Chema és a csapat

Persze tudom, akik ilyenek, azok nagyrészt „fotelszurkolók”, vagy olyan drukkerek, akik csak akkor szorítanak a magyar válogatottnak, amikor az nyer, esetleg olyan személyek, akik vajmi keveset értenek ehhez a sporthoz.

A csoportmeccsek ideje alatt azonban én is megdöbbentem Chema Rodriguez egyik kijelentésén. A magyar csapat spanyol szövetségi kapitánya ugyanis

a makedónok elleni gyengébben sikerült mérkőzést követően kijelentette: már hónapok óta a hollandok ellen készülünk, a csoportban az lesz a döntő számunkra.

Fotó: Eva Manhart/kolektiff

Miért döbbentem meg? „Normális” edző ilyet azért ritkán jelent ki – legyen az bármilyen sportág. Mert nem tudhatja, mi lesz az eredmény. Ha ugyanis mégsem sikerül nyerni – és hát ez benne van a pakliban –, azonnal lecsaphatnak rá a rosszakarók. „Ezért kellett ennyit készülni?” „Jobb lett volna, ha a makedónok elleni meccsre is felkészülnek.” „Hát a vb nem egy meccsből áll” – mondhatták volna talán joggal is a kritikusok.

A meccsen azonban minden úgy történt, ahogy azt az öltözőben eltervezték. Megállították a világ egyik legdinamikusabb és legjobb irányítóját (a PSG színeiben játszó Steins mestert),

a gyors kézilabdát játszó hollandokat sikerült lelassítani, számos hibára késztetni és – amit előzőleg kevesen hittünk volna – magabiztosan legyőzni.

Fotó: Magyar Kézilabda-szövetség

Ez igen – bólogattam magamban elismerően. Chema mester biztos volt a dolgában és a fiúkban is, ha ki merte mondani még az összecsapás előtt, hogy „fel vagyunk készülve a hollandokra”. Merthogy valóban úgy történt. A spanyol szakember tette mindezt úgy, hogy tudatában volt: egyénileg a hollandok több poszton is sokkal jobbak a magyar játékosoknál. Ráadásul az ellenfél csapatát nem akárki, hanem a legendás svéd Staffan Olsson irányítja.

Éppen ezért már nem igazán aggódtam az osztrák meccs előtt. És bár a játék végig kiegyensúlyozott volt, hosszú ideig szoros eredményt láthattunk a kijelzőn, a végeredmény magáért beszélt. Már nem is csodálkoztam azon, amikor Chema elmondta:

tudtuk, hogy két kulcsmérkőzésünk van a legjobb nyolcba kerüléshez, a holland és az osztrák, így ezekre összpontosítottunk a leginkább.

A cél tehát teljesítve van, nem is akárhogyan. Hiszen Szita Zoliék úgy jutottak tovább a csoportból, majd a középdöntőből, hogy csak a franciáktól szenvedtek vereséget. E mellett pedig azt is látni kell, hogy jelentős hagyományokkal, sok esetben jobb kerettel rendelkező országok estek ki a negyeddöntőből (lásd a norvégokat, spanyolokat, a svédeket vagy éppen a szlovéneket).

Fotó: MTI/Ilyés Tibor

Persze tudom, a sorsolás is közrejátszott mindehhez, hiszen ezúttal a magyarok – a párizsi olimpiával ellentétben – nem a „halálcsoportba” kerültek, hanem egy könnyebb ágra. De hát így is sikerült az, ami kevés országnak:

zsinórban egymás után háromszor lehetünk ott a világ legjobb nyolc csapata között. És mindezt Chema Rodrigueznek is köszönhetően.

Nem mellesleg az ő munkájának lehet betudni az olimpiai kvalifikációt és a történelmi ötödik helyet az Eb-n, nem feledkezve meg természetesen a fiúkról, akik minden alkalommal igyekeznek betartani az edző által kitervelt taktikát.

Kedden a házigazda horvátokkal csapunk össze az elődöntőbe kerülésért. Akik ismerik a balkáni ország keretét, játékosait, akik látták, milyen hangulat uralkodik a teltházas zágrábi arénában, akik tudatában vannak, hogy ilyenkor a bírók sem az ellenfelet segítik egy-egy döntéssel (lásd a horvát–szlovén sorsdöntő középdöntő meccs hajráját), azok nem igazán lehetnek optimisták.

Fotó: Magyar Kézilabda-szövetség

Ráadásul a volt veszprémi, majd szegedi kedvenc, Mirko Alilovic, aki kapusként 12 évet húzott le Magyarországon,

nagyképűen kijelentette: könnyű meccs vár a horvátokra, mert a magyarok gyengélkednek, a franciáktól tízzel kaptak ki (a rend kedvéért amúgy „csak” hét volt a különbség), a hazaiaknak pedig minden poszton jobb játékosai vannak.

Mi adhat motivációt Bánhidi Bencének és társainak, ha nem ez? – tehetnénk fel a kérdést. Hát nem ez. Chema ugyanis újságírói kérdésre válaszolva elmondta, teljesítették a minimális elvárást, a csapat azonban többre vágyik, legalább elődöntőt akar játszani, ezért dolgozott olyan sokat. Az összecsapásra pedig fel van készülve.

Hát akkor bízzunk benne!