak is, hiszen egy 18 éves gyerek attól még lehet nagyon hasznos tagja a csapatnak, ha az elején néhány találkozón hibázik. Ezek a mi gyerekeink, ők azok, akik az elmúlt években hétről hétre az utánpótláscsapatainkban bizonyítottak; ők azok, akik ifiszinten minden második idegenbeli Elit-ligás meccsükön megkapták, hogy „bozgorok”. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy az FK jövőben is a másodosztályban fog szerepelni.

Árulja el, hogyan győzte meg Răzvan Burleanut, a Román Labdarúgó-szövetség elnökét, hogy részt vegyen az éjszakai világítás avatóján?

Most óvatosan kell bánnom a szavakkal, hogy ne bántsak meg senkit. Mi a Román Labdarúgó-szövetség vezetőségével nem vagyunk rossz viszonyban. Sőt, jóban vagyunk, mert sok akadémistánk van a különböző román utánpótlás-válogatottakban. Tehát a mi jó viszonyunk ennek köszönhető. De ez nem csak ránk érvényes, hanem minden olyan romániai klubra, melyek fiatalokat adnak a korosztályos válogatottaknak. Így tehát értelemszerű és természetes, hogy a szövetség ellátogat a partnerklubok eseményeire. Hadd mondjam ki azt is, hogy ez esetünkben mindez azért nem teljesen természetes, mert a Román Labdarúgó- szövetségről van szó.

Én egyébként az éjszakai világítás beüzemelésének avatójára szóló meghívót egy héttel hamarabb küldtem el a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, mint a románnak, de vissza se jeleztek.

Az eredeti tervek szerint a két szövetség képviselője avatta volna fel a létesítményt.