Az első hét percben fej-fej mellett haladtak a csapatok, aztán a bukarestiek 13–13 után két perc alatt tizenegy ponttal elhúztak, a nyitó játékrész pedig 15–24-gyel zárult Zerkula dobásának köszönhetően.
A második negyedben elkezdte a felzárkózást a gyergyói csapat, és Lokodi révén 32–31-re fordítottak,
a nagyszünet pedig Magusar találata után jött, amikor két pontos hazai vezetést mutatott az eredményjelző.
A pihenőt követően egyik fél sem tudott meglépni, felváltva szálltak a labdák a két gyűrűbe, a periódus 15–15-ös döntetlennel zárult és 49–47-nél jött el a záró negyed.
Ebben viszont egyértelműen az ISK-VSK akarata érvényesült,
egyre nőtt a különbség a két csapat között, a végén pedig 11 pontos 74–63-as győzelmet ünnepelhettek a szárhegyi csarnokban a hazai nézők.
„A fiúk elég jól védekeztek, ennek köszönhető, hogy sikerült nyerni. Idén kicsit átalakult a játékunk, kevesebb pontot dobunk, de jobban odafigyelünk a védekezésre és kevesebb esélyt engedünk az ellenfélnek. Alacsony pontszámon tudtuk tartani a bukarestieket, ahogy terveztük is.
– fogalmazott Kercsó Zoltán, a Gyergyói ISK-VSK edzője.
Tovább tart az ünneplés a Sepsi OSK-nál, amely szombaton matematikailag is kiharcolta a visszajutást a Szuperligába. A sorsdöntő összecsapást követően a háromszékiek saját nevelésű játékosa, Batzula Hunor, valamint a gólgyáros, Ignacio Heras is értékelt.
A Sepsi OSK feljutásától hangos a magyar és a román sportsajtó, a híradások középpontjában a klub közismert elnöke, Diószegi László áll, aki nem tudta palástolni abbéli örömét, hogy másodszor is sikerült kiharcolni az élvonalbeli tagságot.
A fejlesztési minisztérium 2024-es kimutatása szerint Székelyföldön Borszék áll a legjobban a szegénységi index alapján, miközben több településen jóval nehezebbek a mindennapok. Az interaktív térkép a jelentős különbségeket is láthatóvá teszi.
Legalább egy hónapot tartó útfelújítási munkálatok kezdődtek az A1-es dél-erdélyi autópálya „medvealagutas” szakasza híján terelőútként használt országúton, ami rendszerint óriási dugókat okoz az amúgy is túlterhelt, szerpentines aszfaltcsíkon.
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!