Címvédés a BL-ben, a szurkolók bajnokként ünnepelték a Fradit

A kisdöntő rendre a két sérült fél mérkőzését jelenti. Persze, benne van, hogy az egyik érmet nyer. A dán Esbjerg szakvezetése az elveszített elődöntőt követően lenyilatkozta, hogy számukra sokkal fontosabb a hazai bajnoki cím megkaparintása, mintsem, hogy apait-anyait beleadjanak a BL bronzéremért.

A vasárnapi mérkőzés első félidője ennek tükrében zajlott, a Győri ETO KC vezetett – nagyon simán, nyolc góllal is előnyben volt, amiből a szünetig megtartott hetet (16–9).

Csakhogy, a skandinávok megrázták magukat. Profi sportolókról van szó, akik számára csak a győzelem elfogadható, még akkor is, ha ez most másodrangú volt. A végjátékig ledolgozták a hátrányukat, kiegyenlítettek, az utolsó percek izgalmasak voltak.

Minden jó, ha jó a vége, egyetlen góllal többet lőtt a győri alakulat, így a bronzérmet elcsípték.

Jöhetett az utolsó felvonás, a BL-döntő.

Igaz, hogy ezúttal egyszer sem említették, hogy megdőlt-e az egy nappal ezelőtti 20022-es nézőcsúcs, az MVM Dome-ban telt ház előtt csapott össze a Ferencváros és a norvég Vipers Kristiansand. A zöld-fehér tábor maximálisan kitett magáért, az elsőtől az utolsó pillanatig űzte-hajtotta a kedvenceket.

Nem kell elhallgatni, de szinte minden az ellenfél győzelme mellett szólt. Csakhogy, a magyar gárda ebben az idényben már nem egy alkalommal rácáfolt a papírformára. Először, amikor a Magyar Kupát elhódította a nagy rivális győriekkel szemben. Aztán hatgólos hátrányt radírozott le a BL negyeddöntőben a Metz otthonában. Aztán az elődöntőben az Esbjerget is legyőzték.

Ez volt a tréner, Elek Gábor búcsúmeccse. A klubvezetés a negyeddöntő után jelentette be, hogy a soron következő idényben már nem ő irányít a kispadról.

A döntő egy más műfaj – ez érződött a Fradin a meccs első részében. Az első tíz percben csak egyetlen gólt lőttek. Aztán a szurkolótábor is átsegítette a megilletődésen a csapatot. Bár, végig a Vipers vezetett, a pihenőig egyre megközelítették őket Klujberték (13–14).

A második félidőben az volt, amit a címvédő szeretett volna. Rátettek még egy lapáttal, a kapuban Lunde parádézott, a különbség pedig csak nőtt. El kellett könyvelnie a szinte hazai légkörben játszó Fradinak, hogy be kell érnie az ezüsttel.

„Mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk!” – zúgott a rigmus a Ferencváros táborától. Közben az idén is aranyat szerző norvég együttes tagjai örömtáncot lejtettek a saját szurkolóik előtt.

Megérdemelten hódította el idén a serleget a Vipers, de a BL nagy győztese a Ferencváros volt. Megmutatták, hogy szívvel és lélekkel kézilabdázva nagyon nagy magasságba lehet eljutni.