Egy szezon a kéziélvonalban, gyorsan visszatérnének

Szerdán este a városi sportcsarnokban döntetlennel búcsúzott saját közönségétől a VSK Székelyudvarhely a férfi kézilabda Bölények Ligájában. Ez volt az utolsó találkozó hazai környezetben. Az már hetekkel ezelőtt kiderült, hogy a csapat már nem lesz tagja jövőre az élvonalnak, kiesett.

Az egész idényről, a nehézségekről, az örömökről és a bánatokról a csapatkapitánnyal, a baróti születésű, 33 éves Komporály Attilával beszélgettünk.

A VSK csapatkapitánya, Komporály Attila
Fotó: Beliczay László

– Az utolsó hazai mérkőzést tudta le a csapat a Bölények Ligájában. Egyben ez volt az a meccs, amelyet még élvonalbeli együttesként játszottatok a városi sportcsarnokban. Pár hónappal ezelőtt, a szezonkezdésnél nem ezzel a gondolatokkal vágtatok neki, hogy csak egy idény lesz a legjobbak között.

– Igen, az volt a terv, hogy bennmaradjunk. De már az elején hátrányból indultunk, mert későre dőlt el, hogy benevezünk a Bölények Ligájába. Így a játékospiacon már olyan sok lehetőségünk nem volt a keret kialakítására. Aztán a sérüléshullám sem került el, jómagam is épp akkor lábadoztam egy műtétet követően. Az idegenlégiósok késve érkeztek. Szóval, nagyon sok bökkenő volt az elején.

A szurkolóink is láthatták, hogy a bajnokság második felére már nagy fejlődésen ment át a gárda. Összeállt a csapat, most úgy jöttem ki az öltözőből az utolsó hazai találkozónk után, hogy az edzőnk, Sipos Lóránt azt mondta, számunkra most kellene induljon az egész, akkor lenne esélyünk, hogy elérjük a célkitűzésünket.

– Tényleg nagy volt a különbség a VSK Székelyudvarhely őszi, illetve tavaszi idénye között. Az elején simán kaptatok ki, aztán pedig mindenkivel felvettétek a harcot, ott voltatok a sarkukban. Mi döntött ezeken a párharcokon?

– A sportban a győzelmeket nem kell megmagyarázni, míg a vereségeket rendre meglehet. Nem kifogásokat keresek, hogy miért játszottunk gyengébben, kaptunk ki, búcsúztunk az élvonaltól. Nézzük meg, hogy a feljutott kerethez mennyi új kézilabdázó érkezett. Mindenki máshonnan jött, idő kellett, hogy összeszokjunk. Mindenkinek váltania kellett, a mi rendszerünkbe beletanulnia. Az nem megy egyik napról a másikra.

A középső posztokon nem igazán voltak minőségi cseréink. Amikor a kezdősor elfáradt, akkor az rögtön érződött az eredményen is. Ha ez a csapat meg tudna maradni, egy-két játékossal kiegészítve biztosan bennmaradnánk. De nyilván, ez a keret változni fog a soron következő idényre.

– Több mint egy hónapja tudjuk, hogy nincs menekvés, kiesik az udvarhelyi kézicsapat az élvonalból. Sportolóként megélve ez kudarc. Mégis, milyen volt, amikor szembesültetek, hogy ez ennyi volt, jövőre csak az A-osztályban indulhattok.

– Amíg matematikailag van sansz, addig hiszel benne. Nagyon reálisan nézve a dolgokat, már régóta ki vagyunk esve. Bíztunk még az utolsó szalmaszálban is, hogy a szövetség úgy dönt, megemelik a létszámot. Amikor már ez is elment, az nagyon nehéz periódus volt.

Fotó: Beliczay László

Az a hét, amikor hivatalossá vált, a VSK Udvarhely búcsúzik, akkor mindenkinek az orra a földet érte. De innen is fel kellett állni, mert még mérkőzéseink voltak. A nézők akkor is kijöttek a meccsre, értük játszani kellett. Na, meg természetesen önmagadért is. Itt mondok köszönetet mindenkinek, akik a 2022–2023-as szezonban mellettünk volt, bíztatott, jegyet, bérletet vásárolt a találkozóinkra. Nagyon sok szép szót kaptunk tőlük, rengeteg szeretet. Sokan megértették, látták, hogy nem könnyű az élet a legjobbak között.

Nem mehetek el azonban amellett, hogy sok rosszakarónk is volt. Engem ez nagyon bántott az egész idényben. Ezeket pedig nem olyanok fogalmazták meg, akik nem értik a sportéletet, ezen belül a kézilabdázást. Ők benne voltak valamikor ebben. Ha valaki, akkor nekik tudniuk kellene, hogy milyen nehéz az utolsó pillanatban elindítani egy csapatot, egy olyan keretet összehozni, hogy bennmaradjál. Ők nagyon sok energiát fordítottak arra, hogy minket fúrjanak.

– Most már a jövőre kell koncentrálni. A másodosztályban ez a játékosállomány valószínű nem marad egyben. Hogyan látod a következő szezont?

– Mindenki érzékelhette, a két osztály között ég és föld a különbség. Még nagyon sok kérdőjel van a következő idénnyel kapcsolatosan. Nem beszéltem még a klubelnökkel, de tudom, hogy két opció volt. Az egyik, hogy meglesz a bennmaradás, a másik, hogy az A-divízióra megpróbálnak egy olyan ütőképes csapatot összehozni, hogy rögtön vissza is jutunk a Bölények Ligájába.

Nagyon remélem, hogy sikerül most már az utóbbi. Az, hogy zökkenőmentesen vesszük ezt az akadályt, jövünk vissza ide. Amennyiben okulunk az idei évadból, akkor minél előbb ki kell alakítani előbb az A-, aztán az élvonalbeli játékosállományt. Én hiszek abban, hogy még kézilabdázok székelyudvarhelyi mezben a Bölények Ligájában!