Nesze neked, hazai kosárlabda

Míg az olimpián – nem csak az amerikaiak meccsére – szinte pillanatok alatt elfogytak a jegyek, a televízió képernyői előtt is több száz millióan követték a párizsi eseményeket. Nálunk a televíziók szinte viszolyognak a kosárközvetítésektől, a központi média is csak elvétve számol be egy-egy nemzetközi sikerről.

Igaz, válogatott szinten is nagyon mélyen vagyunk, egyedül a szinte feneketlen pénzzsákkal rendelkező kolozsvári együttes viszi valamennyire a hazai kosárlabda hírét.

A Sepsi-SIC tavalyi Euroligás szereplése is, a szentgyörgyieken kívül, csak minimális szurkoló ingerküszöbét érte el. Legfennebb még akkor kerül be a hírekbe a legnagyobb labdás játék, ha két csapat játékosai összeverekednek...

A jelenségnek oka van.

Ha van valami a hazai kosárlabda életben, ami biztos, az a teljes bizonytalanság.

A Román Kosárlabda Szövetség a napokban nyilvánosságra hozta a legújabb bajnoki menetrendet a férfi bajnokság esetében.

Ez már a második bajnoki program alig két hét alatt.

A furcsaságok azonban nem csak ennyiben merülnek ki. Most teljesen új bajnoki rendszerben rendezik majd a bajnokságot, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy korábbi változathoz térnek vissza.

A történethez hozzátartozik, hogy a férfi és a női bajnoki lebonyolítási rendszert az elmúlt 10 évben is legalább ötször változtatták meg, ilyen körülmények között a csapatok is csak kapkodták, kapkodják a fejüket.

Volt, hogy három csoportban játszottak – piros, sárga és kék – volt, hogy 14 csapattal zajlott a bajnokság, volt, amikor 16, aztán 18 együttes vett részt az élvonalban.

Káosz a köbön

Az elmúlt két idényben a 18 csapatot két kilences (!) csoportba osztották, azaz mindenki egyszer szabadnapos volt. A bajnokság végén – elméletileg – 4 csapat búcsúzott az élvonaltól: CSM Târgu Jiu, Bukaresti Laguna, CSM Focșani és CSM Ploiești. Helyettük csak kettő jutott fel, a Bukaresti Steaua és a Bukaresti Agronomia, mert 16 csapattal képzelték el az új pontvadászatot.

Meglepetésre, a szeptemberben kezdődő bajnokságra eredetileg 17 klub nyújtotta be benevezését.

Valahol sántít a matek...

A feljutottak mellett Ploiești-et „visszafogadták” a bajnokságba, azaz, úgy döntöttek, hogy nem esik ki. A többi kiesőnek is felajánlották a szereplést, hátha-hátha kijön valahogy a 18 csapat, s akkor újra lehetett volna használni a 2x9-es rendszert.

Végül az Agronomia visszalépett, így maradt a 16 csapat és egy hagyományos – oda-vissza + felső és alsóházi rájátszás – rendszerű bajnokság.

Egy újabb fura döntés

Régebb akár öt külföldivel is lehetett egyszerre játszani, aztán arra kötelezték a klubokat, hogy egy hazai játékost szerepeltetessenek, utána ezt megtoldották azzal, hogy az első két negyedben két belföldinek kellett a pályán lennie, közülük az egyik 21 éven aluli. Aztán kivették az U21-es szabályt, maradt a két „román”, most meg az egyik hazait is kiveszik a forgalomból, így megint csak egy – korosztálytól független – romániai játékos szerepeltetése kötelező...

A fiatalok?

Majd a másodosztályban, amelybe nem engedik nevezni a „szatellit” csapatokat, azaz az élvonalban szereplő együttesek farmcsapatait. Vagy mégis? Erről még pontos döntés nem született, a bajnokság pedig egy hónap múlva rajtol – teljes a bizonytalanság.

Mit kezdjen magával egy, az ifjúsági korból kilépett, 19 éves kosárlabdázó? A felnőtt csapatban még nem állja meg a helyét, meg a külföldiek mellett amúgy sem jutna szerephez, a második vonal pedig, ha lesz is, nagyon halovány színvonalú.

Így a legtöbben inkább ebben a korban a továbbtanulást választják, azaz felhagynak az aktív kosarazással.

Következetesség? Szó sincs róla. Fejlődés? Csak azoknál a csapatoknál, akik képesek minőségibb külföldit szerződtetni. Válogatott? Vannak fiatal tehetségek – lásd az U20-as válogatott hét év után visszajutott Európa elit osztályába. Carmen Tocală, a Román Kosárlabda Szövetség elnöke, el is szólta magát, hogy vissza kellene vezetni a két románt a pályára.

Ilyen körülmények között hogyan készüljenek a csapatok a bajnoki rajtra, ha minden esetleges?
– játékoskeret: egy, vagy két hazai?
– bérletek: 15 vagy 18 hazai meccs, netalán 24?
– költségvetés: nem mindegy hány kiszállással, hány játékos fizetésével kell számolni.

És akkor még nem beszéltünk a női bajnokságról, amely megérne még egy-két misét... Vajon lesz-e egyáltalán női liga?

Mindezek ismeretében hogyan beszéljünk fejlődésről, jövőbe néző stratégiáról?

Csoda, hogy senki sem veszi komolyan a kosárlabdát, még a televíziók sem?