Șumudică a CFR-nél: egy nem mindennapi nász

Ezek közül Andone, Minteuan, Dan Petrescu és Iordănescu kétszer, Toni Conceicao pedig háromszor is ült a kispadon. Vagyis az edzőket a vezetőség úgy cserélgeti, mintha egy éppen elhasznált zsebkendőtől szabadulna. Igaz, az eredmények sem voltak akármilyenek: 13 év alatt a csapat hét bajnoki címet szerzett. Az edzőktől mindig a csapat győzelmét, a kitűzött cél elérését várták el. A nyomás nagy, s ha másképp alakul valami, a szakembernek azonnal kell vennie a kalapját, kabátját. Egy kis „nyugalom” abszurd módon talán csak akkor lehetett, amikor a csapat a csőd szélén állt, és nem várták el a bajnoki címet vagy éppen az első három hely egyikét.

Csakhogy a valóság akkor is mást mutatott: az edzők továbbra is futószalagon érkeztek, távoztak.

Nem történt másként a tavalyi szezonban sem: Dan Petrescu hiába nyert három bajnoki címet (két mandátum alatt) korábban, a negyedik szezonban néhány kisiklás miatt (a csapat nagy része sérült és koronavírusos volt) azonnal távoznia kellett. A helyére érkező Edward Iordănescu hiába kezelte viszonylag jól a helyzetet, hiába hozta be a korábban elhullajtott pontokat, hiába ugrott a táblázat élére, egy-egy rosszul sikerült mérkőzés, gyengébb játék után a tulajdonos állítólag máris új edzők után kutatott, hogy a hőn áhított bajnoki címet ne szalassza ki a kezéből. Amelyet végül Iordănescu megszerzett és a tulajdonos ki is jelentette: maradhat a kispadon. Ám a román szakember mégsem vállalta tovább a munkát. Vagy azért, mert érezte, hogy a célul kitűzött újabb bajnoki címet és az Európa Liga-csoportkört nehéz lesz elérnie, vagy mert sejtette, hogy az első gyengébb eredmény után máris távozásra szólítják fel. Vagy akár mindkettő.

Így hát bajnoki címmel a tarsolyában angolosan lelépett…vagy lovagiasan távozott. Kinek hogyan tetszik.

Az Edi Iordănescu helyére a román sportsajtó jó néhány napig Costel Gâlcă egykori Steaua-játékost várta, ám a fővárosi csapattal 2015-ben bajnokságot nyerő szakember végül kikerült a képből. Hogy minek tulajdoníthatóan, nehezen lehet megmondani. Talán annyit róla, hogy az említett itthoni bajnoki cím után következett egy félévnyi munka az Espanyol Barcelonánál, ezt követte két szezon az arab térségben két klubnál, majd újabb két év egy ismeretlen dán csapatnál. Úgyhogy a fellegvári vezetőség választása inkább a román szakemberek egyik fenegyerekére esett.

Marius Șumudică ugyanis nem egy szokványos edző.

Ha kell, vitatkozik a vezetőséggel, ha úgy adódik, vitába száll a szurkolókkal és bemutat a lelátón ülőknek, kedvezőtlen ítélet esetén nekimegy a bírónak, esetleg ledobja magát a gyepre, vagy éppen lehúzza a nadrágját egy sajtótájékoztatón.

Persze mindezek mellett azt is el kell ismerni, hogy motiválni tudja csapatát, és eredményeket is képes felmutatni: kisebb meglepetésre 2016-ban bajnokságot nyert az Astrával, bejutott az Európa Liga csoportkörébe, és tovább is jutott onnan. Törökországban pedig a Gaziantep csapatával a Szüperlig 4. helyére tornázta fel magát, igaz, a vezetőséggel adódott nézeteltérései miatt végül távozott. Mint ahogy hét mérkőzés után a szintén török Rizesportól is idén márciusban.

Igaz, az egykor a Debrecennél csatár poszton játszó Șumudică azzal kezdte kolozsvári munkáját, hogy bejelentette, igyekszik „normálisan” viselkedni, sem a bírókkal, sem mással vitázni, de vajon mit történik majd akkor, ha egy mérkőzésen a bírók véletlenül (vagy akarattal?) tévesen ítélnek meg egy helyzetet.

Ugyanakkor azt se feledjük, hogy amíg a CFR 13 esztendő alatt 19 edzőt cserélt, addig Șumudică ugyanannyi idő alatt 19 csapatot. Úgyhogy megtalálta zsák a foltját, kérdés, mi fog kisülni e nem mindennapi nászból.